A Narancs két korábbi írásában (Dzsentrivilág Dél-Magyarországon, október 19. és A kéz alatti város, december 7.) feltérképezte, miként szállta meg Szeged fideszes vezetése, illetve e vezetők rokoni és baráti köre az egyes kulcspozíciókat. Sorozatunk harmadik részében egyfelől a korábban felvetett ügyeket visszük tovább (személyi összefonódások, vízközmű, szegedi tévé, Virág cukrászda), másfelől bemutatjuk, hogyan alakult Szeged kulturális élete az 1998-as "polgár"-inváziót követően.
"Ez a mi ajándékunk a város polgárainak" - mondta október 28-án Bartha László polgármester, amikor átadta Szegeden a sétálóutca felújított részét. A nagy szavakra a szivárvány minden színében pompázó léggömbfüzér emelkedett a város fölé. A főutca és a hozzá tartozó Klauzál tér fel- újítása eddig körülbelül 270 millióba került a városnak, ezért nem csoda, hogy a polgármester által használt királyi többes többeket felháborított. Egy szegedi polgár a helyi megyei lap telefonos rovatában helyesbítést kért Barthától, mondván: a város lakói ezzel saját magukat lepték meg.
Polgári életképek
Karácsonyra a polgári vezetés a Kommunizmus Fekete Könyvével lepte meg a városházi képviselőket. A polgármester és a különböző intézményvezetők egyébként nap mint nap fellépnek a rettenetes kommunista próbálkozások ellen. A Virág cukrászda elé meghirdetett szabaddemokrata demonstráció fizetett hirdetését például azzal az indokkal utasította vissza Arató László, a helyi tévé főnök-főnöke, hogy tilos a műsorban a polgármesterről karikatúrát közölni. A Juronics Tamás által vezetett Kortárs Balett legújabb darabját, a társulat szegedi hányattatásait meg- és kitáncoló Postscriptumot gyakorlatilag betiltották Szegeden. A darabot már sikeresen játszották a fővárosi Tháliában, ám Korognai Károly színidirektor - bár szóban többször megígérte - végül mégsem engedte a bemutatót, mondván, nem szívesen látnák Szegeden ezt a darabot, mert a "szenátorokat" úgymond ironikusan jeleníti meg a mű. Ha valaki tehát a Szegedi Kortárs Balett előadására kíváncsi, akkor jobban teszi, ha elutazik Kecskemétre vagy Budapestre, ugyanis a társulat Szegeden másfél év alatt öt előadást tarthat, míg Kecskeméten egy évadban huszonöt, a fővárosban pedig tíz előadásra szerződtek Juronicsék.
A szegedi polgármester, aki persze biztosan kedveli a tréfát, legfeljebb csak nem érti, szereti saját kezébe venni a dolgokat. Még kora ősszel felszereltetett az ülésterem polgármesteri pulpitusára egy kis gombot, amellyel bármikor kikapcsolhatja a neki nem tetsző módon felszólaló képviselő mikrofonját. Szemtanú városatyák szerint a technikusok egy-egy közgyűlés előtt próbát is tartanak, működik-e a rendszer: egyikük lent beszél, a másik fenn a pulpituson lekeveri. Eddig hibátlanul működött a cucc.
De ne higgyük, hogy nincs hang, mely nem talál nyitott polgármesteri fülekre! Mint arról a Szegedi Extra is beszámolt, indokolt esetben azonnali és személyes polgármesteri intézkedés követi a helyi polgárok segítségkérését. "A bejelentők között akadt, aki személyesen a polgármester úrhoz fordult az újszegedi ligetben csellengő kóbor ebek befogása érdekében. A bejelentésre a polgármester úr személyesen megjelent a helyszínen, és azonnal intézkedett. Így a kirendelt gyepmesternek első kísérletként három, majd a következő nap további két kóbor ebet sikerült befognia."
