Nemes Z. Márió

Elsőre még azt is lehetett gondolni, hogy valamiféle (neo)avantgárd csalafintaságról, fikció és valóság határait megkísértő performance-ról, egy Simon Mágus-hommage-ról van szó. Aztán mégis rá kellett jönnünk, hogy az élet abszurdabb a művészetnél. Szkárosi Endre meghalt. Épp az egyetemre menet olvastam a hírt, és közben kapkodtam a fejem, hátha meglátom alakját átsuhanni az udvaron az olasz tanszék felé.

Az utóbbi hetekben számos irodalmár posztolta a Facebookon Térey János Udvari kultúra című 2016-os versét „Vasalt vagy, mégis űzött, / Mint egy közszereplő, mivel ott élsz, / Ahol az irodista az isten, / A sajtó élet vagy halál; / A klientúra kenyérért könyörög, / És cirkuszba zúdul a zöm.”

A szerző néhány szórványos utalástól eltekintve jószerével ismeretlen a hazai kulturális életben. Ez persze egyfajta fáziskésést, illetve új ízek iránti közönyt jelez, hiszen az olasz filozófus, esztéta és jogász nemzetközileg elismert, egyéni hangú szakíró. Homo sacer című tetralógiája, melyből egyelőre három kötet látott napvilágot, a kortárs politika- és társadalomfilozófiai diskurzus sűrűn hivatkozott, vitagerjesztő vállalkozása. (A hazai szellemi közeg bizarr módon akkor figyelt fel a szerzőre, amikor az amerikai külpolitika iránti tiltakozásból lemondta egy New York-i egyetemen tartandó előadását.) Nemes Z. Márió