A Szokai-Tocsik-ügy: Korai végjáték

szerző
Bajai Gábor
publikálva
1997/5. (01. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Szokai-Tocsik-ügy közelmúltbeli fejleményei tovább erősítették azt a régóta élő gyanút, hogy a jogásznő 804 millió forintos sikerdíjának jó részét a koalíciós pártok saját pártkasszájuk gyarapítására szánták. A szocialista főpénztárnok Boldvai László közvetlen érintettsége egyre nyilvánvalóbb, s a nyomozást végző szervek vezetői megerősítették azt is, hogy a Tocsiknak utalt pénzből 64 millió az SZDSZ-es politikusok, valamint a párthoz közel álló személyek által vezetett alapítványba, míg további több tíz millió forint olyan cégekhez került, amelyek valamilyen módon összefüggésbe hozhatók a párttal. Az eddig köztörvényes ügy lassan a nyilvánosság számára is politikai üggyé válik. Ráadásul Virág Attila, Bernhardt Barnabás és Budai György (a Tocsik-ügy újsütetű főszereplői) az SZDSZ zuglói szervezetéhez kötődnek - ahhoz a körzethez, amelyben 1994-ben Pető Iván és Magyar Bálint, a párt első emberei indultak a választáson.

A Szokai-Tocsik-ügy közelmúltbeli fejleményei tovább erősítették azt a régóta élő gyanút, hogy a jogásznő 804 millió forintos sikerdíjának jó részét a koalíciós pártok saját pártkasszájuk gyarapítására szánták. A szocialista főpénztárnok Boldvai László közvetlen érintettsége egyre nyilvánvalóbb, s a nyomozást végző szervek vezetői megerősítették azt is, hogy a Tocsiknak utalt pénzből 64 millió az SZDSZ-es politikusok, valamint a párthoz közel álló személyek által vezetett alapítványba, míg további több tíz millió forint olyan cégekhez került, amelyek valamilyen módon összefüggésbe hozhatók a párttal. Az eddig köztörvényes ügy lassan a nyilvánosság számára is politikai üggyé válik. Ráadásul Virág Attila, Bernhardt Barnabás és Budai György (a Tocsik-ügy újsütetű főszereplői) az SZDSZ zuglói szervezetéhez kötődnek - ahhoz a körzethez, amelyben 1994-ben Pető Iván és Magyar Bálint, a párt első emberei indultak a választáson.

Kiss Ernőnek a legkisebb dolga is fontosabb lehetett annál, mint hogy a Tocsik-ügyet vizsgáló parlamenti bizottság január 21-i rendkívüli ülésén az anyázást hallgassa. A Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) vezetője már háromnegyed órája ült a számára kijelölt széken, kollégája, a közelmúltban kinevezett Forgács László vezérőrnagy mellett. Forgács országos rendőrfőkapitány nyugodtan várta a meghallgatást, tudta, mint újdonsült főrendőrnek, nem sokat kell beszélnie. Elmondta, hogy a Tocsik-ügyben folytatott nyomozást nem befolyásolták a politikai erők - minden másra az immár harmadszor meghallgatott KBI-vezető válaszolt.

Mind a rendőrtábornokok, mind az újságírók zárt ülésre készültek. Váratlan volt tehát Hack Péter szabad demokrata bizottsági tag javaslata: mivel az eddigi tapasztalatok szerint a zárt ülésen elhangzott információk rendre kiszivárogtak, Hack úgy vélte, hogy Kiss Ernő és Forgács László nyilvános ülésen adjon tájékoztatást a nyomozás állásáról. Az indítvánnyal mindenki egyetértett. Kiss Ernő és Forgács László a mikrofonok mögé ültek, szembe a bizottság fideszes elnökével és szocialista alelnökével.

Felvezetés

Talán csak a koalíciós válságok idején volt annyi tudósító és tévéstáb a képviselői irodaházban, mint egy nappal korábban, január 20-án, amikor a parlament illetékes bizottsága Boldvai László MSZP-pénztárnok és országgyűlési képviselő mentelmi jogáról tanácskozott. Boldvai Szekeres Imre frakcióvezető irodájában várakozott a sorára, ott, ahol a szocialista frakció ügyvezető elnöksége is éppen megbeszélést tartott. (Az MSZP-irodában tartózkodott egyébként egy ideig Vásárhelyi István, az ÁPV Rt. felügyelőbizottságának az SZDSZ által delegált tagja is.) Az újságírók az ajtó előtt álltak. Tízpercenként kijött Szekeres titkára, körülnézett, majd visszament az irodába. A mentelmi bizottság ekkor az első napirendi pontot, Torgyán József ügyét tárgyalta.

A mentelmi bizottság titkára jelezte, hogy a testület rövidesen áttér a következő napirendre, Boldvai ügyére. Kinyílt az ajtó, a pénztárnok pedig sietős léptekkel a tárgyaló felé indult, nyomában operatőrök és tudósítók szaladtak. Boldvai azonban egyetlen kérdésre sem válaszolt. Majd utána, ha vége.