Móriczi miliő a volt Pol Pot megyében
Szegeden bárkiből lehet valaki, ha rokona valamelyik helyi potentátnak: jó példával Tímár László alpolgármester és apósa, valamint sógora jár elöl (lásd sorozatunk előző két részét). De vizsgáljuk csak tovább, ki fia-borja ül egyes vezető pozíciókban: az oktatási bizottság fideszes tagjának a férje lett az újonnan létrehozott Nevelési-Oktatási Intézmények Gazdasági Szolgálatánál a gazdasági igazgató, és ugyanitt dolgozik a közigazgatási iroda vezetőjének fia is. A jegyzőnek ez már csak azért sem szúrhat szemet, mert az ő édesanyja viszont - bár nem színész - szerepet kapott a színház egyik most futó darabjában, az Indul a bakterházban.
A polgármester és a mögötte álló polgári többség más, kulcsfontosságú pozíciók betöltésénél sem követelte meg a szakirányú képesítést. Sportvonalon például nagy pályát lehet befutni Szegeden: két héttel ezelőtti írásunkban is vázoltuk, hogy a polgármester egykori kosaras társai bukkantak fel a helyi egészségügy és társadalombiztosítás különböző fontos őrhelyein. Szegeden a testnevelés-Fidesz szakpár: ilyen szakirányú végzettséggel kapott új igazgatót a helyi IKV jogutódja és a városi távhőszolgáltató cég is.
De ne ragadjunk le az unalmas személyi kérdéseknél! Szemléljük Szegedet mi is úgy, ahogyan azt vezetői teszik. A helyi Index és Webrádió közös oldalának szerkesztői internetes honlapjukon (www.webradio.hu) az alábbi szavakkal ajánlották a hét műtárgyának nevezett városházi repiszatyrot: "A mindennapok művészete formálja életünket teljessé, az apró részletekben meghúzódó magyar leleményesség és ezredéves kulturális tartás tesz bennünket Európa valódi kultúrpillérévé. Ennek legfrissebb bizonyítéka, Szeged arculatának apró, de fontos erősítője, a delegációk apró figyelmességeit rejtő táska." Bár a műalkotás önmagáért beszél, a szerkesztők kis műelemzéssel segítették a rejtett művészeti-ideológiai tartalmak befogadását. Mi magunk csak az Alpok felett lebegő és az egész Európát beárnyékoló grandiózus szegedi fogadalmi templom ábrázolására hívnánk fel a figyelmet, no meg a szövegre: "gazdasági, tudományos és kulturális régióközpont". Hogy mely régióé, az a kép egésze alapján aligha vitás.
Két kerék, négy kerék
A dizájnerek és imidzsmékerek kifelejtettek egy fontos jelzőt: Szeged tudniillik a rend városa is. Amióta új rendőrkapitánya van, még inkább megilleti ez a jelző. Hogy a statisztika javítása miatt-e, vagy csak azért, mert Szegeden egyszerűen megszűnt a bűnözés, és nincs már mivel foglalkozni - Balogh Zoltán, a Kiskőrösről a Tisza partjára került rendőrparancsnok elhatározta: megneveli a bicikliseket. Nyáron két hetet adott a csaknem kétszázezer fős város kerekeseinek, hogy végre megtanulják, hogyan is kell közlekedni. Bár kerékpárút dolgában nincs valami jól eleresztve a város, a parancs, mint azt több járőr is elmondta, egyértelmű volt: semmi figyelmeztetés, egyből büntetni kell a nyavalyás bicikliseket. Például úgy, hogy a kerékpár papírjait kéri a rendőr. Olyan ember pedig nincs, aki azokat magánál hordaná; hogy emiatt büntettek-e már, nem tudjuk, de a lehetőség adott.
Többen szemtanúi voltak egy esetnek, amikor három rendőr kiugrott egy Niva terepjáróból és leszedtek egy biciklist, majd megverték, de úgy - tették hozzá a szemtanúk -, hogy még a földön is kapott az ütésekből. Balogh Zoltán rendőrkapitány szerint a tanúk rosszul látták az esetet, ugyanis a hatóság nem használt gumibotot a renitenskedő kerekes megleckéztetésekor. A 45 éves férfi bűne ugyanis az volt, hogy behajtott egy egyirányú utcába, és nem volt hajlandó megállni a rendőri felszólításra, mondván: nincs pénze bírságot fizetni. Ekkor kezdődött a hajsza: a rendőrök a bringást a földre teperték, bilincsbe verték, és a kapitányságra szállították, ahol aztán a biciklis beismerte, hogy hibázott.
