Kemény István

Csak a neve rémlett. Valamikor régről. Most jutott el hozzám négy könyve, együtt a halálhírével: tizenöt évet feküdt betegen, két hete temették el. Író volt és tanár.

József Attiláénál tökéletesebb, hibátlanabb költõi életmûvet nem ismerek. A tökéletesnél is tökéletesebb versek káprázatos sorát írta, amikben még a ritka hibák is éppen ott vannak, ahol szükség van rájuk: jelezni, hogy az Isten jobbat teremtett volna. Hatott is rám, meg is borzongatnak a versei mind a mai napig. Húszéves koromban a Tiszta szívvelt tartottam az Ideális Versnek. Harminc felett a kései költeményeitõl érzékenyülök el. Mégsem volt a kedvenc költõm egy percre sem. Nem értem.

Nem akarok zsákbamacskát árulni: ez az írás némi hazafias szomorúságtól lesz olyan, amilyen. Kicsit messzebbre kalandozom, mint novemberben terveztem, amikor elvállaltam a megírását.