"Ez a játék folytatódhat időtlen időkig"

Földes György, az MSZP választmányi elnöke

  • Seres László
  • Somlai János
  • 1999. február 25.

Belpol

Lengyel László legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy az ismert kormányzati erõpolitikával szemben milyen stratégiát, gondolati csapásirányt akar követni a legnagyobb ellenzéki párt. Merthogy hol az ifitagozatukból pattan ki egy parlamenten kívüli vészforgatókönyv, hol a volt miniszterelnök lejt egy tangót a kisgazdák felé. Kérdés, hol marad a szocdem kibontakozás, és ki vesz majd részt a többször beígért generációváltásban.

MaNcs: Hogyan lehetséges, hogy amíg a Fidesz minden szinten offenzívában van, addig az MSZP-nek még a választási vereséget sem sikerült feldolgoznia?

Földes György: Nem állja meg a helyét, hogy a ´98-as választás nincs feldolgozva. Tavaly augusztusi tanulmányomban megpróbáltam a megelõzõ négy év mérlegét megvonni, és a szociáldemokrata társulás is írt egy állásfoglalást a választási vereség okairól. Én pedig a választmány elnökeként a novemberi vagy az októberi választmányi ülésen téziseket tettem le ebben a tárgykörben. Ezt a választmány megvitatta és elfogadta. A politikai életnek van egy logikája: eszerint az elsõ év sohasem az ellenzéké.

MaNcs: Mit szûrtek le a választási vereségbõl?

FGY: Legalább négy dologról tudnék beszélni a vereség okaként. Az elsõ az, hogy az MSZP-nek úgy kellett kormányoznia, hogy a társadalom jelentõs részével szembe kellett kerülnie. Ehhez kapcsolódik az erkölcsi kopás, ami az MSZP-ben végbement. A második, hogy ´94-gyel szemben ezúttal sikerült a jobboldalnak teljes egységbe tömörülnie. A következõ az, hogy az SZDSZ teljesen elhibázott választási stratégiát alkalmazott. Attól félt, hogy az MSZP vagy egyedül nyeri meg a választásokat, és akkor rá nem lesz szükség, vagy a feje fölött átnyúlva a Fidesszel köt nagykoalíciót. Ráadásul az volt a meggyõzõdésük, hogy a választóik nagy része az MSZP-hez vándorolt, ebben pedig tévedtek. És ehhez jön a negyedik faktor, az MSZP elhibázott utolsó éve és választási kampánya, amiért részben én is felelõs vagyok.

MaNcs: Mit ért a társadalommal szembeni kormányzás alatt?

FGY: Sem a privatizáció, sem a stabilizáció nem olyan volt, amilyet a társadalom szeretett volna. Márpedig ezt a kettõt végig kellett csinálni.

MaNcs: Krausz Tamás írta egy elemzésében, hogy "a vereség alapvetõ oka a neoliberális gazdaságpolitika dogmatikus és tisztátlan alkalmazása".

FGY: Ezzel soha nem értettem egyet. Egy eladósodott országban, amelynek hatalmas strukturális problémái és óriási tõkeigénye van, nincs más módja a privatizációnak, mint jelentõs külföldi mûködõtõkére építeni. Elvileg van egy baloldali, úgymond szociáldemokrata típusú gazdaságpolitika, de a helyzet nem alkalmas arra, hogy egy ilyen politikát meg lehessen csinálni. Önmagában nem a Bokros-csomag volt a hiba, de az igaz, hogy a Bokros-csomagot politikailag nem készítettük elõ, és ennek súlyosan megfizettük az árát.

MaNcs: Ki ma az MSZP legmeghatározóbb politikusa?

FGY: A pártelnök.

MaNcs: Tényleg?

FGY: Igen. Annyit hozzátennék, hogy a párt szervezeti és mûködési szabályzata miatt az MSZP vezetése nem hozhat sem az alapszervezetekre, sem a párttagokra nézve kötelezõ érvényû politikai döntéseket. A képviselõjelölt-állításban olyan rendszer van érvényben, amely konzerválja a helyi lobbyk érdekérvényesítését. A magyar pártok palettáján példátlan, hogy egyáltalán nincs az országos vezetésnek vétójoga a képviselõjelöltek kiválasztásában.

MaNcs: Mi ma Horn Gyula szerepe az MSZP-ben? Elég önjáró típusnak tûnik.

FGY: Egyrészt szeretném leszögezni, hogy Horn Gyulának jelentõs szerepe volt abban, hogy az ország ´98-ban már nem abban az állapotban volt, mint négy évvel korábban. Másrészt természetesen politikai felelõsség terheli sok mindenért. Nem gondolnám, hogy az õ vezetésével most meg tudnánk felelni annak a feladatnak, ami elõtt állunk, és bízom benne, hogy ennek õ is tudatában van. Az igaz, hogy az MSZP-nek nincs olyan karizmatikus vezetõje, amilyen Horn Gyula volt. De nem valószínû, hogy az MSZP egy Pallasz Athéné, amibõl csak úgy kipattan mondjuk egy Tony Blair színvonalú politikus.

MaNcs: Horn felvetése a Torgyán nélküli kisgazdapárttal való együttmûködésrõl mit jelent az MSZP számára?

FGY: A Fidesz politikája nyilvánvalóan konfrontációs politika. A jobboldali koalíción és a saját frakcióján belüli szükségszerû ellentéteket a külsõ ellenségkép erõsítésével takarja el. Az MSZP pedig keresi azokat a lehetõségeket, hogy ezek felszínre bukkanjanak, hogy tudja a társadalom, mi történik az ország vezetésén belül. A Torgyán nélküli kisgazdapárt gondolata mindössze ennyit jelent, nem gondolnám, hogy az MSZP a kisgazda szavazók támogatásával nyerhetné meg a következõ választásokat. A Torgyán nélküli FKGP azt feltételezi, hogy a kisgazdák amúgy jobbak, mint a populista vezetõjük. Az a helyzet, hogy Torgyán József miniszterként sokkal kevesebb konfliktust gerjeszt, mint korábbi politikai pályáján. Tehát az a kérdés, hogy mennyiben lehet oldani azt, hogy az egyik oldalon van egy egységes tömb, a másik oldalon pedig egy megvert szocialista párt és egy még jobban megvert SZDSZ. Ez a felosztás szerintünk nem képezi le a magyar társadalom politikai beállítódását.

MaNcs: Kívülrõl úgy tûnik, mintha az MSZP le lenne bénulva. Vagy csak a kommunikációval van gondjuk?

FGY: A kommunikációval biztos sok gond van, de van egy alapvetõ helyzet: nyert a Fidesz és a jobboldal. Nem a mi programunk megvalósítása van napirenden, hanem az övéké. Egyelõre nincs társadalmi tapasztalat arról, hogy tényleg végrehajtják-e a programjukat.

MaNcs: És mi jobb az MSZP-nek: ha végrehajtják, vagy ha nem?

FGY: Az a kérdés, hogy mi a jó a társadalomnak. A társadalomnak pedig az lenne jó, ha nem derülne ki a Fidesz programjáról, hogy egy kártyavár. Olyan jóléti ígéretek vannak ugyanis benne, amelyek megvalósulása jó lenne a társadalomnak.

MaNcs: Errõl azonban szépen lehátráltak. Az idei költségvetés minden ideológiai ballasztja ellenére elég szigorúnak tûnik.

FGY: Már a harmadik héten megtagadták a választási gazdasági programjukat, és gyakorlatilag ahhoz a vonalhoz tértek vissza, amit az MSZP kezdett el. Így persze nekünk is nehezebb kommunikálni a különbségeket, pedig ezek tényleg jelentõsek. Õk egy új nemzeti középosztályt akarnak maguknak, mi viszont egy olyan középosztályt akarunk, amelyik a társadalom többségét tartalmazza. Másrészt azon dolgoznak, hogy létrehozzanak egy jól kezelhetõ politikai erõteret, kikapcsolják a kontrollmechanizmusokat. A választások utáni elsõ évben és pláne ilyen harcmodorral szemben tényleg nagyon nehéz sikereket felmutatni. A sikereink pedig azon múlnak, hogyan tudjuk a belsõ struktúrát és az arculatot megváltoztatni. Persze az is kérdés, hogy mennyire tudjuk ezt kommunikálni.

MaNcs: Milyen gazdaságpolitikai alternatívát kínál az MSZP?

FGY: Jelenleg a számonkérés idõszaka van. Õsszel lesz az alternatívaállítás idõszaka, a következõ költségvetési vitában ezt már egyértelmûen artikulálnunk kell. Ebben a legfontosabb elem az lehet, hogyan képzeljük el a jövõ évezred szociálpolitikáját. Egyrészt nem folytatható a kádári szociálpolitika, másrészt nem folytatható az antiliberális szociálpolitika sem. Meg kell találni a középutat, ami itt eddig senkinek sem sikerült. Például az egészségügy reformjáról egyelõre semmit nem tudunk, de általában is most aktuális a szociális ellátó rendszerek reformja. Erre nincs univerzális modell. Az egész baloldal jövõje attól függ, hogy ki tud-e egy olyan szociálpolitikai rendszert dolgozni, amely nem mutat vissza a régmúltba. Az a kérdés, hogyan lehet kombinálni az alanyi jogi elemeket a rászorultság elemeivel.

MaNcs: Úgy tûnik, az ellenzék által legkeményebben támadott kormányintézkedések egyszerûen nem érdeklik a közvéleményt. A legutolsó közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy töretlen a Fidesz népszerûsége.

FGY: A tavalyi választásokra a Fidesz lenyúlta a liberális szavazóktól a szélsõjobboldali szavazókig terjedõ széles bázist. Nem gondolnám, hogy az elmúlt idõszakban új támogatókat szerzett magának, de ezt a bázist tartja, mert kedvezõ számára az a politikai erõtér, amelyben õ az egyik és mi vagyunk a másik erõ. A magyar politikai értékrend hármas tagozódásából, a szocialista, a liberális és a nemzeti-konzervatív részekbõl a Fidesz szeretne megtelepedni a becserkészett kétharmadon, minket pedig ellenpólusként használ ehhez. A következõ idõszak politikája arról fog szólni, hogy sikerül-e a középsõ mezõben alternatívaként megjelennünk. Ehhez alapvetõ változtatások kellenek.

