Visszhang

A kaliforniai pop-punk attribútumai az ezredforduló környékén a deszkás nadrág, a tüsire zselézett haj és a csuklószorító voltak.

A beszélő nevű Salvador olyan emberként gondol magára, aki nem akar és nem is tehet különbséget embertársai között nem, kor vagy etnikai hovatartozás alapján,

Néhány éve a Get Back című dokumentumfilmből kiderült, hogy a banda utolsó két évében Paul McCartney volt a Beatles motorja.

Tíz fiatal és csinos nő egy sivatag közepén álló hatalmas villában ébred, és noha a szebb napokat látott komplexum az első reggelen még nem tűnik a legkényelmesebb lakóhelynek, számtalan lehetőséget tartogat.

A boldogult ifjúság valaha (a 90-es évek második felében) igyekvő rappere Scott Caan (The Whooliganz, mármint volt bandájának a neve).

„…másodszorra megnézve egész jóképű – bár lehet, hogy csak azért, mert már ittunk – és hozza három barátját is, akik nyomulnak.”

Az orosz és lett szülőktől származó harmonikaművész komolyan veszi a hangszerét, de néha Piazzolla híres Libertangóját is előadja rajta.

A zsánerfilmek (s különböző alfajaik) legnagyobb baja a viszonylag szűkös jelkészlet.

A nagy amerikai álom foszlani látszik, immár a rothadásnak induló kolbászkerítés mögött is ugyanarról álmodnak az emberek, mint kis hazánkban: egy saját otthonról.

Nem volt könnyű követni Beverly Glenn-Copeland pályafutását az elmúlt évtizedekben.

A simán rossz könyvek nem dühítenek fel annyira, mint amelyekben megcsillan a nagyszerűség lehetősége.

Kibe? Ez itt a kérdés.

A címadó dal tétje, hogy megpróbálja megszelídíteni a kisajátított és teljességgel eltérített béke szavunkat.

A nyolcadik főbűn – a Nyugat árulása – kismillió formában került már vászonra, kép­ernyőre, nem is mindig nyugati kiszerelésben.