Szeged fideszes vezetői és e vezetők baráti és rokoni köre mindenre rátelepszik - véli a helyi közvélemény. A városi önkormányzat ügyeit firtató, október 19-én megjelent írásunk hasonló következtetésre jutott. A Narancs tovább vizsgálta a szegedi polgárosodás sajátos történeteit: az alábbiakban a városi televízió köré szerveződő konzorciumról, illetve a Bartha László polgármester vezette egykori egészségügyi társaság ügyéről lesz szó.
A Szegedi Extra című helyi ingyenes hirdetési újság - a városháza félhivatalos hivatalos közlönyének tekinthető bulletin - múlt heti száma hírül adja, hogy jövő tavasztól tizenöt órás adásidőre frekvenciát nyert a Szegedi Városi Televízió Közhasznú Társaság (VTV Kht.), valamint a Szegedi Extrát is kiadó Partiscum 2000 Lap- és Könyvkiadó Kft. által létrehozott konzorcium. A Partiscum bevonására azért volt szükség, mert a városi tévé (VTV) önmagában nem lenne képes finanszírozni a jelenlegi műsormennyiség háromszorosát - magyarázta a Szegedi Extra. A hír megerősítette többek (így a VTV jó néhány munkatársának) sejtését, miszerint végéhez közeledik egy csaknem kétéves, a tévé köré szervezett helyi sajtókonzorcium magánosítását eredményező folyamat.
Főnökök főnöke
A még az előző önkormányzat által kinevezett vezető szerződését a jelenlegi önkormányzat nem hosszabbította meg, majd a stúdióvezetői posztra kiírt pályázatot sikertelennek minősítette. Ezt követően bízták meg három hónapos határidővel Váraljai Dénest, a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának műszaki igazgatóját a vezetői feladatok ellátásával. Váraljait a helyi szóbeszéd szerint 1998 őszi látogatásakor maga a miniszterelnök ajánlotta a polgármester figyelmébe. Ami viszont tény: Váraljai végül másfél évig maradt a helyén anélkül, hogy megbízását pro forma meghosszabbították volna. Sokakat foglalkoztatott Szegeden az a kérdés is: hogyan nem tűnt fel a polgármesternek, hogy a VTV vezetője sem szakirányú felsőfokú végzettséggel, sem pedig a vezetői pályázat feltételéül szabott nyelvvizsgával nem rendelkezik?
Váraljai Dénes csaknem másfél éves vezetése három dolog miatt emlékezetes a munkatársak számára. Először is együttműködési szerződést kötött a körzeti televízióval (nem lehetett nehéz menet, mivel informálisan ott is ő volt az, aki megmondta a tutit), és többször felvetette a két intézmény összeköltöztetésének ötletét is (olyannyira, hogy a VTV sportosai jó ideig valóban a körzeti tévé épületében dolgoztak). Váraljai sajátos vezetési stílusa továbbá abban nyilvánult meg, hogy az ő idejében egyszer sem volt értekezlet. Pontosabban egyszer, 2000 áprilisában: ezt munkatársai kényszerítettek ki, és úgy megviselte, hogy két hét múlva le is mondott. A legmaradandóbb döntése azonban az volt, amellyel másfél évvel ezelőtt a VTV főszerkesztői posztjára emelte Arató Lászlót, a Délmagyarország című helyi lap fiatal, Dlusztus Imre főszerkesztő által patronált újságíróját. Aratónak nincs ugyan köze a televíziózáshoz, viszont komoly mennyiségű felülről belé helyezett bizalom befogadására képes egyén. Váraljai távoztával a tévés főszerkesztőség mellett rászakadt a VTV vezetése is, majd amióta a Szeged és a Páholy című folyóiratokat összevonták, és a VTV Kht.-be integrálták, Arató felelős kiadóként is tevékenykedik. Tévévezetőként Tímár László alpolgármester főrendező sógorának, a Szeged és a Páholy kiadójaként pedig az alpolgármester főszerkesztő apósának a főnöke. Mi több, Arató olyannyira főnök, hogy saját magának is többszörös főnöke: Arató László a VTV vezetőjeként felügyeli Arató László főszerkesztőt, egy másik funkciójában, a Partiscum 2000 ügyvezető igazgatójaként pedig kiadja az általa főszerkesztett Szegedi Extrát. És mivel az új tévékonzorcium szerződéseit ügyvezetőként szintén Arató László szignózza, emiatt alapos a gyanú, hogy személyében új főnököt kapott Arató László VTV-vezető, valamint Arató László VTV-főszerkesztő is. (Képzeljük csak el a parázs vezetői vitákat! Mondjuk amikor Arató főszerkesztő a hatékonyabb működés érdekében több pénzért érvel Arató ügyvezetőnek.)
