Felpörögtek az események a 2005-ben bevezetendő új, kétszintű érettségi körül: zajlik a köz- és felsőoktatási törvény módosítása és a vizsgakövetelmények csökkentése. Májusban negyvenkét iskola részvételével megtartják az érettségi főpróbáját, és május 20-ig a diákoknak el kell dönteniük, hogy jövőre milyen tárgyakból akarnak emelt szintű felkészítő kurzusokra járni. Ehhez persze nem ártana tisztában lenni magával a reformmal, ami korántsem egyszerű - főleg akkor, ha a "Zsanett-érettségi" típusú hecckampányok kavarnak politikai vihart.Bármekkora is a zavar jelenleg az érettségireform körül - ami a következő hónapokban a törvénymódosítások parlamenti vitái miatt várhatóan csak nő -, a kétszintű érettségi létjogosultságát hivatalosan nem vitatják. Szükségességét általában azzal indokolják, hogy a kettős mérce a középiskolások számának növekedése miatt kell: másfajta érettségire van szüksége annak, aki utána munkába áll, és másra annak, aki tovább akar tanulni. Erre az alapkoncepcióra építették a közép- és az emelt szintű érettségi követelményeit. A két szint között lényeges a különbség mind tartalmilag, mind a vizsga lebonyolításában. A középszintű érettségi vizsga elsősorban nem a lexikális ismeretek mennyiségét kívánja mérni, hanem azt, hogy a diák mennyire tudja a megszerzett tudást életszerű helyzetekben alkalmazni. Ezzel az 1996-97 körül kialakult irányvonallal - hogy ti. a középszintű érettségi főként készségeket és képességeket mérjen - az előző és a mostani Oktatási Minisztérium (OM) is egyetért; a vita a reform mértékéről és tempójáról szól. Példa erre az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság koncepciója, ami "Zsanett-érettségi" néven híresült el (erről bővebben lásd keretes anyagunkat).
Mivel az emelt szintű érettségi 2005-től egyben felvételi is (a felsőoktatási törvény módosítása eltörli a felvételi vizsgát), a készségeknél többet kell mérnie; az eredeti elképzelés szerint ez töltené be a versenyvizsga szerepét. Ezzel az a gond, hogy a felsőoktatási intézmények
pillanatnyilag nem merik
előírni felvételi követelményként az emelt szintű érettségit. A január-februárban lezajlott szakcsoportonkénti egyeztetések eredménye ugyanis az lett, hogy az idegen nyelvi szakok kivételével mindenki megelégedett a középszintű érettségi vizsgával. Sipos János, az Oktatási Minisztérium közoktatási helyettes államtitkára szerint a szakcsoportok "attól félnek, hogy ha a másik >>alájuk megyA hezitálás hátterében a fejkvótákat lehet sejteni. Mégis felmerül a kérdés, hogy a nagyobb presztízsű intézmények sem engedhetik-e meg maguknak magasabb követelmények támasztását. Magyar Bálint oktatási miniszter arra kérte az egyetemeket és főiskolákat, fontolják meg a dolgot, és április végén hozzák nyilvánosságra, mely tárgyakból milyen szinten letett érettségit ismernek el felvételiként két év múlva. A most másodikos (tizedikes) középiskolásoknak ez alapján kell eldönteniük május 20-ig, hogy a következő tanévben mely tárgyakból milyen szintű érettségire felkészítő csoportokba jelentkeznek.
Sió László, a Fidesz oktatási tagozatának vezetője szerint mivel a jogszabály csak az érettségit várja el, de nem szól a minősítés figyelembevételéről, megtörténhet, hogy "az egyetem azt mondja: mégis szeretnék valahogy válogatni, hadd csináljunk alkalmassági vizsgát. Ezzel pedig visszatértünk a felvételihez. Azt gondolom, ezen a téren nem kellene a minisztériumnak hagynia magát, legalább az elitképzést folytató egyetemeket rá kell venni arra, hogy az emelt szintet követeljék meg." A volt oktatási államtitkár hozzátette: egy egyetem respektje attól is függ, milyen felkészültségű diákok közül válogat. A jogász- vagy tanárképző intézményeknek sem "azon kellene versenyezniük, hogy minél több hallgatót vegyenek fel, hanem azon, hogy a legjobbak jelentkezzenek oda".
