M. Nagy Miklós

Azért az jó, ha van az embernek egy tizenhárom éves lánya, aki megmagyarázza neki azt, amit nem ért.

- Nu, pazbombili uzse etu prokljatuju Csecsnyu? - ült le a tévéhíradó elé Aljosa, moszkvai ismerősöm, amit ne tessék rögtön egy tipikus orosz értelmiségi tipikus hozzáállásának tekinteni (egye fene, lefordítom: "Na mi van, szétbombáztuk már azt a rohadt Csecsenföldet?"). Az idézett szónoki kérdés inkább a hócipőeffektust fejezte ki: "Make business, not war", mondaná leginkább a böhöm szláv lelkére hirtelen rázúdult árubőségtől vérszemet kapott átlag orosz, mit sem törődve már az orosz messianizmussal, de nem így mondja, mert az amerikaias kiejtéssel azért még akadnak gondok ebben a mekdonaldszosodó Moszkvában is. A business biznyisz, Tina Turner Tyina Turnyer, a Martini martyinyi, és az orosz blues azért még mindig az, amit Alla Pugacsova énekel. (De egészen mellesleg: a világ legnagyobb rockzenésze - az iróniát félretéve - akkor is Borisz Grebenscsikov. És még jobban félretéve az iróniát: a McDonald´sok mellett a város szívében újra felépítették a forradalom után lerombolt Megváltó Krisztus-templomot is, amelynek helyén a kommunizmus alatt uszoda volt.)