Arató László főszerkesztése alatt komolyan erősödött a VTV szakmai állománya: sikerült leszerződtetni a Városházi Hírmondó című közéleti magazin szerkesztésére a Délmagyarország című napilap város által szponzorált városházi rovatának vezetőjét, Kisimre Ferencet, majd merész húzással a Jó estét, Szeged! című szórakoztató magazin vezetésére a polgármesteri kabinet munkatársát, Szeberényi Olgát sikerült megnyernie. A főszerkesztőhöz hasonlóan ők sem tévéztek soha azelőtt.
Egymás közt
De hát mivégre e nagy intézményi, szervezeti és - Arató László révén - személyi koncentráció?
A választ a cégiratok adják meg. Ezekből kiderül: a majdan Szeged TV néven futó konzorcium egyik tagja, a VTV Kht. tisztán önkormányzati tulajdon; a másik tag, a Partiscum 2000 Kft. egyik tulajdonosa ugyancsak a VTV Kht., a másik tulajdonos pedig a Profond Kft. A Profondról Szegeden tudni vélik, hogy a város jogi képviseletét többször is ellátó Ádám és Sulyok ügyvédi iroda utóbbi tagjának érdekeltségébe tartozik. Biztonsággal csak annyit állíthatunk: a Profond budapesti székhelye megegyezik több más, Sulyok Tamáshoz köthető egykori és jelenlegi cég székhelyével, továbbá a Profond egyik tagja abban a társaságban is tisztségviselő, amelynek Sulyok felesége az egyik tulajdonosa. Érdekes az is, hogy a Partiscum 2000 (a szegedi konzorcium egyik tagja) jogi képviseletét szintén az Ádám és Sulyok ügyvédi iroda látja el. Továbbá: tudomásunk szerint mindkét fél képviseletében az Ádám és Sulyok ügyvédi iroda hozta tető alá azt a megállapodást, melynek révén a Profond tőkét emelt a Partiscumban, és ezzel 25 százalékra szorult a VTV Kht. szavazati joga a cégben - ifj. Lippai Pál, a VTV Kht. ügyvédje mindenesetre nem tudott erről a tranzakcióról.
A Profond tőkeemelése a konzorcium jövőbeni működése szempontjából jelentős: az üzleti tervbe betekintő informátorunk szerint a VTV Kht. szerepe csupán a műszaki, technikai háttér biztosítása lenne. Az viszont köztudott, hogy a VTV műszaki-technikai hátterére nem lehet alapozni egy 15 órában sugárzó televízió működését; erre egyetlen alkalmas cég van a régióban, a Magyar Televízió körzeti stúdiója. A VTV által biztosított műszaki-technikai háttér igazából már többszörösen megérett a teljes amortizációra, s bár nehezen tudjuk, de hessegessük el egyelőre a gondolatot, hogy ha ez megtörténne, akkor a Partiscum révén a titokzatos Profond Kft. maradna birtokon belül. Abba pedig bele se gondoljunk, hogy egy tőkeerős befektetőnek jól eladható-e egy tizenöt órás sugárzási lehetőséggel rendelkező regionális csatorna a Magyar Televízió regionális stúdiójának műszaki bázisán, megfejelve egy ingyenes szegedi hirdetési újsággal. Egy felelős városvezetés nem hagyhatná idáig fajulni az eseményeket.