Az ülés alig több mint tíz percig tartott. "Sem magánszemélyként, sem képviselőként semmilyen bűncselekményt nem követtem el. Az egész ügyet személyem és pártom lejáratásaként értékelem" - mondta Boldvai az újságíróknak. A politikus láthatóan feszült volt. Talán azért, mert - mint mondta - a reggeli hírekből tudta meg, mit tartalmaz a legfőbb ügyész azon levele, amelyben kérte az Országgyűléstől mentelmi jogának a felfüggesztését. Az a levél, amely sokak által tudott, de senki által le nem írt információkat erősített meg. Az a levél, amely végül is új fordulatot adott az elhalni látszó ügynek.

Ráhatás

Tavaly november 30-án adtak hírt először a lapok arról, hogy a rendőrség kérte az ügyészségtől Boldvai mentelmi jogának felfüggesztését. Az információt Bócz Endre fővárosi főügyész is megerősítette. Két nappal később Bócz az egyik napilapban cáfolta ugyan az általa mondottakat, másnap azonban a parlamentben Györgyi Kálmán megerősítette, hogy a rendőrség kérelme megérkezett az ügyészségre. A legfőbb ügyész december 19-i dátummal, a parlament utolsó munkanapján küldte át levelét Gál Zoltánnak, az Országgyűlés elnökének, aki ennek tényét másnap közölte a sajtóval.

A legfőbb ügyész a Tocsik Márta ellen adócsalás és más bűncselekmények miatt folytatott bűnügyben kérte a szocialista képviselő kiadatását. A Györgyi Kálmán levelében indokként felhozott érveket Kiss Ernő a parlamenti bizottság múlt heti ülésén tételesen igazolta. A KBI igazgatója megerősítette: a nyomozás eddigi adatai alapján gyanítható, hogy Boldvai 1996. február 2-án felhívta Tocsik Mártát. Boldvai a saját, MSZP-ben betöltött tisztségére hivatkozva közölte Tocsikkal, hogy az Arány Rt. lesz az alvállalkozója az ÁPV Rt. megbízásából folytatott tevékenységének, azaz a belterületi földek után járó önkormányzati igények lefaragását célzó alkufolyamatnak. Boldvai azt is kikötötte, hogy bár az említett cég tényleges munkát nem fog végezni, a jogásznőnek a sikerdíj egyharmadát kell átutalnia az Arány Rt.-nek. Az egyezséget, vagyis az Arány Rt. alvállalkozóként való alkalmazásáról szóló írásbeli szerződést - bár a papíron 1995. decemberi dátum szerepel - a rendőrség szerint márciusban írták alá a felek.

Február 12-én az ÁPV Rt. szerződést kötött a jogásznővel, amelynek alapján a vagyonkezelő május 8-án közel 355 millió forintot utalt át Tocsik számlájára. A jogásznő ebből az összegből május 10-én a szóbeli megállapodásnak megfelelő egyharmad részt, több mint 118 millió forintot utalt az Arány Rt.-nek. A Tocsiknak történő pénzutalás napján Kamarás István, az ÁPV Rt. - egyes hírek szerint szabad demokrata kötődésű - akkori vezérigazgató-helyettese belső vizsgálatot indított a kifizetéssel kapcsolatban. Ezt május 13-án Lascsik Attila vezérigazgató (Szokai Imre igazgatósági elnök kérésére hivatkozva) leállíttatta.

Az új emberek

A rendőrségi nyomozás adatai szerint május 23-án Budai György vállalkozó és Boldvai László találkozott Tocsikkal. (A jogásznő - tévesen - az előbbiről úgy tudta, hogy az SZDSZ főpénztárosa.) A két férfi közölte Tocsik Mártával: csak az ő támogatásukkal tarthatja meg az ÁPV Rt.-től kapott megbízást, márpedig ők azt szeretnék, ha az általuk megnevezett számlákra utalná át a sikerdíj második részletének 25-25 százalékát. Ezt követően, július 24-én, az ÁPV Rt. újabb szerződést kötött Tocsikkal, amelynek alapján a vagyonkezelő augusztus 9-én közel 449 milliót fizetett ki. Tocsik ebből - ismét a megállapodásban szereplő arányoknak megfelelően - augusztus 12-én, illetve 13-án azonos összeget, közel 112 milliót utalt az Arány Rt.-nek és az Utilitas Rt.-nek.

