Kerekes-Kapus János

A Főnök a Podmaniczky utcán autózik. Terepjáró. Autórádióján karácsonyi zene szól, "dzsingobell". A Főnök úgy néz ki, mint egy főnök. Fiatal, jóképű. Farmer, márkás sportcipő, póló. Cigaretta, Marlboro. A Női éjjeli menedékhely előtt már sokan ülnek, papundeklin és műanyag szatyrokon. A menedékhely este hatkor nyit, reggel nyolckor zár. A Főnök látja, hogy a sor előtt egy nő fekete retiküllel püföl egy férfit, aki nem is védekezik. A férfi úgy néz ki, mint egy hajléktalan. Hajléktalan. A Főnök lassít, megáll. Nézi a nőt. És látja, hogy jó lesz. Int a nőnek, szálljon be. Mari - így hívják - fölveszi két tömött csíkos szatyrát, de a férfi int, hogy azokat hagyja ott. Mari erre leteszi a szatyrokat, elindul a kocsi felé. A sor megmozdul, többen is szeretnék a szatyrokat, de Józsi - így hívják a férfit, akit Mari püfölt - elzavarja a nőket, megáll a szatyrok mellett, és nézi, ahogy Mari beül a kocsiba, hátra. A Főnök visszapillantó tükörből nézi a nőt. Marin a magyar válogatott bordó melegítője, nemzetiszín csíkokkal. Edzőcipő. Fülébe húzott fekete sapka, ölében a fekete retikül. Elindulnak, Józsi utánuk, a szatyrokkal. Az autó átmegy a Ferdinánd hídon, megáll a Rámpa előtt.

A ránézésre úgy hétszer tíz méteres szobából (ne legyen már terem) nyílik egy elsötétített kisebb is, ott "projektoron" idézik fel a nagy meccsek mozgóképes emlékeit. Lévén szó fociról, tegyünk gyorsan egy első lépést a magyar nyelv oly festői kiállítás szavának definiálására. Jelen állás (0-1) szerint a kiállítás egy olyan mutatvány, ami elfér egy piros cédulán. A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény kétségkívül békebeli látnivalóval keresi kedvünket - fociról lévén szó: mi is így vagyunk vele, időnként keressük kicsit, de hamar feladjuk, úgy sem lesz meg (meglehet, sose).