A konzorcium ügyvezető igazgatói posztjára Arató László jelenlegi ügyvezető mindenesetre kiírta a pályázatot, és mint a VTV szerkesztőségi értekezletén elmondta, azt fontolgatja, hogy ő is megméretteti magát. Míg ez eldől, addig is van dolga bőven: a Szegedi Extrában például hírt adhat arról, hogy Ausztria új tiszteletbeli konzulja, dr. Sulyok Tamás fontosnak tartja a dél-alföldi régió és az ausztriai tartományok közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok bővítését. Ebből a cikkből egyébként az is kiderül, hogy "hosszú távon szükség lesz egy, a tiszteletbeli konzult helyettesítő munkatárs közreműködésére, és várhatóan, a hosszas jogi procedúra elindításának eredményeként ezt a posztot a tiszteletbeli konzul jelenlegi ügyvéd társa dr. Ádám Attila fogja betölteni". Ezt biztosra vehetjük.
Egy különös vizsgálat
Az Ádám és Sulyok ügyvédi iroda Szegeden a Vadász utca 4. szám alatt található. Véletlen egybeesés lehet, de megszűntéig e címen volt elérhető (vagy inkább nem) a Bartha László polgármester ügyvezette otthoni szakápolási szolgálatot ellátó Salus Tisza Kht. is. A mostanság a szegedi járó- és fekvőbeteg-ellátás funkcionális privatizációjáért küzdő polgármester számára épp egykori társaságának működése lehet intő példa arra, hogy a privát gyógyellátás nem feltétlenül jelent hatékonyságot, költségtakarékosságot és szakszerűséget.
1998 végén revíziót tartott az egészségbiztosítási pénztár, s ellenőrizni szerették volna a Salus Tisza Kht. tevékenységét is. A megyei ellenőrzés kezdetekor ráadásul a Csongrád Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnál (MEP) fel is jelentették a Salus Tiszát, miszerint a kht. az egészségbiztosítónak ellátottként számolt el már elhalálozott személyeket és olyanokat, akik az állítólagos otthoni szakápolás idején épp kórházban feküdtek.
Bár Bartha László 1998 szeptemberében lemondott a kht. ügyvezetői posztjáról, a feljelentés és a vizsgálat érintette volna az 1997-es, 1998-as és később az 1999 márciusáig nyúló időtartam tevékenységét. A feltételes módot azért kell használnunk, mert hosszú hónapok levelezése és ismételt felszólítások után sem kapták meg az ellenőrök az ellátottak orvosi dokumentációját, és fél év alatt sem tudtak személyesen találkozni a Salus Tisza Kht. új ügyvezetőjével, Jenei Barbarával. Jenei elfogultságot és rosszindulatot tapasztalt a helyi egészségbiztosító munkatársai részéről, s végül az ügy felkerült Budapestre, ahol a vizsgálatot az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP) Szakmai Ellenőrzés Módszertani Főosztálya végezte el. A vizsgálat jelentése tíz oldalon keresztül taglalja a Salus Tisza működésében tapasztalt hiányosságokat és szabálytalanságokat. Beigazolódott például, hogy ellátottként jelentettek kórházi ellátás alatt álló beteget, hogy elszámolt vizitekre nem volt érvényes elrendelés, hogy duplán számoltak el viziteket, hogy el nem végzett teljesítményt jelentettek elszámolásra, hogy magasabb szorzójú ellátást jelentettek, mint amit teljesítettek, hogy megfelelő szakmai képesítéssel nem rendelkező munkatárs végezte a gyógyellátást, hogy a kht.-nál érvényes szerződéssel nem rendelkező dolgozók is végeztek ellátást.
A birtokunkban lévő vizsgálati jegyzőkönyvet áttanulmányozó szakértőnk állítása szerint az OEP-nek a céggel azonnal fel kellett mondania a szerződést, és köteleznie kellett a jogtalanul igényelt ellátási díj duplájának befizetésére. Szakértőnk szerint a finanszírozó OEP-nek okirat-hamisítás és csalás bűntettének alapos gyanúja miatt haladéktalanul fel kellett jelentenie a rendőrségen a Salus Tisza Kht.-t.
Érdeklődtünk az OEP-ben is, ahol megerősítették a vizsgálat tényét, és arról tájékoztattak, hogy annak eredményeként az egészségbiztosító 1999 márciusában felmondta a céggel kötött finanszírozási szerződést. Arra a kérdésre, hogy indult-e rendőrségi nyomozás az ügyben, Budapesten nem tudtak választ adni; ez ügyben Szabó Garbai Déneshez, a szegedi MEP helyettes vezetőjéhez irányítottak.