Taktikázhat a diák is:
ha idén májusban úgy dönt, hogy jövőre mondjuk biológiából jár emelt szintű felkészítő kurzusra, e döntés nem kötelezi őt semmire, hiszen a következő tanév végén leadhatja az emelt bioszt, és választhat másik felkészítő kurzust - igaz, így már csak egy éve marad az érettségiig. De élhet azzal a furfanggal is, hogy emelt szintű csoportba jár két éven keresztül egy bizonyos tárgyból (összesen kettőből teheti ezt meg a kötelezőkön kívül), majd - ha az általa választott felsőoktatási intézmény azt elfogadja felvételi értékűnek - leteszi belőle a középszintű érettségit. Évekkel az érettségi után is meggondolhatja magát, és tehet egy úgynevezett szintemelő vizsgát, ha úgy érzi, hogy például a középszintű magyar kevés az érvényesüléshez; ekkor viszont már fizetnie kell, mivel nincs a középiskolával tanulói jogviszonyban.
Emelt szintre felkészítő csoportot minden középiskolának kell indítani a kötelező tárgyakból (magyar nyelv és irodalom, matematika, történelem és egy idegen nyelv), illetve két további tantárgyból. Az emelt szintű vizsga kissé komplikáltabb, mint a középszintű, mert míg az utóbbi szervezése és értékelése a mostanihoz képest nem változik alapvetően, az emelt szintűt országos vizsgaközpont organizálja majd. Az emelt szinten szóbelizni és írásbelizni is kell. A két szint írásbeli vizsgái elkülönített csoportokban zajlanak, az "emelt" írásbeliket az országos vizsgaközpont által felkért két szaktanár javítja és értékeli - ők nem lehetnek az adott iskola alkalmazottai, mint ahogyan a felügyelő tanár sem.
Az emelt szintű szóbelit bonyolító tantárgyi bizottság nem azonos a "mezei" érettségi vizsgabizottsággal. A háromfős tantárgyi bizottságot és az ennek ügyviteli feladatait ellátó jegyzőt szintén az országos vizsgaközpont bízza meg, és tagjainak ugyancsak függetlennek kell lenniük az érintett középiskolától. A bizottság értékeli a diák teljesítményét, javaslatot tesz a pontszámra, és ezt megküldi az iskola helyi vizsgabizottságának, amely megállapítja a vizsgázó osztályzatát az érettségi vizsgaszabályzat útmutatása alapján. Újdonság, hogy a vizsgán elhangzottakat rögzíteni kell: a hanganyagot jogorvoslati eljárásban lehet felhasználni.
Az eljárásrend átalakításának az az oka, hogy a vizsga vitán felül érvényes és megbízható legyen; a reform kidolgozói a szubjektív elemek kiszűrésére törekedtek (ami persze maradéktalanul nyilván nem garantálható). Fazekas Márta, az OM Közoktatási Osztályának vizsgafejlesztési osztályvezetője lapunknak elmondta: a fenti, objektív eljárást nem lehet bevezetni mindkét szinten, ehhez ugyanis rengeteg pedagógus és pénz kellene. Ezért született az a megoldás, hogy a középszintű vizsga "elfogadható költségű tanulmányzáró vizsga legyen némi szubjektív elemmel", ami idővel bizonyos tárgyaknál átveheti az emelt szint feltételeit.
Annak érdekében, hogy 2005-ben zökkenőmentes legyen az újfajta érettségi lebonyolítása,
idén májusban próbaérettségit
tartanak 42 középiskola bevonásával: megyénként kettő, plusz néhány budapesti iskola harmadikos (tizenegyedikes) diákjai tesztelik a mechanizmust. A főpróba 2004 tavaszán lesz, amikor a mostani másodikosok (tizedikesek) vesznek részt országos próbaérettségin. "Minden tizenegyedikes diák kipróbálhat legalább egy kötelező érettségi vizsgatárgyat, és minden iskolának lehetősége lesz minden kötelező tárgyból próbaérettségit szervezni" - tájékoztatta a Narancsot Sipos János.
