Somlai János

Közel féléves drámázást zárt le Pokorni Zoltán oktatási miniszter és Gönczöl Katalin ombudsman múlt heti megállapodása a Magyar Iparművészeti Főiskola (MIF) rektorválasztása ügyében. A miniszter felülvizsgálta saját korábbi döntését, és az eredetileg megválasztott Droppa Judit kinevezését terjeszti fel a köztársasági elnöknek. A váratlan végkifejletnek köszönhetően nemcsak a főiskola jövője tűnik sokkal rózsásabbnak, de megnyugodhatnak azok is, akik bíztak abban, hogy akad még olyan kormányszerv, amelynek számára a jogrend fontosabb, mint saját politikai klientúrájának érdekérvényesítése.

Kitettek magukért az utóbbi hetekben a magyar futballt igazgató politikusok. Deutsch Tamás sportminiszter páratlan bravúrral egy platformra terelte Katona Bélát, a Vasas szocialista párti elnökét Lányi Zsolttal, Újpest kisgazda fenegyerekével. A budapesti sportingatlanokat féltő vidékfejlesztők ezután kétszer is leszavazták Deutschot a parlamentben. Torgyán pártelnököt ez annyira feltüzelte, hogy az UTE elleni rangadóra melegítő zöld-fehér kemény mag rendőri megregulázása után nekiment Pintér Sándor belügyminiszternek is. Ami ennél, félő, sokkal fontosabb: a háttérben közben csendesen léket kapott a céljait tekintve egészen normális sportminisztériumi futballkoncepció.

Lengyel László legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy az ismert kormányzati erõpolitikával szemben milyen stratégiát, gondolati csapásirányt akar követni a legnagyobb ellenzéki párt. Merthogy hol az ifitagozatukból pattan ki egy parlamenten kívüli vészforgatókönyv, hol a volt miniszterelnök lejt egy tangót a kisgazdák felé. Kérdés, hol marad a szocdem kibontakozás, és ki vesz majd részt a többször beígért generációváltásban.

Bármekkora pozíciónak számít is ma egy fõiskolai rektor státusa, az azért valószínûtlennek tûnhet, hogy a betöltése körül akkora cirkusz legyen, mint az MTV vagy az MLSZ elnökéé körül. A Magyar Iparmûvészeti Fõiskolán most mégis ez a helyzet. Vizsgálóbizottságokról, névtelen levélrõl, minisztériumi vizsgálatról, ügyvédekrõl, ombudsmanról szól már a történet. Meg a mûvész örökké nyughatatlan lelkérõl.