Az első Budapest Parádé: Haverok, buli, gerappa...

  • Kovács Róbert,- m. l. t. -
  • 2000. augusztus 24.

Könyv

Parádézás szándékával több igény is befutott a fővárosi önkormányzathoz. Hanem míg az elutasítottak, így például a Free magazin, a berlini születésű és kimondottan technós Love Parade meghonosítására törekedtek, az engedélyt nyert Sziget Kulturális Szervezőiroda egy olyan nyárbúcsúztató karnevál tervével futott be, amely inkább a főváros kulturális életének reprezentálására törekedett. Koreográfia gyanánt a berlini modellből a kamionos felvonulás átöröklődött ugyan, de korántsem csak az elektronikus zenéről szólt: a felvonulásra éppúgy meghívást kaptak a klubok (Bahnhof, E-klub, SOTE Klub, Banán Klub), mint a különféle médiumok (Tilos Rádió, Danubius, Magyar Narancs, Index, Wanted, Juventus Rádió, Zanzibár, Roxi Rádió, TV 2) vagy lemezkiadók (I&I Records, Warner Music, Bahia Music). És így tovább, a tervezett húszhoz képest pillanatokon belül megduplázódott létszámban. Az útlezárással, forgalomeltereléssel stb. kapcsolatos engedélyek megszerzése után, májusban kezdődött meg a szervezkedés. Kamionokat a Transkamiontól, hangszigetelt aggregátorokat Hollandiából lehetett bérelni, az In-Kal hatszáz biztonsági őrrel ügyelt az "eseménytelenségre" - nagyjából eme költségeket hányva-vetve alakult ki a Budapest Parádé harmincmillió forintos büdzséje. A két jelentős szponzor, elsősorban a Fanta, másodsorban a Pannon Praktikum támogatását megnyerve, nullszaldó körül zárt a rendezvény, s ez hagyományteremtő alapvetésként igen kecsegtető. (A Pepsi-Cola a Szigettel való közös ügyek ellenére inkább kimaradt ebből a buliból, a Fanta azonban "magára ismert" a "Haverok. Buli. Fanta." szlogenje jegyében.) Az est folyamán Demszky Gábor főpolgármester és kísérete a bungee jumping kosarában magasra hágva, mintegy 150-200 ezer parádézóra tekinthetett le, akár ugrálhatott is volna örömében.
Parádézás szándékával több igény is befutott a fővárosi önkormányzathoz. Hanem míg az elutasítottak, így például a Free magazin, a berlini születésű és kimondottan technós Love Parade meghonosítására törekedtek, az engedélyt nyert Sziget Kulturális Szervezőiroda egy olyan nyárbúcsúztató karnevál tervével futott be, amely inkább a főváros kulturális életének reprezentálására törekedett. Koreográfia gyanánt a berlini modellből a kamionos felvonulás átöröklődött ugyan, de korántsem csak az elektronikus zenéről szólt: a felvonulásra éppúgy meghívást kaptak a klubok (Bahnhof, E-klub, SOTE Klub, Banán Klub), mint a különféle médiumok (Tilos Rádió, Danubius, Magyar Narancs, Index, Wanted, Juventus Rádió, Zanzibár, Roxi Rádió, TV 2) vagy lemezkiadók (I&I Records, Warner Music, Bahia Music). És így tovább, a tervezett húszhoz képest pillanatokon belül megduplázódott létszámban. Az útlezárással, forgalomeltereléssel stb. kapcsolatos engedélyek megszerzése után, májusban kezdődött meg a szervezkedés. Kamionokat a Transkamiontól, hangszigetelt aggregátorokat Hollandiából lehetett bérelni, az In-Kal hatszáz biztonsági őrrel ügyelt az "eseménytelenségre" - nagyjából eme költségeket hányva-vetve alakult ki a Budapest Parádé harmincmillió forintos büdzséje. A két jelentős szponzor, elsősorban a Fanta, másodsorban a Pannon Praktikum támogatását megnyerve, nullszaldó körül zárt a rendezvény, s ez hagyományteremtő alapvetésként igen kecsegtető. (A Pepsi-Cola a Szigettel való közös ügyek ellenére inkább kimaradt ebből a buliból, a Fanta azonban "magára ismert" a "Haverok. Buli. Fanta." szlogenje jegyében.) Az est folyamán Demszky Gábor főpolgármester és kísérete a bungee jumping kosarában magasra hágva, mintegy 150-200 ezer parádézóra tekinthetett le, akár ugrálhatott is volna örömében.

