Testkulturális esték New Yorkban: Pokoltűz és agyarak

  • Tapolcai András
  • 1999. január 28.

Tudomány

"Hús az egész világ", állította egy esszéjében Maurice Merleau-Ponty. A filozófus megközelítésében az emberi hús és test szolgál az identitás kialakításának egyik legfontosabb materiális és intellektuális mozgatóerejeként. A hús jelzi az emberi test kontúrjait, valamint azt a határvonalat, amely elválasztja az egyént a külvilágtól és az őt körülvevő testektől. Ugyanakkor a hús a "kint" és a "bent" egyesülésének színtere is, hiszen testünk és húsunk által jelzéseket és elvárásokat, bizonyos helyzetekben szexuális tartalmú üzeneteket bocsátunk ki: "megjelenésünkkor" számítunk a többiek testünket nyugtázó tekintetére, elismerésére, megbotránkozására, csodálatára - mikor milyen módon kívánjuk magunkat "társadalmilag" megjeleníteni. Ezekből következik, hogy az emberi test és hús, összefüggésben az identitás és a magunkról alkotott kép változásaival (részletekre szakadásával), más és más üzenetet képes közvetíteni az egyénről eltérő helyzetekben; a test és a hús megváltoztatása az identitás alkotóelemeinek (így pl. a szexualitásnak) egy újabb darabkáját mutatja meg. Az identitás alakítása, kisebb-nagyobb részekre osztása a test és a hús formálása által - valami ilyesmi folyik abban a két New York-i klubban, ahová ez a rövid beszámoló kalauzol.
"Hús az egész világ", állította egy esszéjében Maurice Merleau-Ponty. A filozófus megközelítésében az emberi hús és test szolgál az identitás kialakításának egyik legfontosabb materiális és intellektuális mozgatóerejeként. A hús jelzi az emberi test kontúrjait, valamint azt a határvonalat, amely elválasztja az egyént a külvilágtól és az őt körülvevő testektől. Ugyanakkor a hús a "kint" és a "bent" egyesülésének színtere is, hiszen testünk és húsunk által jelzéseket és elvárásokat, bizonyos helyzetekben szexuális tartalmú üzeneteket bocsátunk ki: "megjelenésünkkor" számítunk a többiek testünket nyugtázó tekintetére, elismerésére, megbotránkozására, csodálatára - mikor milyen módon kívánjuk magunkat "társadalmilag" megjeleníteni. Ezekből következik, hogy az emberi test és hús, összefüggésben az identitás és a magunkról alkotott kép változásaival (részletekre szakadásával), más és más üzenetet képes közvetíteni az egyénről eltérő helyzetekben; a test és a hús megváltoztatása az identitás alkotóelemeinek (így pl. a szexualitásnak) egy újabb darabkáját mutatja meg. Az identitás alakítása, kisebb-nagyobb részekre osztása a test és a hús formálása által - valami ilyesmi folyik abban a két New York-i klubban, ahová ez a rövid beszámoló kalauzol.

Manhattan délnyugati részén található az úgynevezett "húscsomagoló" negyed. A környéket egyszerű vonalú, funkcionális épületek jellemzik, egyikük sem magasabb két-három emeletesnél. Majdnem mindegyik épület valamelyik húsipari cég lerakata: a városba szállított húst ezekben a dobozházakban csomagolják, majd innen szállítják tovább a boltokba. Éjjel viszont a környéket nappal domináló állathúst felváltja az emberi; ez a környék a gócpontja azoknak az éjszakai kluboknak is, ahol különböző fantáziák, szexuális tartalmú játékok, szerepek valósulnak meg a klubokat látogató közönség aktív vagy kevésbé aktív részvételével.

