Színház
Rész és egész
A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?
A láthatatlan színész
Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.
Szerelmi csalódás
A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.
„Kevés a tér”
Meg lehet élni ma Magyarországon a színészetből? Egyáltalán, szükség van még színészekre? Járó Zsuzsával a megszűnt televíziós munkáinak következményeiről, a volt párjával folytatott szakmai együttműködéséről és a társadalmi változás esélyeiről is beszélgettünk.
Lovas Rozi színész: Bizakodásra ad okot, hogy most elég erőteljes aktivizmus érzékelhető a közéletben
Ma már az a domináns gondolat, hogy ha biztonságban szeretném tudni az egzisztenciámat, meg akarom tartani az állásomat, esetleg csak arra vágyom, hogy hagyjanak békén, akkor meg kell felelnem azoknak a viselkedési normáknak, amelyeket ez a rendszer állított fel - mondja interjúnkban a Loupe Színházi Társulás tagja. A beszélgetésben e mellett az Itt érzem magam otthon című, a színész főszereplésével játszódó thrillerről van szó, amely több szempontból is kapcsolódik napjaink magyar valóságához.
Más ez a szerelem
Horesnyi Balázs kopott ajtókból álló, labirintusszerű díszlete, a színpad előterében egy kis tóval, a színpad közepén egy hatalmas függőággyal, amelyben fekszik valaki, már a nézőtérre belépve megelőlegezi a csehovi hangulatot. A zöldes alaptónusú, akváriumszerűen megvilágított játéktér világvégi elveszettséget és tehetetlenséget sugall, jelezve, hogy belépünk az ismert csehovi koordináta-rendszerbe. Szabó K. István rendezése azonban tartogat néhány meglepetést.
Sirokkó Szövetkezet: Hisztéria üzenőfüzete
Félhomályban, füstben érkezünk a játéktérre, kis asztalokhoz ülhetünk, fent a karzaton hangol a hattagú, sárga csillagot viselő Halott Zsidó Orchestra nevű zenekar.
Nem a nyúl viszi
Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.
Az örökmozgó
A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.
Kísérleti színész
A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.