Igazából nem derült ki, hogy mi is akart lenni ez a parádé. Neve meg a kamionos felvonulás után legtöbben a Love Parade budapesti mutációjára számítottak, de aztán feltűntek a németek koncepcióját ütő elemek is, például kifejezetten nem technozenét - vagy annak valamelyik sokadgenerációs változatát - élőben (!) játszó zenekarok, előadók is (ef. Zámbó Happy Dead Band, Besh O Drom stb.). Így aztán az első Budapest Parádéról röviden annyi mondható, hogy egy színes, változatos népünnepély volt, ami kísértetiesen hasonlított egy május elseji felvonulásra, de amit az augusztus 26-i dátumot figyelembe véve, nyugodt lelkiismerettel nevezhetünk akár nyárzárónak is.

Negyvenhárom kamion vonult fel az Andrássy úton, és a neveket nézve kiderült, hogy gyakorlatilag mindenki bérelt egy platót, aki ebben az országban akar egyáltalán valamit a fiataloktól és az ő piaci szegmensüktől. A maga módján mindenki beleadott mindent, volt, aki harsány dizájnnal akart kitűnni, volt, aki bőséges habbal. A legtöbb helyen techno-house szólt, de felcsendültek drum ´n´ bass-, digitális etno-, groove-harmóniák is. A Danubius Rádió a Modern Talking és az Opus együttes zenéjében volt erős, a TV 2 kifejezetten dáridósra vette a fazont.

A szombat délutáni verőfényben az Andrássy úti kandeláberekről fürtökben lógó fiatalok egy emberként üvöltötték, hogy "gerappa" meg hogy "új generáció". De a tinédzsertömegben feltűnt babakocsis anyák és egészségügyi sétájuk során odakeveredő idősebb polgárok szórványcsapata is próbálta felvenni a trendi viselkedést, néha ők is megeresztettek egy-egy gerappát, bár - ahogy senki ebben a városban - ők sem tudták, mit is jelent. Utóbbiak, miután megkapták az első habadagjukat, lassanként el-elmaradoztak, a Felvonulási téren számuk a statisztikai hibahatár környékére zsugorodott. Ha elfogadjuk egyes szociológusok és piárosok kijelentését, hogy a Sziget a középosztályé (mármint a tanulgató-dolgozgató, mobiltelefonáló fiataloké), akkor a Budapest Parádéról meg az mondható el, hogy a közönség jó része a lemaradó, a hátrányos helyzetű, underclass jelzővel illethető. Már ha van egyáltalán értelme az ehhez hasonló sommás, kategorikus megállapításoknak. A szürkületben mindenesetre gyakran lehetett találkozni zsebesekkel, igaz, egy utcabálon az lenne a szociológiai szenzáció, ha nem így lenne.

Nem lehet tudni, hogy létezett-e besorolási terv, de az egy kulturális akolhoz tartozó kamionok egymás mellé álltak be a Felvonulási téren. Az I&I, az Index és a Tilos kamionja szabályos karéjt alkotva különültek el a többiektől, a TV 2 saját színpadjáról osztotta a kultúrát, a technót szolgáltató kulturális egységek utcákat alakítottak ki.

A Magyar Narancs kamionján a Yaleyli női hastáncegyüttes emelte a közlibidót, a lábakat pedig DJ Minek és DJ Badihali szofisztikált tánczenéje. A Hősök tere Műcsarnok felőli részén, ahová a Narancs-kamion besorolt, a mindenfelől üvöltő porosz techno miatt olyan erős volt a Love Parade-akarás, hogy a kamionunk sofőrje kiszólt a fülkéből, és közölte DJ-inkkel, hogy ha nem akarják leégetni magukat, akkor azonnal tegyenek be technót. Természetesen nem tettek. És a táncoló tömeget nézve jól tették.

Kovács Róbert

Kecsegtető

- m. l. t. -

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.