A Hellfire Club

egy alagsori helyiséget foglal el, melynek bejáratához egy megroggyant lépcsősor vezet. A pénztáros fülkéje, ahol a férfiaknak meglehetősen borsos belépti díjat kell kifizetni (naptól függően 20-35 dollár; nők számára a belépés ingyenes), egy fekete vasajtó mögött található. A klub központi terméhez vezető, tágas, előszobaszerű helyiséget elég gyéren világították meg; az egyik fal mentén egy vasállványon függő, bőrből készült hinta, valamint egy fogorvosi szék és egy deres elegyére emlékeztető valami képezi a helyiség berendezését. Egy újabb vasajtón belépve a Hellfire "nagytermében" találja magát a látogató.

A Hellfire Club a New York-i S/M (szado-mazo) közösség egyik legrégibb találkozó- és bulihelyének számít. A klubban az orális, vaginális, illetve anális közösülés, valamint a komolyabb "vérontást" kiváltó akciók (zsilettpengejátékok, egyéb szúró- és vágóeszközök használata) kivételével minden szexuális töltetű cselekvés, kínzás, játék megengedett. A nyilvános maszturbáció sem tiltott, mely engedménnyel a jelen lévő férfiak jelentős része él: szinte minden, kisebb vagy nagyobb jelenetet körülvevő, voyeurködő csoportosulásban szép számmal találhatók a látványba belefeledkezett önkielégítő férfiak. A voyeurködés egyébként is a klub társadalmi terének egyik legfontosabb alkotóelemét képezi: az "előszobával" ellentétben ez a helyiség vöröses fénnyel van viszonylag jól megvilágítva, a terem egésze szinte minden pontról könnyen belátható. A vendégsereg nagyobbik része kisebb vagy nagyobb csoportokban fel-le sétalgat, valami újabbra várva, vagy éppen alkalmas helyet keres saját akciójának lebonyolítására.

A klub egyik fókuszpontját a bejárati vasajtó mellett található

hatalmas, fekete vasfeszület,

valamint annak közvetlen előtere képezi. Itt viszonylag gyakran zajlanak általában ostorozással és vesszőzéssel járó akciók. Amennyiben valaki partner nélkül van a klubban, de szeretné megostoroztatni vagy megvesszőztetni magát, erre megkérheti a Hellfire alkalmazásában álló dominák egyikét, aki külön ellenszolgáltatás nélkül vállalja a részvételt; viszont épp azért, mert szívességről van szó, a felkért alkalmazott vissza is utasíthatja a kérést. A helyiség másik fő gyülekezési pontjának a deres számít, ahol általában szexuális ütlegelés (spanking) folyik. Bármely akciót bárki megtekinthet, és a már említett önkielegítésen kívül a közönség, a voyeurködést kiegészítendő, gyakran kezd önálló, spontán akciókba (kisebb spanking, fémcsipeszek rögzítése a testhez, gyertyalángjáték különböző testrészekkel stb.).

A szado-mazo szex, valamint a kereszténység kapcsolatáról már meglehetősen sokan értekeztek, elemezve a vallásos-hatalmi dinamikák, rituálék és szimbólumok szerepét, illetve azok átformálását és újraalkalmazását a szado-mazo kultúrában. A fent említett kereszten kívül a Hellfire Clubban különböző akciók emlékeztetnek erre a kapcsolatra: az egyik legnyilvánvalóbb példának ebben a vonatkozásban egy idősödő férfi "Golgota-járása" volt tekinthető. Az illető meztelenül, négykézláb, gyakran összeroskadva cipelt egy súlyos fémkeresztet a hátán. A nyaka köré, a füléhez, valamint vastagabb fürtökbe tapadt, vállig érő, ősz hajához egy nehéz fémláncot rögzítettek, melynek másik végét egy domina tartotta a kezében, aki így vonszolta keresztül a férfit a termen. A közönség utat engedett a párnak, és a jeruzsálemi Golgotát szemlélőkkel ellentétben néma csendben nézte végig az öreg férfi akcióját. Ez a jelenet egyben a szado-mazo szex egy másik jellemzőjére is ráirányítja a figyelmet: a személyek közti szexuális alárendeltségi viszonyok látszólagosságára. A fenti jelenetben első ránézésre a keresztet cipelő férfi tűnhet a hatalmi beavatkozás "elszenvedőjének"; ám az akció során kiderült, hogy az idős férfi tartja teljes ellenőrzése alatt az eseményeket. Az őt vonszoló dominát gyakran látta el instrukciókkal, és amikor időnként meg-megállt, a domina türelmesen várakozott, amíg a férfi jelzést nem adott az akció folytatására. A padlón vonszolódó férfi kizárólagos kontrollal rendelkezett a saját "megkínzatását" képező eseménysor felett.

