Bojtár B. Endre,Seres László

Egy hét NATO-tagság után Magyarország máris részt vesz egy háborúban, bár egyelőre passzív módon: légterét és reptereit átengedi szövetségeseinek, miközben alig van módja befolyásolni a vajdasági magyarok sorsát. A HM államtitkára a magyar döntéshozók közül most először mondja ki, hogy van határa a magyar NATO-lojalitásnak, és elsőként beszél nyíltan arról, hogy a Nyugat nem pont így képzelte a Jugoszlávia elleni háborút.

Aki most elképedve nézi, hogy a Fidesz vezette kormány milyen agresszívan törekszik akkora kormányzati hatalomra, amekkorával az előző demokratikus kormányok közül egy sem rendelkezett, hogy heti rendszerességgel szegi meg a magyar parlamentáris demokrácia nyolc éve kialakult íratlan játékszabályait, hogy sorra számolná fel az állam gépezetének és az egyén életének mindeddig autonóm kuckóit meg "a társadalommal folytatott párbeszéd" ama fórumait, amelyekhez elődjei nem mertek vagy akartak hozzányúlni, aki csodálkozik a drogtörvényen és a szervezett bűnözés elleni törvényen, a költségvetés preferenciáin, magára vessen.

A drámai választási kudarc nyomán a szabad demokratáknál kitört a partizánszindróma: alig akad ember, aki híve lett volna a koalíciónak. A bukás okait nyilván sokáig elemzik még a Mérleg utcában, akárcsak azt, hogy mindebből mi következik, Kuncze Gábor és a teljes ügyvivői testület lemondása azonban kényszerhelyzetet teremtett: 20-án új elnököt kell választania az SZDSZ-nek. A liberálisok céltévesztéséről, neurózisairól, a lehetséges kitörési pontokról a párt korábbi elnökével beszéltünk, aki most úgy döntött: nem jelölteti magát újra a posztért.