Nekrológ

Lojzi

Dornbach Alajos (1936–2021)

  • Pető Iván
  • 2021. június 9.

Nekrológ

Mindenki Lojzinak nevezte, szólította. Először a 70-es évek közepén, az Attila úti, Bethlen-udvar melletti játszótéren beszélgettünk. Egyidős (1973-ban született) fiainkat vittük oda. Idővel kiderült, a szimpatikus apuka ügy­véd, ráadásul az akkori normák szerint menőnek számít, eléggé ismert ember. Meglepett, mert semmi ügyvédes nem volt benne. Nála kedvesebb, jó szándékúbb, nyíltabb embert nem sokat ismertem, a dörzsöltségnek, rafinériának nemcsak a játszótéren, de később sem láttam nyomát.

Gyorsan kitűnt, számtalan közös ismerősünk van, ennek alapján hamar világossá vált, hogy a rendszerről, politikai viszonyokról hasonlókat gondolunk, de rájöttünk, középiskolásként Egerben, a Foglár utcában ugyanabban az épületben voltunk kollégisták, igaz, ő nálam tíz évvel korábban, amikor még egyházi kézben volt. Kiderült az is, (Zachár) Zsófival, a feleségével nem sokkal korábban, 1972-ben házasodtak össze. A fiúk után lányaink is egy évben (1975-ben) születtek. Bár ők is, mi is elköltöztünk a játszótér közeléből, a kapcsolat maradt; Lojzi, aki nagy túrázó, nem mellékesen tájékozódási futó és síelő volt, vitte például a saját gyerekeivel az én gyerekeimet is kirándulni. És persze működött a felnőtt kapcsolat is. Lojziék, amikor hosszú évek után saját lakásba költöztek, az én akkori ismeretségi körömhöz képest, de abszolút mércével is a legjobb polgári ízléssel, bútorokkal, képekkel berendezett lakásban éltek. A vendégeskedés náluk olyan volt, mintha konszolidált, polgári Magyarországon élnénk. Zsófi jóvoltából nemcsak az alkalomhoz illő sütemények és más finomságok kerültek elő, de a politikai témákon túl a legtöbb szó a kultúráról, elsősorban irodalomról, zenéről esett. Sok, a rendszert nem éppen szerető, ismert emberrel lehetett náluk találkozni. Felidézve a múltat, Lojzi úgy jelenik meg emlékeimben, mint aki az ilyen összejöveteleken szívesen anekdotázott, mesélt érdekes történeteket, részben a praxisából, nem kiadva ügyfeleit. Akkor valószínűleg nem fogalmaztam meg magamnak, de utólag az maradt meg: bár Budapest értelmiségi elitje fordult meg náluk, illetve velük jártak össze, Lojziban mindig volt valami a földön járó, jó kedélyű vidéki ügyvédből.

Orsz?ggy?l?s

 
1994
Fotó: MTI/Kegyes András

Sok-sok évig az ő elbeszéléséből tudtam róla egyre többet, a rendszerváltástól hivatalos életrajzaiból is. Az apai nagyszülők németül még jól beszélő katolikus sváb parasztok voltak, akik öt gyermeküket szűkös anyagi lehetőségeik ellenére taníttatták. Lojzi édesapja kántortanító, majd az államosítások után Heves és Borsod megyei falvakban általános iskolai tanító volt. 1964-től közel harminc évig a Margit körúti ferences templomban kántorkodott. Fia elmondása szerint elkötelezett szociáldemokrataságát és hívő katolicizmusát gond nélkül össze tudta egyeztetni. Lojzi kevésbé kötődött egyházához, a bevett formula szerint a maga módján volt hívő katolikus. Az anyai felmenők Heves megyei falusi iparosok, vízimolnárok voltak, a nagyszülők szerény anyagi körülményeik ellenére itt is taníttatták mind a hat gyermeküket. Lojzi édesanyja négy gimnáziumot végzett. A gyermekeknél már evidencia volt az egyetem, Lojzi bátyja mérnök, húga spanyol szakos műfordító, egyetemi tanár lett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.