Balogh Zoltán neve hallatán azonban nem csak a szegedi bringásokat keríti hatalmába az izgatottság. Feltűnést keltett Szegeden, hogy neve a Pallag László vezette olajbizottság előtt is szóba került. Nógrádi Zsolt emlékezetes nyár eleji vallomásában említette az akkor még kiskőrösi rendőrkapitány és az alvilág állítólagos összefonódását. Balogh Zoltán elmondta: ő Pintér Sándor belügyminiszterrel ellentétben azért nem tett feljelentést, mert a vallomásból nem derül ki, hogy róla van szó: Balogh szerint Nógrádi összekeverte őt valaki mással. A rendőrfőnök akkor még nem tudta, hogy nemcsak a bűnbánó Nógrádi Zsolt vallott ellene. Információink szerint a Bács-Kiskun megyei alvilág egyik hírhedt személye, aki korábban szesszel, majd olajjal, az utóbbi időben pedig kábítószerrel üzletelt, nemrég megbukott Kecskeméten. Az ügyről Túri András, a Fővárosi Főügyészség osztályvezető ügyésze nem kívánt beszélni. Mindenesetre úgy tudni, hogy a "kis P." vallomásában beszélt a korábbi kiskőrösi rendőrkapitány, Balogh Zoltán és a helyi maffia állítólagos közös ügyeiről. Mind a Nógrádi-, mind a P.-féle vallomások hitelességét az ügyészségi eljárás hivatott tisztázni.
A kultúra "péterfillérjei"
Szeged nemcsak a régió kulturális központja, hanem hagyományai okán az ország egyik szellemi központja is. Ehhez képest meglepő, hogy az 1998-as választások után az új képviselő-testület kulturális bizottságának öt tagja közül csak kettőnek volt felsőfokú végzettsége. Azóta az arány 3:2-re alakult a diplomások javára, azonban műkedvelő reálértelmiségieken kívül még mindig nincs egy, a művészetekhez professzionálisan értő ember a testületben. Igaz, annak idején a bizottság kinyilvánította: mivel nincsenek külső szakértői, ezért továbbra is igényt tart a már hosszú évek óta jól működő kulturális tanácsadó testület, valamint a kulturális önkormányzat munkájára. A "város fejének" azonban más volt az elképzelése, így mindkét testületet szélnek eresztették.
A városháza kultúrpolitikáját az improvizáció jellemzi. 1999 nyarán például a pénzügyi bizottság elnöke gondolt egy merészet, és azt javasolta, hogy az önkormányzat vonja össze valamennyi közművelődési intézményét - beleértve a Vadasparkot és az Európa-hírű Somogyi-könyvtárat is -, s alakítson ki egy központi gazdasági hivatalt, amely ennek a mamutintézménynek a gazdasági ügyeit intézné. Mindezt költségcsökkentés címén. Az elnök még tovább ment, és elképzelhetőnek tartotta volna azt is, hogy valamennyi kultúrintézményt vállalkozási formában működtessék.
A várható kultúrhorror hírére a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma általános felügyeleti vizsgálatot rendelt el a szegedi önkormányzatnál. A szakemberek szerint a "közös gazdasági irányítás alá történő összevonás vagy vállalkozásba adás ütköztetné az egyes intézményi érdekeket, nem hozna jelentős megtakarítást, továbbá akadályozná a hatékony szakmai feladatellátást". Jelentésükben a minisztériumi szakértők inkább azt javasolták a városnak, hogy tegyék jobbá a munkafeltételeket, újítsák fel az intézményeket, és javítsák felszereltségüket.
Tavaly ősszel, ugyancsak a modernizálás jegyében alakult át a Szegedi Kulturális Alap közalapítvánnyá, melybe a város ötmillió forintot invesztált. A Szeged Kultúrájáért Közalapítvány elnöke Tóth András, a kulturális bizottság fideszes alelnöke lett, aki a két, diplomások által kisebbségbe szorított érettségizett bizottsági tag egyike. Mégsem vetheti senki a szemére, hogy nincs köze a kultúrához: most kezdte meg felsőfokú tanulmányait levelező művelődésszervező szakon.
