Bódis Kriszta

A roma lakodalom látványa a nem cigányok többségének olyan, mint a bika szeme előtt lobogtatott vörös lepel: sok roma együtt, boldogan ünnepelve, autonómiájuk és identitásuk tudatában. Minimum fejcsóválás, mondjuk a hangoskodás miatt. Lenéző mosoly a cifra kölcsönzői báli ruhák és "mit panaszkodnak akkor ezek" morgás az aranyak tündöklése láttán. A rokonok sokaságát kézenfekvő hangoskodó tömegnek észlelni, a lánykérés rítusát késelésig is elfajulható veszekedésnek, a testvérek iránti tiszteletet és a családfők közötti egyenlőség cigány ideáljáért vívott presztízsharcot szemérmetlen rongyrázásnak, az idő sajátos strukturálását zűrzavarnak vagy lehetetlenkedésnek. Mondjuk egy roma lakodalom esetében lehetséges egy olyan, pontosnak hitt kép megkonstruálása, melynek semmi köze a megismeréshez és a valósághoz. A teljességgel értelmetlen, ám annál elítélőbb és bántóbb konstrukció - egyszóval az ostobaság - vezet egy bizonyos bazi nagy roma lagzihoz, de dokumentumfilmnek nevezett kukkolásokhoz, valamint egyéb, tévéműsorokhoz előhúzható és tetszőlegesen értelmezhető vágóképekhez is.

A stáb lelassult, a fiúk dekoncentráltak lettek. Lopva bámulták, de őt én is észrevettem, pedig ugyanazzal a tartózkodó kíváncsisággal figyelt minket karján kétévesforma gyerekével, ahogy a többi asszony a telepen. Olyan volt közöttük, mint aki nem kifejezetten e világból való, különösen nem ebből a lepusztult gettóból. Egyszerre volt szelídség a mosolyában és mondjuk úgy: tűz. Nem lep meg, hogy első találkozásunk óta egész brazil sorozatnyi dráma főhősnője lett.

Vali néni orvos, festőművész vagy ügyvéd özvegye volt, mindenesetre nemesasszony-rokon. A teraszon állva várt minket, szoknyái a földet söpörték, lenyűgöző színek. Önfeledten ugrottam a nyakába, öleltem, szorítottam, cigány, cigány lány, motyogtam, majd anyámék felé is hangosan, az elismerés és felismerés félájultában: cigány! Anyámék először kimeredtek, mint az otthagyott tészta, aztán drámai magyarázkodásfolyam ömlött a szájukból. Vali nénit sose láttam többet. Öt-éves voltam, és nem értettem semmit a világból, vagy igen, csak máshogyan. Minden, ami szép, jó, minden, ami pozitív, ezt jelentették nekem a cigányok, tapasztalatból is és belső, megmagyarázhatatlan temperamentum-, ízlésbeli vonzódásból is. Számomra csak Vali néni után derült ki, hogy az emberek szemében a "cigány" valami rosszat jelent. "Lecigányoztam" Vali nénit, amikor "felcigányoztam".