A klub hátsó helyiségét kisebb fülkékre osztották, melyekben "privátabb" akciókra kerülhet sor, bár a fülkék mindegyike kifelé nyitott, úgyhogy a bejáratok előtt csoportosuló nézők közvetlen közelről szemlélhetik az eseményeket. Az orális szex tilalma ellenére egy-egy fülkében szájjal történő kielégítés is előfordulhat, de általánosnak a kézzel történő számít. Az akciók a helyszűke miatt (különösen, ha több személy vesz részt a játékban) általában a spankingre és a kölcsönös kielégítésre korlátozódnak. A nézők és a résztvevők közti társadalmi választóvonal bizonytalanságát, elmosódását újfent jelzi, hogy az eseményeket szemlélők közül néhányan gyakran bekapcsolódnak a fülkékben zajló ütlegelésbe, szexuális masszírozásba, simogatásba, izgatásba, az "eredeti" résztvevők teljes és hallgatólagos beleegyezésével.

A Hellfire Clubban

az alkoholfogyasztás tilos,

viszont a nagyterem közepét elfoglaló, kör alakú bárpultnál számos frissen készített gyümölcslé-kombináció közül lehet rendelni. A közönség vegyes, bár amint azt a férfiak magas belépti díja jelzi, a nők kisebbségben vannak. Meglehetősen sok a transzvesztita is; közöttük körülbelül megegyezik a férfiból nővé, illetve a nőből férfivá átöltözők aránya. Szigorú öltözködési kód nincs, és amint arra már a fentiekben utaltam, a meztelenség sem tiltott.

A Club Mother

egypár háztömbnyire található a Hellfire Club-tól. Itt minden csütörtök éjjel egy, az előző klubban megvalósított fantáziáktól eltérő, de azokkal némileg rokon imázs és szerepjáték megvalósítása és átélése folyik: a Fang Club Gotham elnevezésű rendezvény a New York-i vámpírszubkultúra fontos gócpontjának, találkozó- és közösségi helyének számít. A Hellfire Clubtól eltérően itt meglehetősen nagy súlyt fektetnek a megjelenésre: bár mindenáron betartott öltözködési kód itt sincs, azért nem árt, ha a látogató, amennyiben az alábbiakban leírt vámpírkosztüm viselésére nincs módja, legalább feketébe öltözik.

A vámpíröltözet a viktoriánus korabeli Anglia viseletével rokon, mely időszak és ország a vámpírmítosz (valamint egyéb "szörnylények" mítoszának) egyik legfontosabb nyugat-európai megjelenési és népszerűsödési periódusának és helyszínének számít. Ugyanakkor a vámpírmítosz erdélyi eredete is ismert a klub szervezői és feltételezhetően a látogatók által is: az egyik, közelmúltban zajlott összejövetel központi témája Vlad Tepes születésnapjának megünneplése volt, és a nők között előfordul a viktoriánus báli ruhától eltérő, Báthory Erzsébet korát és személyét idéző kosztüm is. A férfiak nagy többsége fekete cilindert, fehér zsabót, fekete köpönyeget visel, sokuknál van sétapálca is. A nők pedig báli ruhába vagy fekete, egyrészes ruhába öltöznek, de előfordul a hagyományos fehér menyasszonykosztüm is.