Egyes információk szerint (és ezt Kiss Ernő is megerősítette a parlamenti bizottság múlt heti ülésének zárt részén) az Utilitas Rt. augusztus 30-án ötfelé utalta tovább a több mint százmillió forintot. Négy cég (a Tonic Rt., a Paint-Invest Kft., a Kárpát Holding Kft. és a Paritás Plusz Kft.) összesen 55,3 milliót, a Társadalmi Párbeszéd Alapítvány pedig 64 milliót kapott. A cégekhez kötődő személyek névsora igen érdekes: a Kárpát Holding ügyvezetője, Szedlacskó Zoltán az Utilitas tulajdonosa is egyben. A Paint-Investnek és az Utilitasnak egyaránt Bernhardt Barnabás az ügyvezetője, a Tonic Rt. ügyvezetője pedig az a Láng László, aki Budai Györggyel és Virág Attilával együtt 1994-ben felvásárolta az SZDSZ önkormányzati kampányában tevékenyen közreműködő Ragtime Kft.-t. A Társadalmi Párbeszéd Alapítványt ugyancsak Virág Attila hozta létre (egyes hírek szerint a párt finanszírozására). A kuratórium elnöke tavaly októberig Böhm András, az SZDSZ fővárosi frakcióvezetője volt, a testületben pedig helyet kapott például György Péter esztéta, Fodor Gábor volt kultuszminiszter egykori tanácsadója, továbbá Tompa Imre újságíró, Büky Dorottya szabad demokrata képviselő férje.

Mint ismeretes, a sikerdíj-botrány a Figyelő című hetilap szeptember 19-i cikke, illetve Deutsch Tamás fideszes képviselő szeptember 24-i parlamenti felszólalása nyomán robbant ki. Az Objektív című (azóta megszüntetett) tévéműsor október 14-én tudósított arról, hogy az Utilitas Rt.-n keresztül az SZDSZ is érintett az ügyben (az érintettséget egyébként maga a párt ügyvivői testülete jelentette be egy aznap esti kommünikéjében). (A cég ügyvezetője, Bernhardt Barnabás az SZDSZ Országos Tanácsának tagja volt még ekkor.) Az Arány Rt. (amely ekkor már TIPIC-re változtatta a nevét) október 16-án visszautalta Tocsik számlájára a több mint 230 millió forintot. Az Utilitas Rt. október 21-e és 28-a között a Fővárosi Bíróság letéti számlájára utalta a jogásznőtől kapott összeget.

Miért most?

Idén január közepén Tocsik Márta - ügyvédje javaslatára - visszavonta a rendőrségen tett teljes vallomását. Szőgyényi József ezt azzal indokolta, hogy védence gyógyszerek hatása alatt állt, emiatt több, egymásnak ellentmondó állítást tett a kihallgatás során. Az ügyvéd nyilatkozataiból kitűnik, hogy ezek az ellentmondások nagyrészt Boldvai és Budai szerepére vonatkoznak. Lehet vitatkozni azon, hogy helyesen döntött-e Szőgyényi, amikor a vallomás visszavonására ösztökélte Tocsikot, egy azonban biztos: az ügy egyre kevésbé érdekelte a közvéleményt, s egyre kevésbé izgatta az ellenzéki pártokat. A vallomás visszavonása azonban újra reflektorfénybe állította a jogásznőt s vele együtt mindazokat, akik valamilyen módon érintettek az ügyben. Ekkor kezdtek kiszivárogni azok az információk, amelyek szerint a rendőrség nem csak Tocsik vallomására alapozza - a többek között szocialista képviselőt is érintő - gyanúját. Ilyen közvetett bizonyíték állítólag a jogásznő mobiltelefonjának a számlája, amelyen a hívott számok között Boldvai telefonja többször is szerepel. A vallomás mellett a rendőrség a Tocsik és a két cég közötti szerződéseket is vizsgálta. Ezek olyan kérdéseket is felvetettek, amelyekre az érintettek közül eddig senki nem adott választ. Az Arány Rt. alvállalkozóként történő alkalmazásáról szóló szerződésen például decemberi dátum szerepel, holott az ÁPV Rt. igazgatósága csak január 17-én döntött Tocsik alkalmazásáról. Miért gondolták egy hónappal korábban az Arány vezetői, hogy érdemes szerződni a jogásznővel? A válaszhoz talán közelebb visz az a tény, hogy a cég vezetői szoros üzleti kapcsolatban álltak a vagyonkezelő igazgatóságának két, az MSZP által delegált tagjával, Lajtner Tamással és Spanyol Józseffel. Ugyancsak árulkodók azok az átutalási bizonylatok, amelyek az Aránynak és az Utilitasnak fizetett pénzeket segítenek nyomon követni. Ezek az összegek arányaikban megegyeznek a Tocsik által a kihallgatáson mondottakkal, amiből az következik, hogy a jogásznő csak a vallomástétel egyes pillanataiban állt gyógyszerek hatása alatt. És még egy - nem elhanyagolható - kérdés: ha valóban senki semmi törvénybe ütközőt nem követett el, akkor a cégek miért utalták vissza a több száz millió forintot közvetlenül azután, hogy az SZDSZ érintettsége napvilágra került?

S persze továbbra sem tisztázott Szokai Imre szerepe. Sőt: míg az 1996. január 10. után történtekről egyre több és pontosabb információink vannak, addig a nem kevésbé fontos előzmények egyre inkább homályba vesznek, pedig ezek tisztázása nélkül korai a végjátékot megkezdeni.

Bajai Gábor

szerző
Bajai Gábor
publikálva
1997/5. (01. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra