"Ez a játék folytatódhat időtlen időkig"

Földes György, az MSZP választmányi elnöke
szerző
Seres László, Somlai János
publikálva
1999/8. (02. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Lengyel László legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy az ismert kormányzati erõpolitikával szemben milyen stratégiát, gondolati csapásirányt akar követni a legnagyobb ellenzéki párt. Merthogy hol az ifitagozatukból pattan ki egy parlamenten kívüli vészforgatókönyv, hol a volt miniszterelnök lejt egy tangót a kisgazdák felé. Kérdés, hol marad a szocdem kibontakozás, és ki vesz majd részt a többször beígért generációváltásban.

MaNcs: Hogyan lehetséges, hogy amíg a Fidesz minden szinten offenzívában van, addig az MSZP-nek még a választási vereséget sem sikerült feldolgoznia?

Földes György: Nem állja meg a helyét, hogy a ´98-as választás nincs feldolgozva. Tavaly augusztusi tanulmányomban megpróbáltam a megelõzõ négy év mérlegét megvonni, és a szociáldemokrata társulás is írt egy állásfoglalást a választási vereség okairól. Én pedig a választmány elnökeként a novemberi vagy az októberi választmányi ülésen téziseket tettem le ebben a tárgykörben. Ezt a választmány megvitatta és elfogadta. A politikai életnek van egy logikája: eszerint az elsõ év sohasem az ellenzéké.

MaNcs: Mit szûrtek le a választási vereségbõl?

FGY: Legalább négy dologról tudnék beszélni a vereség okaként. Az elsõ az, hogy az MSZP-nek úgy kellett kormányoznia, hogy a társadalom jelentõs részével szembe kellett kerülnie. Ehhez kapcsolódik az erkölcsi kopás, ami az MSZP-ben végbement. A második, hogy ´94-gyel szemben ezúttal sikerült a jobboldalnak teljes egységbe tömörülnie. A következõ az, hogy az SZDSZ teljesen elhibázott választási stratégiát alkalmazott. Attól félt, hogy az MSZP vagy egyedül nyeri meg a választásokat, és akkor rá nem lesz szükség, vagy a feje fölött átnyúlva a Fidesszel köt nagykoalíciót. Ráadásul az volt a meggyõzõdésük, hogy a választóik nagy része az MSZP-hez vándorolt, ebben pedig tévedtek. És ehhez jön a negyedik faktor, az MSZP elhibázott utolsó éve és választási kampánya, amiért részben én is felelõs vagyok.

MaNcs: Mit ért a társadalommal szembeni kormányzás alatt?

FGY: Sem a privatizáció, sem a stabilizáció nem olyan volt, amilyet a társadalom szeretett volna. Márpedig ezt a kettõt végig kellett csinálni.

MaNcs: Krausz Tamás írta egy elemzésében, hogy "a vereség alapvetõ oka a neoliberális gazdaságpolitika dogmatikus és tisztátlan alkalmazása".

FGY: Ezzel soha nem értettem egyet. Egy eladósodott országban, amelynek hatalmas strukturális problémái és óriási tõkeigénye van, nincs más módja a privatizációnak, mint jelentõs külföldi mûködõtõkére építeni. Elvileg van egy baloldali, úgymond szociáldemokrata típusú gazdaságpolitika, de a helyzet nem alkalmas arra, hogy egy ilyen politikát meg lehessen csinálni. Önmagában nem a Bokros-csomag volt a hiba, de az igaz, hogy a Bokros-csomagot politikailag nem készítettük elõ, és ennek súlyosan megfizettük az árát.

MaNcs: Ki ma az MSZP legmeghatározóbb politikusa?

FGY: A pártelnök.

MaNcs: Tényleg?

FGY: Igen. Annyit hozzátennék, hogy a párt szervezeti és mûködési szabályzata miatt az MSZP vezetése nem hozhat sem az alapszervezetekre, sem a párttagokra nézve kötelezõ érvényû politikai döntéseket. A képviselõjelölt-állításban olyan rendszer van érvényben, amely konzerválja a helyi lobbyk érdekérvényesítését. A magyar pártok palettáján példátlan, hogy egyáltalán nincs az országos vezetésnek vétójoga a képviselõjelöltek kiválasztásában.

MaNcs: Mi ma Horn Gyula szerepe az MSZP-ben? Elég önjáró típusnak tûnik.

FGY: Egyrészt szeretném leszögezni, hogy Horn Gyulának jelentõs szerepe volt abban, hogy az ország ´98-ban már nem abban az állapotban volt, mint négy évvel korábban. Másrészt természetesen politikai felelõsség terheli sok mindenért. Nem gondolnám, hogy az õ vezetésével most meg tudnánk felelni annak a feladatnak, ami elõtt állunk, és bízom benne, hogy ennek õ is tudatában van. Az igaz, hogy az MSZP-nek nincs olyan karizmatikus vezetõje, amilyen Horn Gyula volt. De nem valószínû, hogy az MSZP egy Pallasz Athéné, amibõl csak úgy kipattan mondjuk egy Tony Blair színvonalú politikus.