Tóth elnöksége alatt a város több nemzetközi hírű egyesületével, illetve együttesével bontotta fel a támogatási szerződést. Például a Szeged Táncegyüttesnek az önkormányzat hosszú ideje ötszázezer forintot fizetett évente, aminek folyósítását tavaly év végén megszüntették azzal, hogy az együttes pályázzon az alapítványnál, és akkor több pénzhez juthat. A táncegyüttes hat pályázatával összesen 250 ezer forintot tudott összegereblyézni, miközben például a Nyírség Táncegyüttes Nyíregyházától nyolcmillió forintot, a Jászság Táncegyüttes Jászberénytől mintegy hatmilliót kap évente. "Saját házamban úgy érzem magam, mint egy kivert kutya" - vallja Nagy Albert, az évtizedek óta működő, nemzetközi hírű szegedi folklóregyüttes vezetője.
Tavaly megszüntették a jazzvilág hírességeit felvonultató Szegedi Jazz Napokat. Ványai Éva kulturális alpolgármester mindezt azzal indokolta, hogy az önkormányzat nyolcmillió forintos hiánnyal küszködik, ezért szigorították meg a város intézményeinek költségvetését.
Szerdahelyi Zoltán, a Szegedi Jazz Napok főszervezője szerint a város vezetői csak azt hagyják élni, aki leszáll igényeik szintjére. Úgy véli, Szegeden sok tehetséges alkotó van a művészet minden területén, nem tudnak érvényesülni, mert az irányító pozíciókat másod-, harmadrangúak töltik be. A Szeged Kultúrájáért Közalapítvány például 750 ezer forintot juttatott az évi egymilliárdos költségvetésű Szegedi Nemzeti Színháznak, míg a többi támogatott között feltűnően sok a katolikus szervezet, illetve plébánia, de találunk ott vajdasági pártot és ilyen-olyan káeftéket is. A valóban értékeket teremtő Dél-alföldi Népművészeti Egyesület, a legnívósabb nyári alternatív színházi fesztivált szervező MASZK Egyesület vagy a Weiner Leó Kamarazenei Egyesület mindeközben filléres gondokkal küzd.
Teátrális
Persze a kultúra területén is a nagy költségvetéssel rendelkező szervezetek mozgatják meg a fiataldemokrata városvezetők fantáziáját. Az október 19-i cikkünk megjelenése óta a Trigránit csoportnál landoló stratégiai expolgármester, az egyébként szintén testnevelés szakos tanári diplomával büszkélkedő Csonka Gábor például stratégiai üggyé nyilvánította a sportot valamint a színházat. Nehéz eldönteni ugyanakkor, hogy az új városvezetés alatt már második gazdasági csődjét abszolváló Szegedi Nemzeti Színház ügye mit bizonyít jobban: a helyi politika állandó tisztogatási ingerével párosuló személyzeti ügyeskedéseinek hatását-e, avagy a komoly hátszéllel 1999 elején az igazgatói posztra repített Korognai Károly totális vezetői alkalmatlanságát.
Bár az akut pénzügyi csőd okait egy ad hoc bizottság is vizsgálta, a megoldáshoz nem jutottak közelebb, magyarázatként elfogadták Korognai direktor okfejtését az elődje által rá hagyott kifizetetlen számlákról. Igaz, finoman érzékeltették vele azt is, hogy nem a sikeres intézményvezető mintapéldánya. Egy biztos: noha a színház évek óta nagyjából ugyanannyi pénzből gazdálkodhat, Nikolényi István vagy Kormos Tibor direktorsága alatt mégsem kellett az önkormányzatnak csődbiztost delegálnia a Nemzetibe. Most sor került erre, de belátható: a csődre épp az elődök példája miatt tűnik gyengécske érvnek a színház általános alulfinanszírozottsága.
