Pikó András

A Narancs két korábbi írásában (Dzsentrivilág Dél-Magyarországon, október 19. és A kéz alatti város, december 7.) feltérképezte, miként szállta meg Szeged fideszes vezetése, illetve e vezetők rokoni és baráti köre az egyes kulcspozíciókat. Sorozatunk harmadik részében egyfelől a korábban felvetett ügyeket visszük tovább (személyi összefonódások, vízközmű, szegedi tévé, Virág cukrászda), másfelől bemutatjuk, hogyan alakult Szeged kulturális élete az 1998-as "polgár"-inváziót követően.

Szeged fideszes vezetői és e vezetők baráti és rokoni köre mindenre rátelepszik - véli a helyi közvélemény. A városi önkormányzat ügyeit firtató, október 19-én megjelent írásunk hasonló következtetésre jutott. A Narancs tovább vizsgálta a szegedi polgárosodás sajátos történeteit: az alábbiakban a városi televízió köré szerveződő konzorciumról, illetve a Bartha László polgármester vezette egykori egészségügyi társaság ügyéről lesz szó.

Az idegennek, aki Szegedet a helyi médiumokból kívánná megismerni, akár úgy is tűnhet: Szeged a béke szigete, ahol nincsenek komolyabb politikai csatározások, és ahol az ellenzék sem zavar sok vizet. Ez a kép azonban kevéssé kvadrál akár a valósággal, akár a helyi közvélekedéssel.