Gyász

„igen valami többismeretlenes egyenlet vendége voltam”

Kabai Lóránt (1977–2022)

  • Kemény István
  • 2022. november 9.

Könyv

Nem újhold éjjelén halt meg Kabai Lóránt, csak a halálhíre érkezett meg aznap hajnalra. Pár nappal előbb, a legutolsó fotón, amit posztolt, a már szinte elfogyott, vékonyka Hold látszik egy bérház teteje fölött, reggeli égen, egy mellette elrepülő madárral.

Legelső, 1994-es kötetének a címe Holdfogyatkozás. Legutolsó könyvének legutolsó másfél sora pedig így szól: „csak gondoljak ongára, remegő holdra, a / házra. csak szorítsam arcomra a párnát. és máris elviselhetőbb”. De lehet, hogy mindez csak véletlen egybeesés: ugyan ki és miért kötné össze ennyire az életét a Holddal.

A halálhír délutánján összeültünk egy páran, barátai (más barátai másutt gyűltek össze), de egyikünk se tudta, hogy mi történt vele. Pontosabban: mindannyian tudtuk. Megállapodtunk abban, hogy nem az önvád lesz az alaphang, hogy mit mulasztottunk el vele szemben; és aztán történeteket meséltünk róla. Most sem tudok többet a halála körülményeiről, mint aznap. Nem is nézek utána. Előbb-utóbb úgyis ideér, amit az utolsó óráiról tudni lehet. Vagy maradjon titok. Mint amilyen titokzatos jelenség volt ő maga, Kabai Lóránt. Titokzatos, nyugtalanító, bonyolult, nagyszabású sors, pedig az elmúlt évtizedben közösségi portálokon és a kötetei fülszövegében legtöbbször ezzel a végletekig redukált szöveggel mutatta be magát: „kabai lóránt (1977) kisbetűs, férfi, ír, olvas, firkál stb., miskolcon született, ongán nőtt fel, budapesten él”.

És ezt most hagyjuk el: bocs, Lóri, tudom, hogy kisbetűkkel írtad a nevedet, és kegyeletből nekem is ezt kéne követnem, de nem megy. Talán menne, ha egyszer értelmesen és világosan elmagyaráztad volna, hogy ez mire jó. Kinek jobb így, hogy még a neved írásmódjában is kisebbíted magad? Annak, aki nagybetűk nélkül olvasta a nevedet, és ettől esetleg elhitte, hogy nem is vagy annyira fontos? És ettől neki jobb volt? Vagy neked volt ettől jobb? Ezeket meg kellett volna kérdeznem tőled egyszer.

Itt vannak a könyveid címei. Fel kell ezeket sorolni, mert ez egy nekrológ, és muszáj kiderülnie belőle, hogy fontos voltál: mérhetetlenül fontos! Nemcsak a családodnak, nemcsak a barátaidnak, szeretteidnek, hanem sok száz (inkább több ezer) embernek, mindenkinek, akinek köze van a mai magyar irodalomhoz, művészethez. Mindenkinek, akinek az, hogy „a Lóri” téged jelentett, és senki mást. De erről később.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.