Igazából nem derült ki, hogy mi is akart lenni ez a parádé. Neve meg a kamionos felvonulás után legtöbben a Love Parade budapesti mutációjára számítottak, de aztán feltűntek a németek koncepcióját ütő elemek is, például kifejezetten nem technozenét - vagy annak valamelyik sokadgenerációs változatát - élőben (!) játszó zenekarok, előadók is (ef. Zámbó Happy Dead Band, Besh O Drom stb.). Így aztán az első Budapest Parádéról röviden annyi mondható, hogy egy színes, változatos népünnepély volt, ami kísértetiesen hasonlított egy május elseji felvonulásra, de amit az augusztus 26-i dátumot figyelembe véve, nyugodt lelkiismerettel nevezhetünk akár nyárzárónak is.
Negyvenhárom kamion vonult fel az Andrássy úton, és a neveket nézve kiderült, hogy gyakorlatilag mindenki bérelt egy platót, aki ebben az országban akar egyáltalán valamit a fiataloktól és az ő piaci szegmensüktől. A maga módján mindenki beleadott mindent, volt, aki harsány dizájnnal akart kitűnni, volt, aki bőséges habbal. A legtöbb helyen techno-house szólt, de felcsendültek drum ´n´ bass-, digitális etno-, groove-harmóniák is. A Danubius Rádió a Modern Talking és az Opus együttes zenéjében volt erős, a TV 2 kifejezetten dáridósra vette a fazont.
A szombat délutáni verőfényben az Andrássy úti kandeláberekről fürtökben lógó fiatalok egy emberként üvöltötték, hogy "gerappa" meg hogy "új generáció". De a tinédzsertömegben feltűnt babakocsis anyák és egészségügyi sétájuk során odakeveredő idősebb polgárok szórványcsapata is próbálta felvenni a trendi viselkedést, néha ők is megeresztettek egy-egy gerappát, bár - ahogy senki ebben a városban - ők sem tudták, mit is jelent. Utóbbiak, miután megkapták az első habadagjukat, lassanként el-elmaradoztak, a Felvonulási téren számuk a statisztikai hibahatár környékére zsugorodott. Ha elfogadjuk egyes szociológusok és piárosok kijelentését, hogy a Sziget a középosztályé (mármint a tanulgató-dolgozgató, mobiltelefonáló fiataloké), akkor a Budapest Parádéról meg az mondható el, hogy a közönség jó része a lemaradó, a hátrányos helyzetű, underclass jelzővel illethető. Már ha van egyáltalán értelme az ehhez hasonló sommás, kategorikus megállapításoknak. A szürkületben mindenesetre gyakran lehetett találkozni zsebesekkel, igaz, egy utcabálon az lenne a szociológiai szenzáció, ha nem így lenne.
Nem lehet tudni, hogy létezett-e besorolási terv, de az egy kulturális akolhoz tartozó kamionok egymás mellé álltak be a Felvonulási téren. Az I&I, az Index és a Tilos kamionja szabályos karéjt alkotva különültek el a többiektől, a TV 2 saját színpadjáról osztotta a kultúrát, a technót szolgáltató kulturális egységek utcákat alakítottak ki.
A Magyar Narancs kamionján a Yaleyli női hastáncegyüttes emelte a közlibidót, a lábakat pedig DJ Minek és DJ Badihali szofisztikált tánczenéje. A Hősök tere Műcsarnok felőli részén, ahová a Narancs-kamion besorolt, a mindenfelől üvöltő porosz techno miatt olyan erős volt a Love Parade-akarás, hogy a kamionunk sofőrje kiszólt a fülkéből, és közölte DJ-inkkel, hogy ha nem akarják leégetni magukat, akkor azonnal tegyenek be technót. Természetesen nem tettek. És a táncoló tömeget nézve jól tették.
Kovács Róbert
Kecsegtető
- m. l. t. -
