Jerovetz György

A Kádár-korszak elvtelen középszerűségének élő emlékműve - annak idején a karrierért és a szolid megélhetésért vállalt konformizmus hobbitevékenységeként egészen odáig elmerészkedett, hogy hülyeségeket gondoljon a világról. Érdemei szerint úgy személyét, mint életművét a megérdemelt felejtés övezné - ha Orbán Viktor nem őt tette volna meg a magyar kultúrafinanszírozás urává.

"Igen, ez az!" - kiálthatunk vidáman a Nemzeti Galéria kiállításán: a tárlat felöleli a teljes idősebb Markó-életművet, és mesteri érzékenységgel köti azt az elődök és követők festészetéhez. Motívumok és témák vonulnak a falakon világosan elhatárolható tematikus egységekben, s a tér szervezése is magyarázó funkciót tölt be: például a "mitikus táj"-blokkban egy grottaszerű fülkében húzódnak meg a barlangokat ábrázoló, illetve a sötétség melankóliáját vizsgáló munkák, de nagyon imponáló az is, ahogyan Markót magát mutatják be a kortársak-tisztelők által festett portrékkal.