A legutóbbi közgyűlésen a többség újabb 113 millió forintos azonnali támogatást nyújtott annak a Szegedi Nemzeti Színháznak, amely az új direktor kinevezése óta évi milliárdos költségvetéséhez már 177 milliót kapott a várostól. A színházon keresztül valósággal ömlik kifelé a pénz a város kasszájából, fogalmaztak az ellenzéki képviselők, akik újabb vizsgálatot követeltek. Ványai Éva kulturális alpolgármester szerint viszont nem kell többször átvilágítani a színház gazdálkodását, csak egyszer kell "nullára" visszasegíteni az intézményt. És bár Bartha polgármester kijelentette, hogy amennyiben a színház vezetése ezután is hiányt produkál, annak személyi következményei lesznek, erre mégis kevesen fogadnának Szegeden. Talány, hogy míg másutt tízmilliós hiányokba is belebuknak színházigazgatók, vajon eddig mi vagy ki védte meg ettől Korognait?
A háttérembert a szakmabeliek szerint Szabó Jenőnek hívják, és a Dél-magyarországi MÉH Rt. elnök-vezérigazgatója. Nem mellesleg Korognai Károly apósa. Korognai 1999 eleji kinevezésében többek szerint neki is szerepe volt; Szabó jóban van mind a helyi fideszesekkel, mind az ellenzéki szocialistákkal. Az egyik helyi újság a direktorválasztás után meg is pendítette e verziót, és helyreigazítást azóta sem kért emiatt senki sem. Persze ez sem bizonyít semmit ugyebár, úgyhogy ha valaki ezzel a történettel jönne elő, inkább próbáljuk meggyőzni arról, hogy valamiért csak alkalmasabbnak találta 35:1 arányban a szegedi közgyűlés a vezetői gyakorlattal és színi diplomával nem (csak főiskolai látogatási igazolással) rendelkező Korognait, mint az évtizedek óta üzembiztos Nikolényi Istvánt, vagy a pályázat elején már eleve kiszórt Szikora Jánost. (A helyi folklór szerint Kormos Tibor akkor vonta vissza színházigazgatói pályázatát, amikor értesült arról, hogy Korognai a biztos befutó.)
Az állandósult gazdasági csőd okait kutató ad hoc bizottság mindenesetre megállapította: bizonyosan nem használt az ügymenetnek, hogy az elmúlt másfél évben minden poszton kicserélődött a színházi menedzsment, gazdasági igazgatóból pedig már a harmadikat fogyasztják Szegeden.
Az érdekes és nehezen magyarázható személyi váltások nehezen titkolhatók a városban, mert ami a színházban történik, nyitott könyv a szegedi értelmiség előtt. Bár összevonták az addig különálló Szabadtéri Igazgatóságot a Színházi Igazgatósággal, és elbocsátottak onnan két tapasztalt vezetőt is, takarékoskodni mégsem sikerült. Az egyik kirúgott igazgatóhelyettes posztjára például igazgatói asszisztensként egy textilbolti eladónőt vettek fel, akit, mivel természetesen nehezen birkózott meg a számára újszerű feladattal, tavasszal hazazavartak, és külön pénzért a Kortárs Balett művészeti titkárával hozták tető alá a Szegedi Szabadtéri Fesztivált. Azon már senki sem csodálkozik, hogy a felduzzasztott létszámú jegyirodát mellékesként az egyik színész viszi; mint korábban említettük, a színház píárjáért az egyik fideszes képviselő felesége a felelős, a marketingfőnöki posztra pedig őszig a polgármester kampányfőnöke találtatott alkalmasnak.
Úgy tartják a helyiek, hogy a színház a város tükre. Alighanem így is van: ami ott történik, az valóban jellemző Szegedre.
Kunstár Csaba
Pikó András
A Virág, avagy a szakmaiság
A közelmúltban Szegeden fölröppent a hír, miszerint a több mint egy éve zárva tartó Virág cukrászdába egy külföldi bankcsoport fiókja költözne be. A városban a Raiffeisen Bankról terjengtek a hírek, de Varga István, a bank területi vezetője ezt cáfolta. Mint mondta: az igaz, hogy hamarosan meg szeretnék nyitni második bankfiókjukat Szegeden, de őt nem keresték meg ilyen ajánlattal, egyébként pedig szegediként tisztában van azzal, mit jelent az ittenieknek a Virág cukrászda - már csak ezért sem vásárolnák meg.
