Gyász

„igen valami többismeretlenes egyenlet vendége voltam”

Kabai Lóránt (1977–2022)

  • Kemény István
  • 2022. november 9.

Könyv

Nem újhold éjjelén halt meg Kabai Lóránt, csak a halálhíre érkezett meg aznap hajnalra. Pár nappal előbb, a legutolsó fotón, amit posztolt, a már szinte elfogyott, vékonyka Hold látszik egy bérház teteje fölött, reggeli égen, egy mellette elrepülő madárral.

Legelső, 1994-es kötetének a címe Holdfogyatkozás. Legutolsó könyvének legutolsó másfél sora pedig így szól: „csak gondoljak ongára, remegő holdra, a / házra. csak szorítsam arcomra a párnát. és máris elviselhetőbb”. De lehet, hogy mindez csak véletlen egybeesés: ugyan ki és miért kötné össze ennyire az életét a Holddal.

A halálhír délutánján összeültünk egy páran, barátai (más barátai másutt gyűltek össze), de egyikünk se tudta, hogy mi történt vele. Pontosabban: mindannyian tudtuk. Megállapodtunk abban, hogy nem az önvád lesz az alaphang, hogy mit mulasztottunk el vele szemben; és aztán történeteket meséltünk róla. Most sem tudok többet a halála körülményeiről, mint aznap. Nem is nézek utána. Előbb-utóbb úgyis ideér, amit az utolsó óráiról tudni lehet. Vagy maradjon titok. Mint amilyen titokzatos jelenség volt ő maga, Kabai Lóránt. Titokzatos, nyugtalanító, bonyolult, nagyszabású sors, pedig az elmúlt évtizedben közösségi portálokon és a kötetei fülszövegében legtöbbször ezzel a végletekig redukált szöveggel mutatta be magát: „kabai lóránt (1977) kisbetűs, férfi, ír, olvas, firkál stb., miskolcon született, ongán nőtt fel, budapesten él”.

És ezt most hagyjuk el: bocs, Lóri, tudom, hogy kisbetűkkel írtad a nevedet, és kegyeletből nekem is ezt kéne követnem, de nem megy. Talán menne, ha egyszer értelmesen és világosan elmagyaráztad volna, hogy ez mire jó. Kinek jobb így, hogy még a neved írásmódjában is kisebbíted magad? Annak, aki nagybetűk nélkül olvasta a nevedet, és ettől esetleg elhitte, hogy nem is vagy annyira fontos? És ettől neki jobb volt? Vagy neked volt ettől jobb? Ezeket meg kellett volna kérdeznem tőled egyszer.

Itt vannak a könyveid címei. Fel kell ezeket sorolni, mert ez egy nekrológ, és muszáj kiderülnie belőle, hogy fontos voltál: mérhetetlenül fontos! Nemcsak a családodnak, nemcsak a barátaidnak, szeretteidnek, hanem sok száz (inkább több ezer) embernek, mindenkinek, akinek köze van a mai magyar irodalomhoz, művészethez. Mindenkinek, akinek az, hogy „a Lóri” téged jelentett, és senki mást. De erről később.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."