A próbaérettségik az eljárásrenden még változtathatnak, de az eredmények a követelményekre már nem lesznek hatással: a két év múlva bevezetendő érettségi vizsga követelményeinek még idén áprilisban véglegessé kell válniuk. Ezek revíziója amúgy éppen most fejeződött be. A 2002-ben - részben még az előző kormány idején - nyilvánosságra hozott részletes érettségi követelményeket (elsősorban a lexikális ismeretek mennyiségét) tantárgyanként átlagosan 25 százalékkal, a középszintű követelményeket pedig 10 százalékkal csökkentették a felkért szaktanárok. Az OM ugyanis a nyáron több nevelőtestület véleményét is kikérte, hogy a rendelkezésre álló időkeretben teljesíthetőek-e az előírt követelmények: a válasz szinte egyöntetű nem volt. Ezután kezdődött a felülvizsgálat, aminek eredményeként a módosított vizsgakövetelmények áprilisban megjelennek az OM honlapján is.
A követelménycsökkentés ezen formájával Sió László nem ért egyet. Szerinte megfelelő tapasztalat híján értelmetlen hozzányúlni ahhoz, amit a szakcsoportok hoszszú éveken keresztül alakítottak ki. A követelmények mechanikus, százalékos csökkentése szakmailag is abszurd, hiszen "ez nem olyan, mint a cukor vagy a liszt, nem lehet kiskanállal belenyúlni és elvenni 15 vagy 20 dekát" - mondta Sió László. A fideszes politikus úgy véli, hogy a tanterv kérdésének ilyetén kezelése "felelőtlen barkácsolás".
Ráadásul vannak olyan vélemények, melyek szerint a kétszintű érettségi is elveszti érvényét hoszszú távon, mondván, hogy Magyarország legkésőbb 2010-ben csatlakozik az egységes Európai Felsőoktatási Térhez. Ennek során az EU-tagállamok rendszereihez közelítik majd a magyar oktatás rendszerét. Az unióban létezik ugyan önálló nemzeti oktatáspolitika, de van egy nyitott koordinációs modell is, amely ajánlásokat fogalmaz meg; ezek elfogadása önkéntes. Ennek jegyében készült a vihart kavart "zsanettes" tanulmány, amely egy egyszintű érettségi alternatíváját tárgyalja.
Sió László korainak tartja az egyszintű érettségire való visszatérés ötletét, mivel a kétszintű matúra is csak évek múlva mutatkozik be. Szerinte egy új vizsgarend bevezetéséről legalább 4-5 évvel korábban kell dönteni, így az egyszintű érettségihez való esetleges visszatérés nem történhet korábban 2015-nél, de inkább 2020-nál. "Csak így van lehetőség arra, hogy a döntésnél a 2005-ben induló kétszintű érettségi tapasztalatai megjelenjenek" - jegyezte meg a volt államtitkár. Sió László szerint amíg az állam finanszírozza a felsőoktatás jelentős részét, illetve a felsőoktatás befogadó képessége nem korlátlan, szükség van valamilyen szelekcióra: emelt szintű érettségire vagy felvételi vizsgára. Igaz, lényegében most is kétszintű vizsga van: az egyiket érettséginek hívjuk, a másikat felvételinek - tette hozzá a fideszes szakmapolitikus. Sipos János közoktatási helyettes államtitkár úgy látja: a továbbiakról az dönt, hogy a két- vagy az egyszintű érettségi oldja-e meg jobban a középiskolából a felsőoktatásba való átmenetet. Mindez persze függ attól is, hogy a felsőoktatás milyen koncepciót dolgoz ki az Európai Felsőoktatási Térhez való csatlakozásra.
Farkas Eszter
Műbalhé
Néhány hete terjedt el a "Zsanett-érettségi" híre: a politikai vita azon koncepció miatt keletkezett, amelyet az OM egyik háttérintézménye, a Felsőoktatási Tudományos Tanács (FTT) készíttetett. A kompetencia-központú, egyszintű érettségi-felvételi vizsga koncepciója című munkaanyagra a Heti Válasz csapott le, majd ennek alapján tartott sajtótájékoztatót Pokorni Zoltán. A volt miniszter értelmezésében az új koncepció lehetővé tenné a történelem- és a matekérettségi mellőzését. Pokorni kifogásolta a mintafeladatokat is; így került elő például Zsanett; az általános műveltségről szóló részben szerepel Janisch Attila Narancsban megjelent, a valóságshow-k manipulatív jellegéről szóló cikkének egy részlete. A feladat szerint a diáknak ezt kellene értelmeznie. (Janisch eredeti cikkét lásd: Vakpali, vakpali, Magyar Narancs, 2002. október 3.; Pokorni sajtótájékoztatójára Janisch Attila lapunkban reagált: Hogy kerül a Zsanett az asztalra?, 2003. április 3.)
