A Főnök a Podmaniczky utcán autózik. Terepjáró. Autórádióján karácsonyi zene szól, "dzsingobell". A Főnök úgy néz ki, mint egy főnök. Fiatal, jóképű. Farmer, márkás sportcipő, póló. Cigaretta, Marlboro. A Női éjjeli menedékhely előtt már sokan ülnek, papundeklin és műanyag szatyrokon. A menedékhely este hatkor nyit, reggel nyolckor zár. A Főnök látja, hogy a sor előtt egy nő fekete retiküllel püföl egy férfit, aki nem is védekezik. A férfi úgy néz ki, mint egy hajléktalan. Hajléktalan. A Főnök lassít, megáll. Nézi a nőt. És látja, hogy jó lesz. Int a nőnek, szálljon be. Mari - így hívják - fölveszi két tömött csíkos szatyrát, de a férfi int, hogy azokat hagyja ott. Mari erre leteszi a szatyrokat, elindul a kocsi felé. A sor megmozdul, többen is szeretnék a szatyrokat, de Józsi - így hívják a férfit, akit Mari püfölt - elzavarja a nőket, megáll a szatyrok mellett, és nézi, ahogy Mari beül a kocsiba, hátra. A Főnök visszapillantó tükörből nézi a nőt. Marin a magyar válogatott bordó melegítője, nemzetiszín csíkokkal. Edzőcipő. Fülébe húzott fekete sapka, ölében a fekete retikül. Elindulnak, Józsi utánuk, a szatyrokkal. Az autó átmegy a Ferdinánd hídon, megáll a Rámpa előtt.
A Rámpában már ott van Gazsi, Boldi és Menyus. Az egyik állópultnál ultiznak. A másik állópultnál a Sánta iszik, vöröset. A Sántán farmernadrág, barna műbőr kabát, haja hátrafésülve. Beesett arcú. Pofátlan. Kossuthot szív. Fölfelé néz, tévét, sífutást. Az egyik játékgépnél (négy van) Gézus játszik. Gézus fiatal ember, farmer, póló, bézbólsapka. Fülében vókmen. Nem tudjuk, mit hallgat. A kocsma bolondja, de nem hülye. A sarokban, a műnapraforgó mellett Angyal, avagy Szájmon Templár, avagy Rodzser Nyúl ül a fali pultnál, iszik, fehéret. Angyalon zöld télikabát, fekete kalap, ölében fekete aktatáska. Nem dohányzik. A művirágvázába lyukas magyar papírzászló tűzve. A pult mögött Főnökné törülgeti a poharakat. Középkorú, molett, csinosnak mondott. A pult fölött karácsonyi díszek: műfenyő girland, szalagok, villogó égők, gömbök, harangok, ejtőernyős télapó. Mennyből a Mikulás. Az ártáblán (fehér 35, vörös 40) karácsonyfamasé villog.
A Főnök kinyitja Marinak a raktárajtót. Főnökné a pult mögül hátramegy, veszi a kabátját, az ajtó felé indul. Akkor lép be Józsi, kezében a szatyrok. Mindketten megállnak, aztán Főnökné kimegy, Józsit kidobja a Főnök. Józsi elindul Főnökné után.
Mari kijön a raktárból, átöltözött. Fekete miniszoknya, fekete harisnya, fekete magas sarkú cipő, fekete, mélyen kivágott póló. Mari, most látszik, fiatal és gyönyörű. Átmegy a másik helyiségbe. Minden asztalnál ülnek, egyedül. Hajléktalanok. Előttük pohár borok. Fölfelé néznek, tévét, kettő van. Az egyiken síugrás, a szemközti másikon sílesiklás. Amikor Mari belép, őt nézik, a lábait, a melleit. Mari összeszedi a poharakat, üvegeket, kiönti a hamutartókat. A poharakban maradt italokkal megöntözi a művirágokat a margarinos dobozokban. Visszamegy az első helyiségbe, a pult mögött poharakat törülget. A Főnök végignéz a Rámpán, bemegy a raktárba. Salgópolcokon italok, mosószerek, vécépapír, villanyégők stb. A polcok között egy heverő, fölötte tévé. Pornó, a Főnök ezt nézi. És látja, hogy szépek. Egy másik képernyőn a Rámpát látja, mindent lát.