Szabó Garbai Dénes szerint az OEP-től kapott információt annyiban pontosítani kell, hogy a kht. és az egészségbiztosító közötti szerződés határozott idejű volt, 1999. március 31-ig tartott; lejárta után egyik fél sem kívánta meghosszabbítani az együttműködést. Érdeklődésünkre elmondta: rendőrségi feljelentésre nem volt szükség, mivel a vizsgálat során kiderült, hogy a halottak "ápolására" vonatkozó, egyébként hamis névvel ellátott bejelentés alaptalan. Az ügy lezárásaként 1999. november 24-én egy jegyzőkönyvben tételesen számba vették a vitatott és az utóellenőrzés során is jogtalannak ítélt kezeléseket: rosszul dokumentált vizitek és egyéb adminisztrációs hibák valóban voltak - a MEP jelezte is, hogy e szabálytalan kezeléseket nem finanszírozza -, de voltak a kht.-nek jogos igényei is, amiket viszont a szerződés értelmében az egészségbiztosítónak ki kellett egyenlíteni. (1998 decemberétől ugyanis a vizsgálatra hivatkozva felfüggesztették a kht. finanszírozását.)
Az OEP jelentésében nincs szó halottakról. A megyei egészségbiztosító viszont egy 1998-as dokumentumában említ tíz tajszámot, amikkel problémák voltak. Egy későbbi feljegyzés szerint az ellenőrző szerv által (papíron) végiglátogatott egykori Salus-ápoltak közül ketten nyilatkoztak úgy, hogy semmiféle kapcsolatuk nem volt a kht.-val, egy esetben kiderült, hogy az állítólagos ápolt négy éve halott, 21 esetben pedig nem bukkantak a volt páciensek nyomára; tízen nyilatkoztak úgy, hogy nagyon elégedettek a Salus szolgáltatásával.
A kör bezárul
Tévedünk, ha azt hisszük, hogy a fenti történetnek egyedül Bartha László fideszes országgyűlési képviselő és szegedi polgármester érintettsége ad pikáns politikai ízt. Az eset hátterében felfedezhető a sógór-koma-jóbarát paradigma. A vizsgálat alatt, 1999 elején történt ugyanis, hogy Selmeczi Gabriella, a tb-alapokért felelős politikai államtitkár és kabinetjének potentátjai - köztük Takács László tanácsadó - közösen úgy döntöttek, hogy ideje személycseréket eszközölni a megyei egészségbiztosítók élén. Mikó Tivadar, az OEP szegedi illetőségű főigazgatója azonban megmakacsolta magát; őt ekkor egy hétre szabadságra küldték, s így helyettese, Lampé Zsolt zavarta le a kirúgásokat.
Szeged annyiban volt kivétel, hogy itt a vezetőknek nagyobb körét távolították el. Érdekes módon azokat, akiknek pontos képük volt a polgármester ügyvezette Salus Tisza Kht. ellen indított vizsgálatról. Repült a megyei főigazgató, felmentették a helyettesét, és nem ugyanazok már a finanszírozási és az ellenőrzési főosztályok vezetői sem. A Selmeczi-féle államtitkárság jellemzően Hajdúságból származó vezetőivel kifejezetten jó kapcsolatokat ápoló Bartha az átalakítás után barátságos megyei egészségbiztosítási vezetőket üdvözölhetett: megyei igazgató lett gimnáziumi évfolyamtársa, a Salus Tisza Kht. felügyelőbizottságában is szerepet vállaló Kiss Imre jogász, az igazgatóhelyettesi posztra pedig egykori gimnáziumi kosaras társát és barátját, Szabó Garbai Dénes orvost nevezték ki. (S hogy teljes legyen az öröm: Mikó Tivadar kirúgása után az OEP főigazgatói székébe az a Lampé Zsolt került, aki Bartha unokatestvére.)