A sajtótájékoztató után az OM közleményben tudatta, hogy "új érettségikoncepció nem készült", Pokorni pedig "a valósághoz nem kapcsolódó" dolgokkal "riogat". Pedig az alapkoncepciót látszólag mindenki helyesli. Sió László, a Fidesz oktatási tagozatának vezetője szerint "nem az iránnyal van a probléma, hanem a mértékkel és - részben - a szemlélettel". A vita hatására az OM egyébként teljesen elzárkózott a munkaanyagtól, mondván, az nem az ő hivatalos dokumentumuk - aminek ellentmond, hogy a tanulmány elkészíttetésére Magyar Bálint oktatási miniszter adott felhatalmazást és biztosított anyagi fedezetet.
A munkaanyagot az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság dolgozta ki, figyelembe véve az Európai Felsőoktatási Térbe való integrációt. Lényege a készségek és képességek fejlesztésének a hangsúlyozása; szabad kezet ad viszont az iskolának abban, hogy milyen lexikális tartalmakat tanít. Knausz Imre, a Miskolci Egyetem docense, a koncepció egyik szerzője lapunknak elmondta: a fő cél annak elérése, hogy "ne kelljen mindenről valami keveset tanítani. Azt akarjuk lehetővé tenni, hogy elmélyülhessenek a gyerekek egy-egy területben". A tantárgyak szerinti oktatás persze nem szűnne meg a középiskolákban, ám a tanulmány készítői a vizsgát műveltségi területek szerint képzelik el (hasonlóan a Nemzeti alaptanterv szerkezetéhez, amit ugyanez a társaság dolgozott ki).
A tanulmány alternatívérettségi-koncepciója szerint öt részből állna a matúra. Részben egy projektmunkából, amelyet a középiskola utolsó évében kellene kivitelezni; ez lehetne házi dolgozat, de művészeti alkotás vagy szoftverfejlesztés is. Minden esetben be kell adni munkanaplót és portfóliót is, így volna nyomon követhető, hogy a diák hogyan birkózott meg bizonyos problémákkal, milyen információforrásokat használt stb. Ezt egészítené ki a szóbeli védés. A második vizsgarész volna az általános műveltségi vizsga, egy 240 perces írásbeli: ebben szövegértési és -értelmezési, szövegalkotási feladatok kapnának helyet. "Ez nem egyszerűen szövegértési technikákat vizsgál, hanem azt, hogy a diák hogyan tudja meglévő műveltségét felhasználni annak érdekében, hogy megértse, miről szól a szöveg, és problémákat tudjon megoldani ezzel kapcsolatban" - mondta Knausz Imre. Ebben szerepelnének szépirodalmi és hétköznapi szövegek (akár menetrendek, használati útmutatók is), történelmi, társadalomismereti, művészeti, természettudományos problémákat is közvetítő textusok. Az érettségi további részei egy szabadon választható műveltségterület, egy szabadon választható tárgy és egy idegen nyelv vizsgáiból állnának.
A koncepcióról Fazekas Márta, az OM munkatársa úgy vélekedett, hogy bár maga az elgondolás jó, "nagyobbat ugrik, mint amit a magyar valóság pillanatnyilag kibír". Hasonló véleményt fogalmazott meg Sió László is. Szerinte az érettségi egy több mint 150 éves hagyománnyal rendelkező intézmény, rengeteg az elvárás vele szemben. "A rendszert érintő legtöbb változtatás markáns ellenállásba ütközik, így nagyon óvatosan kell lépni, mert a radikalizmus a kisebb fejlesztések megvalósulását is veszélyezteti." Mihály Ottó, a Miskolci Egyetem docense, a munkacsoport vezetője elmondta: igyekeznek a tanulmányt minél előbb nyilvánossá tenni. A megrendelő FTT április 9-én elfogadta az alapkoncepciót, de azt még nem lehet tudni, hogy mi lesz az anyag további sorsa. Korlátozott példányszámban, magánúton elkezdik a tanulmány terjesztését - mondta Mihály Ottó. A kérdésre, hogy vajon az ellenzéknek is eljuttatják-e, Mihály nevetve annyit felelt, hogy hozzájuk már úgyis eljutott. Kérdés, hogy oktatáspolitikai ügyekben mikor alakulhat ki normális, nyilvános szakmai vita.
