Dávid-Barrett Tamás

Tíz évvel ezelőtt a magyar a kelet-európai népség legelején volt. Azon gondolkoztunk, hogy ha rendesen szembenézünk a lehetőségekkel, akkor nem az a kilátás, hogy olyanok leszünk, mint Ausztria. Az bénázás lett volna. Finnország, Írország volt a példa. A Győr-Székesfehérvár-Budapest háromszög éppen az Isztambul és München közötti térség központja kezdett lenni. Pezsgés, gazdagodás, jólét. Akkor még azon gondolkoztunk, milyen gáz, hogy nehezen megy át a momentum a keleti felébe az országnak. Ha!

Ha október, akkor sör. Dubaiban a sör ugyanolyan: hajóval jött, eredeti. A bögyös, szőke pincérnők is megvannak. Mondjuk festett szőkék Tádzsikisztánból, de a fontosabb anatómiai jellemzők azért garantáltak. A vörös fejű, részeg európai expatek mellett kissé elveszettnek látszó kenyai mérnök, indiai kötvénykereskedő és önfeledt arab lányok is felfedezhetők. Az amerikai orvoscsoport konferencián van itt, ők sem értik, de nem bánják. Kolbászt mindenki nyom, egyesek csak a helyi marhaverziót. A szigor alól a sör valahogy kivétel. Dávid-Barrett Tamás