MaNcs: Horn felvetése a Torgyán nélküli kisgazdapárttal való együttmûködésrõl mit jelent az MSZP számára?

FGY: A Fidesz politikája nyilvánvalóan konfrontációs politika. A jobboldali koalíción és a saját frakcióján belüli szükségszerû ellentéteket a külsõ ellenségkép erõsítésével takarja el. Az MSZP pedig keresi azokat a lehetõségeket, hogy ezek felszínre bukkanjanak, hogy tudja a társadalom, mi történik az ország vezetésén belül. A Torgyán nélküli kisgazdapárt gondolata mindössze ennyit jelent, nem gondolnám, hogy az MSZP a kisgazda szavazók támogatásával nyerhetné meg a következõ választásokat. A Torgyán nélküli FKGP azt feltételezi, hogy a kisgazdák amúgy jobbak, mint a populista vezetõjük. Az a helyzet, hogy Torgyán József miniszterként sokkal kevesebb konfliktust gerjeszt, mint korábbi politikai pályáján. Tehát az a kérdés, hogy mennyiben lehet oldani azt, hogy az egyik oldalon van egy egységes tömb, a másik oldalon pedig egy megvert szocialista párt és egy még jobban megvert SZDSZ. Ez a felosztás szerintünk nem képezi le a magyar társadalom politikai beállítódását.

MaNcs: Kívülrõl úgy tûnik, mintha az MSZP le lenne bénulva. Vagy csak a kommunikációval van gondjuk?

FGY: A kommunikációval biztos sok gond van, de van egy alapvetõ helyzet: nyert a Fidesz és a jobboldal. Nem a mi programunk megvalósítása van napirenden, hanem az övéké. Egyelõre nincs társadalmi tapasztalat arról, hogy tényleg végrehajtják-e a programjukat.

MaNcs: És mi jobb az MSZP-nek: ha végrehajtják, vagy ha nem?

FGY: Az a kérdés, hogy mi a jó a társadalomnak. A társadalomnak pedig az lenne jó, ha nem derülne ki a Fidesz programjáról, hogy egy kártyavár. Olyan jóléti ígéretek vannak ugyanis benne, amelyek megvalósulása jó lenne a társadalomnak.

MaNcs: Errõl azonban szépen lehátráltak. Az idei költségvetés minden ideológiai ballasztja ellenére elég szigorúnak tûnik.

FGY: Már a harmadik héten megtagadták a választási gazdasági programjukat, és gyakorlatilag ahhoz a vonalhoz tértek vissza, amit az MSZP kezdett el. Így persze nekünk is nehezebb kommunikálni a különbségeket, pedig ezek tényleg jelentõsek. Õk egy új nemzeti középosztályt akarnak maguknak, mi viszont egy olyan középosztályt akarunk, amelyik a társadalom többségét tartalmazza. Másrészt azon dolgoznak, hogy létrehozzanak egy jól kezelhetõ politikai erõteret, kikapcsolják a kontrollmechanizmusokat. A választások utáni elsõ évben és pláne ilyen harcmodorral szemben tényleg nagyon nehéz sikereket felmutatni. A sikereink pedig azon múlnak, hogyan tudjuk a belsõ struktúrát és az arculatot megváltoztatni. Persze az is kérdés, hogy mennyire tudjuk ezt kommunikálni.

MaNcs: Milyen gazdaságpolitikai alternatívát kínál az MSZP?

FGY: Jelenleg a számonkérés idõszaka van. Õsszel lesz az alternatívaállítás idõszaka, a következõ költségvetési vitában ezt már egyértelmûen artikulálnunk kell. Ebben a legfontosabb elem az lehet, hogyan képzeljük el a jövõ évezred szociálpolitikáját. Egyrészt nem folytatható a kádári szociálpolitika, másrészt nem folytatható az antiliberális szociálpolitika sem. Meg kell találni a középutat, ami itt eddig senkinek sem sikerült. Például az egészségügy reformjáról egyelõre semmit nem tudunk, de általában is most aktuális a szociális ellátó rendszerek reformja. Erre nincs univerzális modell. Az egész baloldal jövõje attól függ, hogy ki tud-e egy olyan szociálpolitikai rendszert dolgozni, amely nem mutat vissza a régmúltba. Az a kérdés, hogyan lehet kombinálni az alanyi jogi elemeket a rászorultság elemeivel.

MaNcs: Úgy tûnik, az ellenzék által legkeményebben támadott kormányintézkedések egyszerûen nem érdeklik a közvéleményt. A legutolsó közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy töretlen a Fidesz népszerûsége.

FGY: A tavalyi választásokra a Fidesz lenyúlta a liberális szavazóktól a szélsõjobboldali szavazókig terjedõ széles bázist. Nem gondolnám, hogy az elmúlt idõszakban új támogatókat szerzett magának, de ezt a bázist tartja, mert kedvezõ számára az a politikai erõtér, amelyben õ az egyik és mi vagyunk a másik erõ. A magyar politikai értékrend hármas tagozódásából, a szocialista, a liberális és a nemzeti-konzervatív részekbõl a Fidesz szeretne megtelepedni a becserkészett kétharmadon, minket pedig ellenpólusként használ ehhez. A következõ idõszak politikája arról fog szólni, hogy sikerül-e a középsõ mezõben alternatívaként megjelennünk. Ehhez alapvetõ változtatások kellenek.