Józsi visszamegy a Rámpába, nézi Marit. A szatyrok nincsenek nála. Bent leül, asztaltársa feláll, kimegy, poharába bort kér. Mari kitölti, a hajléktalan nem ül vissza, a pultnál marad, nézi Marit. S a többiek is jönnek poharukkal, bámulják Marit. Csak Józsi marad a belső helyiségben, nézi a tévét, cigizik, Munkás. Kint tolonganak a pult előtt, meg akarják érinteni, karok nyúlnak Mari felé, aki bemenekül a pult mögötti helyiségbe, többen utána. Gazsiék ultiznak, Gézus, háttal az eseményeknek, játékgépezik, a Sánta megfordult, és már nem a tévét, nézi, mi történik, mosolyog. Angyal feláll, indul a raktárba, de a Főnök feltépi az ajtót, kidobja a hajléktalanokat, akik mennének a szatyraikért, de Angyal elállja a belső helyiség bejáratát. Mari kidobja a szatyrokat, a hajléktalanok összeszedik, ki-ki a magáét, elindulnak a Lehel tér felé. Józsi bent nem mozdul, nézi a tévét. Mari a nyitott ablakból látja a Lehel téri templomot, gyülekeznek az éjféli misére. Az ablak alatt elbiceg a Sánta, megáll, nézi Marit, mosolyog, csókot csücsörít, a Díjbeszedőnél befordul a Bulcsú utcába, bemegy az alagútba, eltűnik a Bajza utcában.
Józsi lemegy a Lehel téri aluljáróba, a telefonfülkékhez, ahol már sokan fekszenek. Főnökné alszik, feje alatt Mari szatyrai. Józsi rámászik, Főnökné ellenkezik, de aztán hagyja magát. Szeretkeznek, ruhástul. A többiek alszanak, vagy bámulnak fölfelé, a mennyezetre. Nincs adás.
Gézus fölmegy a Ferdinánd hídra, nézi a csillagokat. Egy meteorit villan át, betlehemi hullócsillag. A Nyugati felől feltűnik egy személyvagon, lassan, sötéten közeledik, Gézus átfut a másik oldalra, nézi a vagont, míg el nem tűnik. Aztán végigmegy a hídon, lemegy a lépcsőn. A Szív utcánál Ismeretlen Félmeztelen Nőszobor. Gézus hátracsapja bézbólsapkáját, nyelvével izgatja, csókolgatja, mohón, mint egy csecsemő, rátapad, szívja, harapja az egyik mellbimbót, a másikat is, fölmászik, csókolja a nyakát, a száját, a hasát, a kezét, a combját, a leplen át a pináját, fölnéz a nőre, átöleli, csókolja a száját, közben nézi a szemét, faszát a pinájához dörzsöli, beleélvez a nadrágba. Liheg, még öleli a szobrot. Megigazítja a bézbólsapkát, lemegy a sínekhez, befekszik egy veszteglő vagonba.
A Rámpa zárva, sötét. Angyal ül a sarokban. A raktárból Mari nyöszörgése, sikoltozása és a Főnök lihegése, nyögései hallatszanak. Mari többször elélvez, végül, nagy ordítással, a Főnök is. Csend. A Főnök kijön a vécébe, meztelenül, utána, meztelenül, Mari is. Az első helyiség tévéjében szülés, élő adás Betlehemből, közelről mutatják, előbb a feje, aztán a gyerek, fölsír, fiú. A belső helyiség egyik képernyőjén Angyalföld Tv, templomokat mutatnak, a kölni dóm, a Notre-Dame, Szent Péter-bazilika, Buenos Aires, nagyvárosok, kisvárosok, falvak templomai, a Lehel téri templom. Most jönnek ki az éjféli miséről. A harmadik tévé képernyőjén nincs adás, szemcsésen vibrál. De ha közelebb megyünk, és jobban megnézzük, mintha csillagokat látnánk.
Gazsi, Boldi és Menyus Rákosrendezőn állnak a Manó büfé és egy pult előtt, előttük fél liter unicum, üveges pécsi szalon, borsodi, soproni, kinek-kinek. Mögöttük sorompóerdő. Az unicum szájról szájra jár, kiisszák, megisszák sörüket is, elindulnak az állomás felé. Északi pályaudvar. Gyerekváróterem. Kis asztalok, székek. Leülnek a padlóra egy vaskályha elé. Várnak. Fölfelé néznek, a tévében sílövészet. Begördül egy személyvagon. Felszállnak, a vagon elindul. Bent, zöld műbőr ülésen Gézus alszik, bézbólsapkája arcára csúszva, egyszál pólóban, összekucorodva, térdei a hasában, jobb hüvelykujját szopja. Mosolyog. Menyus betakarja dzsekijével, de előbb kiveszi a belső zsebből a kártyapaklit. Boldi is Gézusra teríti dzsekijét, Gazsi is, de előbb kiveszi a belső zsebből a laposüveget. Átmennek a szemközti négyes ülésre, ultiznak, Gazsi és Boldi cigiznek, a laposüveg körbejár.
Gézus édesdeden alszik, fülében vókmen. Megtudjuk, mit hallgat.
Da-dam, da-dam. Da-dam, da-dam. Felerősödő, halkuló vonatkattogás.
A vagon eltűnik szemünk elől.
