Újságíró
Szolnokon érettségizett, majd az ELTE BTK magyar szakán szerzett diplomát. 2022 tavaszán gyakornokként kezdett dolgozni a Magyar Narancsnál. Legszívesebben irodalomról ír, de közéleti témákkal is egyre gyakrabban foglalkozik.
Második verseskötetében a költő-képzőművész egyszerre kutatja a legintimebb emberi kapcsolatok működését és feszeget lebilincselően izgalmas ismeretelméleti kérdéseket.
Az 1924-ben született és 1993-ban elhunyt szerzőnek mindössze egyetlen költeménye jelent meg magyar fordításban, még a kilencvenes években.
Második alkalommal rendezték meg a képzőművészeti egyetemen a jumpSTART eseménysorozatot, melynek zárásaként a halgatók alkotásaira lehet licitálni. A bemutatott művek mellett megismerhettük a kezdeményezés legfontosabb céljait.
A bemutatkozó verseskötetek legnagyobb tétje felmutatni, hogy a szerző megtalálta-e a nyelvét.
Idén jelent meg Erdő van idebenn című bemutatkozó kötete, amiért Margó-díjat kapott. A novellaciklus első darabjait már 2011-ben publikálta, ahogy azonban szépírói indulása, úgy az Eger környéki falu történetének megírása is időigényes munka volt. Filmes látásmódról, kétpólusú életről és önéletrajzi inspirációkról beszélgettünk a szerzővel.
Az 1901-ben alapított budapesti Társadalmi Múzeum gyűjteménye 1945 környékén teljesen megsemmisült.
A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.
