Pető Iván

Mindenki Lojzinak nevezte, szólította. Először a 70-es évek közepén, az Attila úti, Bethlen-udvar melletti játszótéren beszélgettünk. Egyidős (1973-ban született) fiainkat vittük oda. Idővel kiderült, a szimpatikus apuka ügy­véd, ráadásul az akkori normák szerint menőnek számít, eléggé ismert ember. Meglepett, mert semmi ügyvédes nem volt benne. Nála kedvesebb, jó szándékúbb, nyíltabb embert nem sokat ismertem, a dörzsöltségnek, rafinériának nemcsak a játszótéren, de később sem láttam nyomát.