MaNcs: Kik lehetnek ehhez a változáshoz a megfelelõ emberek?

FGY: Aktuálisan mi vagyunk a párt vezetése, úgyhogy nekünk kell megpróbálnunk, legalábbis nekünk kell néhány kérdésben határozottan fellépnünk. Lehet, hogy a magyar társadalmat nem érdekli az érdekegyeztetéssel kapcsolatos új kormányzati álláspont, de biztos vagyok benne, hogy a szakszervezeteket érinti. Biztos vagyok benne, hogy most, amikor a közalkalmazottak megkapták a februári fizetésüket, más lesz a kormányzat megítélése, mint eddig, mert látják, hogy igaz, amit mondtunk, hogy csökken a relatív keresetük.

MaNcs: Valamiféle koncepcióval egyelõre a Kiss Péter nevével fémjelzett ifjúsági és modernizációs munkacsoport állt elõ: a nagy vihart kavart "kormánybuktató" papírra gondolunk. Ez a dolgozat a BIT-es vonal elõretörését jelzi a párton belül?

FGY: Arról van szó, hogy az MSZP-n belül valakik írtak egy anyagot, amit a sajtó a parlamenti szünetben magára rántott, szaladgált vele, mint egy égõ fáklyával, és reagálásra kényszerített mindenkit. De Kiss Péter megítélésénél álljunk meg egy pillanatra. Nem kéne kétszázadszor is elõjönni ugyanazzal a kártyával, hogy KISZ-es volt meg BIT-es volt. Még a köztörvényes bûncselekmények jó része is elévül tíz év alatt. Munkaügyi miniszterként például kiválóan mûködött, még az akkori ellenzéki sajtó se támadta.

MaNcs: Jó, de létrehozható-e nyugat-európai jellegû szocdem párt olyan fiatalokkal, akik a Tóparti BIT-partyn szocializálódtak?

FGY: Ez is már egy tízéves történet. A múltkor egy jobboldali újságban azt írták rólam, hogy erõsen kötõdtem a kommunista diktatúrához. Az elõzõ rendszerhez való kötõdésembõl azonban csak annyi a szociológiai tény, hogy 1989-ig a tudományos munkatársságig vittem. A BIT-esek meg a tóparton szocializálódtak, ez igaz. Ennek azonban az MSZP számára még politikai haszna is lehet, tudniillik a társadalom egészével való erõs identifikációt jelenti.

MaNcs: A Fidesz látványosan tarolja le a politikai, a gazdasági és a kulturális élet kulcspozícióit. Hogyan reagál majd erre az MSZP, ha megnyeri a következõ választást? Sokan MSZP-s revánstól tartanak a gyõzelmük esetén.

FGY: Reváns nem lesz, de ha azt akarjuk, hogy újra a tisztességes szakértelem domináljon az apparátusokban, akkor nekünk is ugyanilyen mélységû változásokat kell végrehajtanunk. Most semmi mást nem csinálnak, mint hogy felrakják az új nómenklatúrát azon a címen, hogy ezzel megtörik a régi uralmát. Iszonyatosan sokba kerül most, és iszonyatosan sokba fog kerülni, ha mi nyerjük meg a választásokat, mert ezek mind politikai emberek, és igenis szembe fogunk kerülni egymással. Ez a játék folytatódhat idõtlen idõkig. Az igazi megoldás az lenne, ha a Fidesz most önmérsékletet tanúsítana. A Fidesz a kormányzati apparátusban, a klientúrarendszerben létrehozta ugyanazt a modellt, amelyet az MSZMP KB alkalmazott. Persze modernebb formában.

MaNcs: A Nyugat-Európa legtöbb országában hatalmon lévõ szocdem kormányok a hagyományos szakszervezeti, korporatista politikával szemben osztják a liberális minimumról szóló konszenzust. Az MSZP viszont nem errõl híres.

FGY: Magyarország, a régió többi országához hasonlóan, egészen más helyzetben van, mint Németország vagy Nagy-Britannia. Az MSZP pedig most a programkészítés legelején tart. Biztos, hogy el kell mozdulni a liberális és az ökológiai kérdések felé. A hagyományosan liberális témákat, a kisebbségek, az ökológia, a feminizmus vagy a civil szféra problémáit elõ kell hozni, nem szabad kizárólag liberális tematikának meghagyni - ugyanakkor az MSZP soha nem fogja megnyerni a választásokat, ha ezekre helyezi a hangsúlyt. Azt gondolom, hogy az MSZP-nek alapvetõen a szociálpolitika és az oktatás területeire kell koncentrálnia. A készülõ programunknak a szociáldemokrata irányú gazdaságpolitikai részek mellett tartalmaznia kell egy olyan kulturális programot is, amely a nemzeti kérdéshez köti az MSZP-t.

Seres László

Somlai János

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.