A vámpírmegjelenés

egyik legfontosabb indikátora az arc; szinte minden férfi és nő fehérre púderozza, kifesti az arcát, ajkát pedig változatos színekkel erősen kirúzsozza. Majdnem mindenki viseli a vámpírkosztüm leglényegesebb kellékét, a fogsort és az agyarakat is (de senki ne gondoljon a Magyarországon is forgalmazott, szétrágható, műanyag vámpírfogsorra: ezek a fogsorok porcelánból készülnek, és teljesen valódinak tűnnek). A helyiség földszinti részében található egy bárpult, egy kicsiny színpad, ahol időnként hosszabb-rövidebb műsorszámokat mutatnak be, valamint az elég szűkös táncparkett. Az alagsorban van a korhű bútorokkal berendezett szalon és társalkodó, ahol az egyetlen anakronisztikus elemet egy tévékészülék képezi, melyet elsősorban különböző amatőr videók vetítésére használnak. A szalon mellett, a ruhatárhoz vezető folyosón található egy életnagyságú koporsó, melybe, amikor nem használják a földszinten valamilyen műsorszámban, a látogató nyugodtan belefeküdhet, ott megpihenhet, elmélázgathat egy kicsit.

Bár néha van az összejövetelnek valamilyen központi témája (most újévtől például az első hét csütörtök a hét főbűnnek szenteltetik) legtöbbször spontán buli folyik a Fang Club Gotham keretében. A zene több, rafináltan elhelyezett hangszóróból ömlik a táncparkettre, néha döbbenetes hangerővel. Az elsősorban kedvelt műfajok a gótikus, az ipari és az úgynevezett pogány rock. A DJ egy nagyon kedves, kissé elhízott, joviális vámpír, aki szívesen tesz be kívánságszámokat. Bár pontos tánckoreográfia nincs, a vámpírtánc alapját egyfajta menüettre emlékeztető lépéssor és testtartás képezi, melyet minden egyes táncos a saját kedve és stílusa szerint formál és alakít újjá. A klubot egy érdekes kettősség jellemzi: bár a hely alapvető atmoszférája, a vámpírok megjelenése, a zene stb. szomorúságot és dekadenciát sugall, a hangulat általában vidám, sőt kedélyes.

A legtöbb vámpír, bár teljes átéléssel valósítja meg az elképzelt figurát (mely komolyság és elkötelezettség a "mítosz" és "valóság" fogalmainak viszonylagosságát, valamint az őket elválasztó határvonal elmosódottságát jelzi), minden erőltetett, a vámpírfigurához sztereotipikusan csatolt fennköltség és előkelősködés nélkül viselkedik. A spontán elégedettség és vidámság egyik jellegzetes momentuma volt, mikor az egyik résztvevő, miután megkérte a DJ-t a zene pillanatnyi szüneteltetésére, felugrott a színpadra, és mikrofont ragadva megköszönte saját vendégeinek, illetve a klubban megjelent összes résztvevőnek, hogy ilyen emlékezetessé tették születésnapját, mely bejelentést, mondani sem kell, hangos ováció és taps követett.

A Fang Club Gotham belépődíja 7 dollár. A közönség itt is meglehetősen vegyes, bár többségben vannak a 20-30 év körüli férfiak és nők. A bár árai itteni szemmel nézve mérsékelten magasak (sör és üditőitalok 4 és 5 dollár körül kaphatók, egy-egy shot, azaz "feles" pedig 7-8 dollárba kerül).

Tapolcai András

(New York)

Hellfire Club, 28 Ninth Avenue (@ 14th és Hudson Street), New York

Telefon: (212) 647-0063

Nyitva tartás: csütörtök: este 8-tól reggel 3-ig, péntek, szombat: este 10-től reggel 5-ig

Web-page: http://www.hellfireclubny.com

The Fang Club Gotham @ Club Mother, 432 14th Street (@ Washington Street), New York

Telefon: (212) 366-5680

Nyitva tartás: csütörtök: este 10-től reggel 4-ig

Web-page: http://www.fangclub.com/gotham/

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?