MaNcs: Kik lehetnek ehhez a változáshoz a megfelelõ emberek?

FGY: Aktuálisan mi vagyunk a párt vezetése, úgyhogy nekünk kell megpróbálnunk, legalábbis nekünk kell néhány kérdésben határozottan fellépnünk. Lehet, hogy a magyar társadalmat nem érdekli az érdekegyeztetéssel kapcsolatos új kormányzati álláspont, de biztos vagyok benne, hogy a szakszervezeteket érinti. Biztos vagyok benne, hogy most, amikor a közalkalmazottak megkapták a februári fizetésüket, más lesz a kormányzat megítélése, mint eddig, mert látják, hogy igaz, amit mondtunk, hogy csökken a relatív keresetük.

MaNcs: Valamiféle koncepcióval egyelõre a Kiss Péter nevével fémjelzett ifjúsági és modernizációs munkacsoport állt elõ: a nagy vihart kavart "kormánybuktató" papírra gondolunk. Ez a dolgozat a BIT-es vonal elõretörését jelzi a párton belül?

FGY: Arról van szó, hogy az MSZP-n belül valakik írtak egy anyagot, amit a sajtó a parlamenti szünetben magára rántott, szaladgált vele, mint egy égõ fáklyával, és reagálásra kényszerített mindenkit. De Kiss Péter megítélésénél álljunk meg egy pillanatra. Nem kéne kétszázadszor is elõjönni ugyanazzal a kártyával, hogy KISZ-es volt meg BIT-es volt. Még a köztörvényes bûncselekmények jó része is elévül tíz év alatt. Munkaügyi miniszterként például kiválóan mûködött, még az akkori ellenzéki sajtó se támadta.

MaNcs: Jó, de létrehozható-e nyugat-európai jellegû szocdem párt olyan fiatalokkal, akik a Tóparti BIT-partyn szocializálódtak?

FGY: Ez is már egy tízéves történet. A múltkor egy jobboldali újságban azt írták rólam, hogy erõsen kötõdtem a kommunista diktatúrához. Az elõzõ rendszerhez való kötõdésembõl azonban csak annyi a szociológiai tény, hogy 1989-ig a tudományos munkatársságig vittem. A BIT-esek meg a tóparton szocializálódtak, ez igaz. Ennek azonban az MSZP számára még politikai haszna is lehet, tudniillik a társadalom egészével való erõs identifikációt jelenti.

MaNcs: A Fidesz látványosan tarolja le a politikai, a gazdasági és a kulturális élet kulcspozícióit. Hogyan reagál majd erre az MSZP, ha megnyeri a következõ választást? Sokan MSZP-s revánstól tartanak a gyõzelmük esetén.

FGY: Reváns nem lesz, de ha azt akarjuk, hogy újra a tisztességes szakértelem domináljon az apparátusokban, akkor nekünk is ugyanilyen mélységû változásokat kell végrehajtanunk. Most semmi mást nem csinálnak, mint hogy felrakják az új nómenklatúrát azon a címen, hogy ezzel megtörik a régi uralmát. Iszonyatosan sokba kerül most, és iszonyatosan sokba fog kerülni, ha mi nyerjük meg a választásokat, mert ezek mind politikai emberek, és igenis szembe fogunk kerülni egymással. Ez a játék folytatódhat idõtlen idõkig. Az igazi megoldás az lenne, ha a Fidesz most önmérsékletet tanúsítana. A Fidesz a kormányzati apparátusban, a klientúrarendszerben létrehozta ugyanazt a modellt, amelyet az MSZMP KB alkalmazott. Persze modernebb formában.

MaNcs: A Nyugat-Európa legtöbb országában hatalmon lévõ szocdem kormányok a hagyományos szakszervezeti, korporatista politikával szemben osztják a liberális minimumról szóló konszenzust. Az MSZP viszont nem errõl híres.

FGY: Magyarország, a régió többi országához hasonlóan, egészen más helyzetben van, mint Németország vagy Nagy-Britannia. Az MSZP pedig most a programkészítés legelején tart. Biztos, hogy el kell mozdulni a liberális és az ökológiai kérdések felé. A hagyományosan liberális témákat, a kisebbségek, az ökológia, a feminizmus vagy a civil szféra problémáit elõ kell hozni, nem szabad kizárólag liberális tematikának meghagyni - ugyanakkor az MSZP soha nem fogja megnyerni a választásokat, ha ezekre helyezi a hangsúlyt. Azt gondolom, hogy az MSZP-nek alapvetõen a szociálpolitika és az oktatás területeire kell koncentrálnia. A készülõ programunknak a szociáldemokrata irányú gazdaságpolitikai részek mellett tartalmaznia kell egy olyan kulturális programot is, amely a nemzeti kérdéshez köti az MSZP-t.

Seres László

Somlai János

szerző
Seres László, Somlai János
publikálva
1999/8. (02. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra