L. B.

A drezdai StarClub egy óvodával osztja meg mérsékelten bizalomgerjesztõ külvárosi épületét. A kapura kiragasztott plakát szerényen jelzi, hogy itt játszik a Woven Hand, azaz David Eugene Edwards, most éppen egy szál dob (Ordy Garrison) kísérettel. A mindenes sofõrrel együtt mindössze hárman utaznak Skandináviától Franciaországig a Consider the Birds lemezbemutató turnéján. Tizenhat nap, tizennégy koncert. "Hívtak Moszkvába is, de akkor már nagyon sokáig lennénk távol" - fûzi hozzá David, aki torokfájása dacára is szívesen állt le a Naranccsal.

Miért olyan az emberi természet, amilyen? Miért vagyunk letargikus passzivitásunk rabjai? Miért hagyjuk tétlenül, hogy lassan elemeire hulljon körülöttünk a világ? Miért a ha szócska élettörténetünk meghatározója? Miért elválaszthatatlan létezésünk tragikus oldala a komikustól? Egyáltalán: ura-e az ember saját élettörténetének s felelős-e a szabadság lehetőségének elpackázásáért?