Farkas Eszter

Felpörögtek az események a 2005-ben bevezetendő új, kétszintű érettségi körül: zajlik a köz- és felsőoktatási törvény módosítása és a vizsgakövetelmények csökkentése. Májusban negyvenkét iskola részvételével megtartják az érettségi főpróbáját, és május 20-ig a diákoknak el kell dönteniük, hogy jövőre milyen tárgyakból akarnak emelt szintű felkészítő kurzusokra járni. Ehhez persze nem ártana tisztában lenni magával a reformmal, ami korántsem egyszerű - főleg akkor, ha a "Zsanett-érettségi" típusú hecckampányok kavarnak politikai vihart.

Az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportja által 1994-ben végzett reprezentatív felmérés az idegen nyelvek ismeretét és használatát térképezte fel: kétezer 14 éven felüli magyar lakossal töltettek ki a nyelvtudásukra vonatkozó kérdőíveket. Az eredményekből kiderült: 32 százalék jártasnak tartja magát legalább egy idegen nyelvben, 11 százalék két idegen nyelv ismeretét állította magáról. A valamilyen szintű tudással rendelkezőket megkérték arra, hogy ötös skálán értékeljék nyelvtudásukat. Ez a kép cseppet sem biztató: csupán 11,8 százalék mondta, hogy szóban és írásban is elboldogul legalább egy nyelven, és csak 3,6 áll így két nyelvvel. A felmérés tanulságai szerint az iskolázottság a legmeghatározóbb a nyelvtudás szempontjából. Terestyéniék megállapították: minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, minél fiatalabb korcsoporthoz tartozik, minél urbanizáltabb környezetben él, annál valószínűbb, hogy idegennyelv-tudással is rendelkezik. Nem sok jót árul el viszont az iskolai nyelvoktatásról az, hogy a középiskolát végzettek 90 százaléka saját mérlegelése szerint egy nyelven sem boldogul el.