A stáb lelassult, a fiúk dekoncentráltak lettek. Lopva bámulták, de őt én is észrevettem, pedig ugyanazzal a tartózkodó kíváncsisággal figyelt minket karján kétévesforma gyerekével, ahogy a többi asszony a telepen. Olyan volt közöttük, mint aki nem kifejezetten e világból való, különösen nem ebből a lepusztult gettóból. Egyszerre volt szelídség a mosolyában és mondjuk úgy: tűz. Nem lep meg, hogy első találkozásunk óta egész brazil sorozatnyi dráma főhősnője lett.
Laurával egy romungro cigányok lakta telepen ismerkedtem meg. Éppen próbálta kiheverni, hogy elhagyta az ura. "Győző volt mindők közt a legjobb barátom, végén aztán kisült belőle a szerelem. Utána még egy hónap se kellett, azt elszöktem vele, utána meglett a kislány is. Tizenöt voltam, és ő volt az első nekem, de ő volt az utolsó is." Győző néhány hónapja összeállt a telepen egy másik nővel, "úgyhogy az a nőszemély teherbe esett, megszül az is, aztán boldogan élnek, mint hal a vízbe" - villámlik Laura szeme. Laura még nem tudott beletörődni Győző elvesztésébe. "Az viszont soha nem lesz neki megbocsátva, hogy a saját édes lányát egy más nőért fogta és eldobta!" Laura úgy gondolta, Győző elvesztésével az élete nagyjából le is zárult. "Biztos, hogy más nem kéne." Ezt nagyon elszántan hitte és bizonygatta. Tizennyolc éves volt.
Laura Győző nagynénjénél lakott. A fiút ez a nagynéni nevelte, s ahogy Győzőt édesfiának, úgy Laurát a menyének tekintette. Győző elköltözésekor a nagynéni hirtelen felindulásában megátkozta Győző új asszonyának családját. Az új asszony szülei viszont igen befolyásos emberek voltak, maffiakapcsolataik miatt mindenki félt tőlük. Az uzsorakamatra kölcsönadott pénzzel sakkban tartották a telep szegényebbjeit. Az átkot valahogy vissza kellett szívni, amit persze nem lehetett, úgyhogy a nagynéni könyörgött mindenkinek, hogy azok ott fent meg ne tudják valahogy, "megölnek, Uram-Istenem, hallgassatok!". És talán
az átokkal kezdődött minden
Mert Laura biztonságban érezte magát a nagynéni védelme alatt. "Így leszek, itt leszek a lányommal, felnevelem, ez a család nem bánt engemet, mindent megosztanak énvelem, mindent, velem is ugyan-úgy, nem bántanak, meg vagyok velük úgy szokva. Apám nem itt lakik, anyám már kétéves koromban elhagyott" - mondja Laura, és máig nem tud megbocsátani az anyjának. Nem érti vagy nem akarja érteni, mert hát lássuk be, nem is könnyű, hogy tulajdonképpen mi történt vele. "Anyám fogta a legkisebbet, és minket otthagyott apámra." Laurát szexuálisan zaklatta és bántalmazta az apja. Az anyját is verte, az asszony azért szökött el Laura újszülött testvérével. Bujkált, aztán a szüleihez menekült vissza. Laurát az apa az anyja ellen nevelte, és rendszeresen megerőszakolta őt és a testvérét is. Laura viszont az anyját gyűlöli az apja helyett, az anyját, aki cserbenhagyta. Az apjának hálás, amiért felnevelte, és idegenek előtt mindig megvédi: "csak akkor ütött, ha megérdemeltük." Győző volt Laura számára a menekülés. Érthető, hogy a válást követően védtelennek érezte magát, és tartott a férfiaktól. "Sokan mondják, hogy tizenkilenc éves vagyok, csinos vagyok, egy gyerekem van, mondják, hogy fogjak embert magamnak. De én most mit mondjak rá. A lyányomat nem hagynám el semennyi pénzért, nem vennék rá mostohaapát. Nem csinálnám, mert tudom, amilyen mostoha-apák vannak, meg édesapákban is, milyen szemtelenek." Laura szerint Győző nem is hagyná, hogy összeálljon mással, megölné, ha megtudná.
A nagynéni meg az ura nem egyedül laktak. A kamrában a nagynéni egyik fia, Jozsó és a felesége, Kati éltek. Kati és Laura sülve, főve együtt voltak. Kati sokat panaszkodott, hogy Jozsónak nem lehet gyereke, Jozsó meg hogy a Katinak. Laura kislányának ők lettek a keresztszülei. A nagynéninél, egy, az épülethez toldott bodegában, még két másik fia is lakott, családostul, akik hamar észrevették, hogy Laura körül nem stimmel valami. Persze a család a két beházasodott nő barátságát sem nézte jó szemmel, de azt sem, hogy Laura "anyu" nyakán maradt, és "élősködik az öregeken".
Aztán egyszer csak kiderült, hogy Jozsó a Laurával..., Kati pedig már egy jó ideje tűrte, hogy az ura belehabarodott a komaasszonyba. Némán osztoztak Jozsón, de amikor a család előtt nem lehetett takargatni az ügyet, nagy botrány lett.
"Ilyen szégyent!
Hogyan nézzünk most a többi cigány szemébe?!" - jajgattak a testvérek.
Kiderült, hogy egyáltalán nem értettem, miről van szó. Azt hittem, Katit és Laurát sajnálják, de nem. A szégyen az volt, hogy Laura éppen Győző testvérére, a Jozsóra vetett szemet, vagyisÉ, de ez mindegy, mert "anyu a Győzőt is úgy nevelte, mint minket, akkor csak a testvérünk az is" - magyarázták a fiúk, és emiatt elsősorban Laurára haragudtak. Katit elüldözték, hogy legalább ő ne bonyolítsa a helyzetet, hát hogy nem veszi észre, hogy ő itt már nem kell! Megpróbálták Laurát is elkergetni. Elvették tőle a gyerekét, hogy majd valamelyik rokon tisztességesen felneveli, ha Laura nem tágít a Jozsó mellől. Laura hagyta, hogy vigyék a gyereket.
A közösség a két nő helyett a hűtlen férfit, Győzőt tekintette áldozatnak. Laura feje fölött összecsaptak a hullámok. A testvérek, a menyek, sőt a nagynéni sem álltak szóba vele, igaz, ő haragudott a legkevésbé, sőt, mintha ínyére lett volna Jozsó választása...
"Képzeld, Laura terhes" - mondja nekem Jozsó egyik öccse. "Akkor mégis lehet Jozsónak gyereke" - válaszolom, mintha ez lenne a legfontosabb. "Vagy ki tudja a Lauránál" - húzza el a száját az öcs, és tudom, hogy nem lehet rosszabbat állítani egy roma nőről a roma közösségen belül, mint hogy csélcsap vagy hűtlen, annyira, hogy még a saját urának a testvérét is elcsábítja, mert a család szemében ez történt, ez a lényeg. A lényeg tehát az, hogy a Laura egy kurva.
Tévedtek. Laura hűséges típus. "Én itt maradok a család közt, még görbe bottal sem tudnának elzavarni innen."
Nem utolsósorban a nagynéni békítő ráhatásának köszönhetően ma Laura körül lecsendesedtek az indulatok, mert Győző, miután rég elhagyta, el is engedte Laurát, Jozsó miatt engedte el, mert a "cigány embernek a testvére az első".
Bódis Kriszta
