Az első Budapest Parádé: Haverok, buli, gerappa...
Parádézás szándékával több igény is befutott a fővárosi önkormányzathoz. Hanem míg az elutasítottak, így például a Free magazin, a berlini születésű és kimondottan technós Love Parade meghonosítására törekedtek, az engedélyt nyert Sziget Kulturális Szervezőiroda egy olyan nyárbúcsúztató karnevál tervével futott be, amely inkább a főváros kulturális életének reprezentálására törekedett. Koreográfia gyanánt a berlini modellből a kamionos felvonulás átöröklődött ugyan, de korántsem csak az elektronikus zenéről szólt: a felvonulásra éppúgy meghívást kaptak a klubok (Bahnhof, E-klub, SOTE Klub, Banán Klub), mint a különféle médiumok (Tilos Rádió, Danubius, Magyar Narancs, Index, Wanted, Juventus Rádió, Zanzibár, Roxi Rádió, TV 2) vagy lemezkiadók (I&I Records, Warner Music, Bahia Music). És így tovább, a tervezett húszhoz képest pillanatokon belül megduplázódott létszámban. Az útlezárással, forgalomeltereléssel stb. kapcsolatos engedélyek megszerzése után, májusban kezdődött meg a szervezkedés. Kamionokat a Transkamiontól, hangszigetelt aggregátorokat Hollandiából lehetett bérelni, az In-Kal hatszáz biztonsági őrrel ügyelt az "eseménytelenségre" - nagyjából eme költségeket hányva-vetve alakult ki a Budapest Parádé harmincmillió forintos büdzséje. A két jelentős szponzor, elsősorban a Fanta, másodsorban a Pannon Praktikum támogatását megnyerve, nullszaldó körül zárt a rendezvény, s ez hagyományteremtő alapvetésként igen kecsegtető. (A Pepsi-Cola a Szigettel való közös ügyek ellenére inkább kimaradt ebből a buliból, a Fanta azonban "magára ismert" a "Haverok. Buli. Fanta." szlogenje jegyében.) Az est folyamán Demszky Gábor főpolgármester és kísérete a bungee jumping kosarában magasra hágva, mintegy 150-200 ezer parádézóra tekinthetett le, akár ugrálhatott is volna örömében.