A cukrászda tulajdonosának, az Első Ingatlanhasznosító és Ingatlanforgalmazó Kft.-nek az ügyvédje ugyancsak cáfolta a hírt. Hadfi János kifejtette: a Virág cukrászda profilkötötten fog működni, és folyamatosan folynak a tárgyalások a lehetséges üzemeltetőkkel. Arra a kérdésre, miszerint korábban azt ígérte, hogy augusztus végén biztosan kinyit a Virág, Hadfi megjegyezte: az épület rossz műszaki állapota nem tette lehetővé a működtetést.
Korábban a város vezetése úgy nyilatkozott, hogy csak nagy múltú, tőkeerős szakmai befektetőnek kívánják eladni a cukrászdát. A nyáron az Első Ingatlanhasznosító és Ingatlanforgalmazó Kft. vette meg a Nagy Virág tulajdonjogát és a Kis Virág bérleti jogát. Azóta kiderült: a "nagy múltú" céget idén márciusban alapították hárommillió forint alaptőkével; a város kasszájába a több száz millió forintos ingatlanért mindössze 45 millió forint folyt be eddig.
Az Első Ingatlanhasznosító és Ingatlanforgalmazó Kft. képviseletét ellátó Hadfi János 1999. július 21-től a 97 százalékban önkormányzati tulajdonú Szeged és Térsége Turisztikai Szolgáltató Kht. felügyelőbizottsági tagja.
A szegedi tévé, avagy ki a közösből
Egyre világosabb a helyzet az új városi médiavállalkozás, a Szeged TV körül. Két hete megírtuk: jövő tavasztól tizenöt órás adásidőre frekvenciát nyert a Szegedi Városi Televízió Közhasznú Társaság (VTV Kht.), valamint a Szegedi Extrát is kiadó Partiscum 2000 Lap- és Könyvkiadó Kft. által létrehozott konzorcium. A konzorcium létrehozását azzal indokolták, hogy a városi tévé (VTV) önmagában nem lenne képes finanszírozni a jelenlegi műsormennyiség háromszorosát. A konzorcium tulajdonosai közül a Partiscum az érdekesebb: idén Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata majd hatszoros áron vásárolta ki a káeftéből az egyik tulajdonost, majd amikor birtokon belülre került, érthetetlen módon hagyta, hogy névértéken megvásárolja részesedése felét a Partiscum másik tulajdonosa, a Profond Kft., 75 százalékra növelve ezzel a cégen belüli részesedését és szavazati jogát. (Korábbi cikkünkben azt írtuk, hogy a Partiscumot részben a VTV Kht. tulajdonolja, ami tévedés volt, elnézést. A cég két jelenlegi tulajdonosa, mint fentebb láttuk, a Profond Kft. és az önkormányzat.) A Profondról csak annyit tudunk, hogy dr. Sulyok Tamásnak, a szegedi önkormányzatot képviselő ügyvédnek az érdekeltségébe tartozik. Azt már korábbi cikkünkben is valószínűsítettük, hogy a Profonddal látványosan előzékeny önkormányzat igazi szándéka a köztulajdonban lévő városi televízió magánosítása, s lám, igazunk lett. Az önkormányzat illetékes bizottsága két hete kapta meg véleményezésre a Városi Televízió Kht. és a Partiscum 2000 Kft. közös konzorciumának alapító okiratát. Ebben az áll, hogy a konzorciumon belül a döntésekhez a szavazatok 50 százaléka + 1 szavazat kell, ám a városvezetés ismét előzékenyen lemondott a tulajdonáról, és 75 százalékos szavazati jogot biztosított a másik tulajdonosnak, a Partiscumnak. Amiben, hogy ne feledjük, a Sulyok Tamás érdekeltségi körébe tartozó cég bír többséggel. Amennyiben a városházi többség áldását adja a szerződésre, az immár 15 órás sugárzási lehetőséggel bíró városi televízió kikerül a város tulajdonából és ellenőrzéséből. Az ezt követő várható események vázolásához nem kell látnoki képesség: a Szeged TV nyilván új befektetőket keres, hiszen hárommilliós törzstőkéjéből nem futja majd az eddigi műsormennyiség háromszorosára. Hogy kiket vonnak be a buliba, nem tudni, de Sulyok Tamás, aki a konzorciumi szerződést is tető alá hozta, alighanem a városvezetők szívének kedves vállalkozókkal lepi meg a szegedieket.
