Legelső, 1994-es kötetének a címe Holdfogyatkozás. Legutolsó könyvének legutolsó másfél sora pedig így szól: „csak gondoljak ongára, remegő holdra, a / házra. csak szorítsam arcomra a párnát. és máris elviselhetőbb”. De lehet, hogy mindez csak véletlen egybeesés: ugyan ki és miért kötné össze ennyire az életét a Holddal.
A halálhír délutánján összeültünk egy páran, barátai (más barátai másutt gyűltek össze), de egyikünk se tudta, hogy mi történt vele. Pontosabban: mindannyian tudtuk. Megállapodtunk abban, hogy nem az önvád lesz az alaphang, hogy mit mulasztottunk el vele szemben; és aztán történeteket meséltünk róla. Most sem tudok többet a halála körülményeiről, mint aznap. Nem is nézek utána. Előbb-utóbb úgyis ideér, amit az utolsó óráiról tudni lehet. Vagy maradjon titok. Mint amilyen titokzatos jelenség volt ő maga, Kabai Lóránt. Titokzatos, nyugtalanító, bonyolult, nagyszabású sors, pedig az elmúlt évtizedben közösségi portálokon és a kötetei fülszövegében legtöbbször ezzel a végletekig redukált szöveggel mutatta be magát: „kabai lóránt (1977) kisbetűs, férfi, ír, olvas, firkál stb., miskolcon született, ongán nőtt fel, budapesten él”.
És ezt most hagyjuk el: bocs, Lóri, tudom, hogy kisbetűkkel írtad a nevedet, és kegyeletből nekem is ezt kéne követnem, de nem megy. Talán menne, ha egyszer értelmesen és világosan elmagyaráztad volna, hogy ez mire jó. Kinek jobb így, hogy még a neved írásmódjában is kisebbíted magad? Annak, aki nagybetűk nélkül olvasta a nevedet, és ettől esetleg elhitte, hogy nem is vagy annyira fontos? És ettől neki jobb volt? Vagy neked volt ettől jobb? Ezeket meg kellett volna kérdeznem tőled egyszer.
Itt vannak a könyveid címei. Fel kell ezeket sorolni, mert ez egy nekrológ, és muszáj kiderülnie belőle, hogy fontos voltál: mérhetetlenül fontos! Nemcsak a családodnak, nemcsak a barátaidnak, szeretteidnek, hanem sok száz (inkább több ezer) embernek, mindenkinek, akinek köze van a mai magyar irodalomhoz, művészethez. Mindenkinek, akinek az, hogy „a Lóri” téged jelentett, és senki mást. De erről később.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