A nagy port felvert szegedi egészségügyi privatizációra (lásd: Dzsentrivilág Dél-Magyarországon, Magyar Narancs, október 19.) kiszemelt, Bartha László polgármester által preferált Fuziomed Kft. képviselői között egy ismerős név köszön vissza: Takács Lászlóé, Selmeczi Gabriella egykori szürke eminenciásáé. Takács a Fuziomedben résztulajdonos HospNet Kft.-ben érdekelt (mint ahogyan Sásdi András, a Fidesz debreceni önkormányzati frakciójának vezetője is). A Fuziomed másik tulajdonosa, a Duna-Tisza Befektetési Kft. felügyelőbizottságában maga Tímár László szegedi alpolgármester vállalt tagságot. A harmadik Fuziomed-tulajdonos, a Hungaropharma Rt. képviselője az a Bozó Attila, aki valamikor együtt kosarazott Barthával a szegedi Radnóti gimnázium kosárcsapatában. Időközben az is kiderült, hogy a Hungaropharma felügyelőbizottságában helyet kapott Mancsiszky László, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat ügyrendi bizottságának debreceni illetőségű fideszes tagja is. Ilyen háttérrel a Fuziomed Kft. képviselőinek nyilván nem kellett sokat győzködniük a szegedi önkormányzati vállalatok vezetőit, hogy ugyan kössenek már velük előzetes együttműködési szerződést. Azt az ígérvényt meg akár grátisz is kaphatták, hogy ugyanezek a szegedi önkormányzati vállalatok más pályázóval nem kívánnak kooperálni.
Mindezek ellenére sem biztos, hogy át tudják nyomni a közgyűlésen a Fuziomeddel kötendő szerződést. A múlt heti testületi ülésen az eddig fegyelmezetten a Fidesz-frakcióval szavazó függetlenek és MDF-esek megmakacsolták magukat, alighanem a korábban tartott közmeghallgatáson előtörő össznépi felháborodás hatására is. A döntést elnapolták a jövő hétre.
Orvosok szerint a Fuziomed nagyot kaszál, ha sikerül elnyernie a járó- és fekvőbeteg-ellátás funkcionális privatizációjának jogát; a legtöbbet egy világbanki programban évekkel ezelőtt Szeged és a régió egészségügyi ellátó rendszerét felmérő angol szakértőre hivatkoznak. George Bolton a 90-es évek elején megállapította: némi átszervezéssel a városi egészségügyi ellátó rendszer és az egyetemi klinikai rendszer közül az egyik is elláthatja a várost és a régiót. Akkori számításai szerint az egészségügy harminc százalékkal túlfinanszírozott: aki tehát ebben az állapotban privatizálja, majd utána ésszerűsíti, az ezzel a harmincszázalékos profittal számolhat. Erről szól tehát a szegedi egészségügyi privatizáció, nem másról. Kérdés, hogy feltételezhető-e a Salus Tisza Kht. egykori ügyvezetőjéről, hogy ez a történet most nem a lenyúlásról fog szólni.
Pikó András
Helyreigazítás
A Magyar Narancs 2000. október 19-i számában megjelent, Dzsentrivilág Dél-Magyarországon című cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy Bartha László "polgármesternek két szegedi étteremben is külön szobája van, ahol csak ő, illetve vendégei étkezhetnek". A polgármesternek egyik szegedi étteremben sincs olyan különterme, ahol csak ő vagy vendégei étkezhetnének.
Valótlanul híreszteltük, hogy "Csonkáné kigolyózta Barthánét a szegedi Novotel Szállóban nyílt új dohányüzlet működtetéséből". Valótlanul állítottuk továbbá, hogy (dr. Tímár László) "alpolgármester az utóbbi két évben Szeged egyik legtehetősebb polgárává küzdötte fel magát". Valótlanul híreszteltük azt, hogy cikkünk megírásakor már megvolt a szegedi vízközművek üzemeltetésével kapcsolatos pályázat nyertese, és kiválasztásának eldöntése alpolgármesteri és polgármesteri megállapodás eredménye lett volna.
Pontatlanul állítottuk továbbá, hogy a városi televízió vezetői székébe dr. Tímár László sógora került. A valóság ezzel szemben az, hogy dr. Tímár László sógora a városi televízió főrendezője.
