Vissza Európába
A Manics három és fél éve jelentetett meg utoljára albumot, a kifejezetten jó The Ultra Vivid Lamentet.
Kritika
A gépben feszít az erő
A kanadai performer-zenész-költő, Marie Davidson jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.
A bogiság és a bogizmus
bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?
Rokonszenvedés – az őseink tragédiájától a lét elviselhetetlen könnyűségéig
A Rokonszenvedés végső soron azt mutatja be, hogyan próbálunk megbirkózni a múlt árnyékával, a történelem ránk nehezedő súlyával, illetve saját problémáinkkal, s közben mennyire sérülünk mi magunk, továbbörökítve ezeket a sebeket.
Ezt kellett nézni
Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.
Sohaország
Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.
Hol nem volt Amerika
A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.
Hitler kedvenc rendezője tényleg nem tudott semmit semmiről?
A Leni Riefenstahlról készült új dokumentumfilm voltaképpen egy nyomozás: a náci propagandfilmek készítője tényleg semmit nem tudott semmiről, és csak a személytelen „szépség” érdekelte mindig?
A Peaky Blinders után itt a londoni East End alvilágában játszódó Ezer bokszütés
Az 1800-as évek végének Londonjában játszódó Ezer bokszütés bűnös élvezetnek álcázza magát, miközben ragyogóan okos és éleslátó; megtalálja az egyensúlyt az akció, a csodás karakterportrék és a metsző társadalmi kommentár között.
A szépségkultuszra reflektál Kiss Judit Ágnes Villont parafrazáló új verseskötete
Kiss Judit Ágnes versei a szépségipar és a triviális irodalom terjesztette szépségkultuszra, illetve annak a visszképét megteremtő ironikus, groteszk testhorror-irodalomra reflektálnak, és a kötet egészében nyilvánvaló a Villon-parafrázis.
A osztalgiába révedés mint központ
Friedrich Barnabás Pikszis Kultúrpontban látható kiállításának egyik „üzenete” az, hogy a rendszerváltás óta semmi sem változott, hogy szüleink, nagyszüleink vizuális kultúrához való viszonya mintegy determinálja, hogy mi magunk miként viszonyulunk a világhoz.
A Rend: a nyolcvanas évek náci terroristavezérének élete filmért kiált
Robert Jay Mathews adócsalóként kezdte, majd rabló lett és gyilkos, aki valamiféle – szélsőjobbos, neonáci – ideológiát igyekezett keríteni bűnös működéséhez. Justin Kurzel filmje, A Rend jelentős hangulatfestő erővel és néhány kiváló színészi alakítással ábrázolja gazemberi pályafutását.
Egy kivételes tanár, akit a francóisták végeztek ki
A tanár, aki a tengert ígérte című filmben telefonhívást kap egy fiatalasszony: lehet, hogy megtalálták a spanyol polgárháború alatt meghalt dédapját egy Barcelonától 500 kilométerre lévő tömegsírban. Elutazik hát nagyapja gyermekkorának helyszínére, hogy összerakja a széthullott mozaikot.
Mumbai örömöt és szenvedést is tartogat új lakóinak ebben a kivételes szépségű filmben
Payal Kapadia szülővárosának, Mumbainak címezi Minden, ami fénynek tűnik című érzékeny, finoman lüktető filmjét.