Ifj. dr. Lippai Pál az alábbiak közlésére kérte lapunkat:
"A XII. évfolyam 49. számában (2000. december 7.) megjelent >>A kéz alatti város<< c. írásunkban foglalt azon állítás, miszerint >>...a Profond tőkét emelt a Partiscumban, és ezzel 25 százalékra szorult a VTV Kht. szavazati joga a cégben - ifj. Lippai Pál, a VTV Kht. ügyvédje mindenesetre nem tudott erről a tranzakcióról<< kizárólag a cikkíró feltételezését tükrözi, ugyanis ez ügyben ifj. Lippai Pál ügyvédtől nyilatkozatot nem kértünk, és ő a fenti állítást egyéb módon sem közölte lapunkkal."
Vízközmű, avagy befolyatás
Október 19-i cikkünkben megírtuk annak a pernek a hátterét, amelyben a város megtámadta a Vivendi fémjelezte francia cégcsoporttal a helyi vízközmű fejlesztésére és üzemeltetésére 1994-ben kötött szerződést. Bartháék arra hivatkoztak, hogy egy 1995-ös törvénymódosítás miatt - amely megtiltotta, hogy az önkormányzatok a befektetőkkel közös cégekbe közművagyont is apportáljanak - nem jegyezték be a cégbíróságon a Szegedi Vízmű Kft.-t. Bár a Vivendi másfél milliárdos kártérítési igénnyel lépett fel, a polgármester újabb pályázatot írt ki a vízközmű üzemeltetésére. Informátoraink szerint nyerési eséllyel két cég pályázhatott: a Szegedi Távhőszolgáltató (Szetáv) privatizációjában érdekelt és a Fidesz-frakciótag Benák László által képviselt Alfa Nova Kft., valamint az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIVIZIG) és menedzsmentjének közös vállalata, a Szeviép Rt. (A Szeviép erős gazdasági pozíciókkal rendelkezik: az ATIVIZIG többmilliárdos ár- és belvízvédelmi munkálatait a Szeviép Rt.-n keresztül a menedzsment érdekeltségében lévő cégek végzik, vagyis a személyi összefonódások okán a megrendelők ugyanazok, mint a kivitelezők.)
Néhány hete úgy tűnt, a városvezetésnek sikerül egy bonyolult, több céget is magában foglaló megállapodás révén kiegyeznie a Vivendivel. Ennek értelmében a felek kölcsönösen elálltak volna a perektől, az önkormányzat "ellenvízműve", a Szegedi Vízmű Működtető Rt. kivonul az üzemeltetésből, amire egy meghosszabbított koncessziós szerződést kötnek a Vivendivel. A csatornafejlesztés viszont kizárólagosan az önkormányzat cégének hatáskörébe került volna, amibe be kívánták vonni a Szeviépet és az Alfa Nova révén érintett két dunaújvárosi céget is.
A Fidesz gazdasági manővereihez addig csendesen asszisztáló MDF-es és független képviselők azonban beintettek a polgármesternek. Döntésüket a város által alapított Csatornafejlesztési Alapítvány működése is befolyásolhatta: ennek háromtagú kuratóriumában szintén az ATIVIZIG-Szeviép tandem képviselője, Kardos Sándor a tótumfaktum, és mit ad isten, pont a Szeviép Rt. nyerte tavasszal az első, becslések szerint 180 milliós megrendelést. Az ügy még nincs lefutva, a renitens függetlenek és MDF-esek újabb tervezettel álltak elő, de azt meg Bartha László polgármester torpedózta meg.
Csatornafejlesztésre egyébként néhány hete 17 milliárd forintnyi EU-támogatást nyert a város. Nagy biznisz, az egyszer biztos.
