Dancs Gábor

Egy messziről szóló szocialista politikus, Hegyi Gyula felvetette: Budapesten is ideje lenne bevezetni az útdíjat, mert a budapesti közlekedés... nos, az már talán nem is közlekedés. Az elgondolás világos: aki behajt Budapest belvárosába, az fizessen érte. Persze, már most is fizet a parkolásért - de a behajtási díj tenné teljessé azt a közbevételi kört, amelyet (meghatározott földrajzi területen) a közterület - az útfelület - közlekedési célú igénybevételéért fizetni kell. De mivégre is?

E sóhaj szakad fel mostanság néhány kebelből, s nyit új fejezetet a négyes metró történetében - "Legújabb kori viszontagságok" címmel.

Mármint el. Egy illúziót. Az arányos közteherviselésen alapuló, igazságos társadalom illúzióját. Január harmadik péntekén a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, a főváros, valamint tizenhat Budapest környéki agglomerációs település képviselői találkoztak a pesti megyeházán. Az államtitkár és a főpolgármester-helyettes ismertette tárgyalásaik eredményét: az állam a zsebébe nyúl, és tovább finanszírozza a BKV agglomerációs szolgáltatását. Az erről tudósító újságok másnap a következő címmel is megjelenhettek volna: "Semmi sem történt. Magyarország mára ugyanaz maradt, mint tegnap volt." A területi és társadalmi különbségeket konzerváló, az indokolatlan kiváltságokat az abból kizártak terhére fenntartó, furcsa kis ország.