Testkulturális esték New Yorkban: Pokoltűz és agyarak
"Hús az egész világ", állította egy esszéjében Maurice Merleau-Ponty. A filozófus megközelítésében az emberi hús és test szolgál az identitás kialakításának egyik legfontosabb materiális és intellektuális mozgatóerejeként. A hús jelzi az emberi test kontúrjait, valamint azt a határvonalat, amely elválasztja az egyént a külvilágtól és az őt körülvevő testektől. Ugyanakkor a hús a "kint" és a "bent" egyesülésének színtere is, hiszen testünk és húsunk által jelzéseket és elvárásokat, bizonyos helyzetekben szexuális tartalmú üzeneteket bocsátunk ki: "megjelenésünkkor" számítunk a többiek testünket nyugtázó tekintetére, elismerésére, megbotránkozására, csodálatára - mikor milyen módon kívánjuk magunkat "társadalmilag" megjeleníteni. Ezekből következik, hogy az emberi test és hús, összefüggésben az identitás és a magunkról alkotott kép változásaival (részletekre szakadásával), más és más üzenetet képes közvetíteni az egyénről eltérő helyzetekben; a test és a hús megváltoztatása az identitás alkotóelemeinek (így pl. a szexualitásnak) egy újabb darabkáját mutatja meg. Az identitás alakítása, kisebb-nagyobb részekre osztása a test és a hús formálása által - valami ilyesmi folyik abban a két New York-i klubban, ahová ez a rövid beszámoló kalauzol.