Keserû Imre

Voltaire, mint tudjuk, az életét is odaadta volna, hogy a szólásszabadság joga az általa elítélt eszméket is megillesse. A Weimari Köztársaság aztán bele is pusztult ebbe: annyira toleráns volt a demokrácia felszámolását alig burkoltan propagáló irányzatokkal szemben, hogy azok végül föl is számolták. A jogállam oly konzekvensen képviseli alapelveit, hogy ezzel saját elemi érdekeit, biztonságát is veszélyezteti.

"Csak rutin és előítélet a mostani színház. Ha felgördül a függöny, és ezek a nagy tehetségek, a szent művészet papjai, egy háromfalú szobában, esti világításban azt utánozzák, hogyan esznek, isznak, szeretnek, járnak az emberek, hogyan hordják a kabátjukat; ha e bárgyú jelenetekből és mondatokból morált iparkodnak kicsikarni - azt a házi használatra szánt, közérthető, sekélyes morált; ha ezer változatban mindig ugyanazt, ugyanazt és ugyanazt tálalják elém - akkor én menekülök és menekülökÉ Új formák kellenek. Új formák, és ha azok nincsenek, akkor inkább ne is legyen semmi." (Csehov: Sirály)