Rektorválasztás az Iparművészeti Főiskolán

A miniszter bélre lép

  • Somlai János
  • 1999. május 6.

Belpol

Közel féléves drámázást zárt le Pokorni Zoltán oktatási miniszter és Gönczöl Katalin ombudsman múlt heti megállapodása a Magyar Iparművészeti Főiskola (MIF) rektorválasztása ügyében. A miniszter felülvizsgálta saját korábbi döntését, és az eredetileg megválasztott Droppa Judit kinevezését terjeszti fel a köztársasági elnöknek. A váratlan végkifejletnek köszönhetően nemcsak a főiskola jövője tűnik sokkal rózsásabbnak, de megnyugodhatnak azok is, akik bíztak abban, hogy akad még olyan kormányszerv, amelynek számára a jogrend fontosabb, mint saját politikai klientúrájának érdekérvényesítése.

Az Iparművészeti Főiskolán a rendszerváltás óta nehezen mennek a vezetőválasztások. 1991-ben az Egyetemi Tanács (ET) nyolcvan százalék feletti többséggel Pohárnok Mihályt választotta rektornak, ám az ő kinevezését az Andrásfalvy Bertalan vezette minisztérium hosszas rágódás után elutasította. Az egyetemi autonómia nyilvánvalóan politikai indíttatású megsértése ellen nemcsak a szakma, de - a minisztérium előtti demonstrációjukon -még az egyébként abszolút apolitikus iparos diákok is tiltakoztak.

A főiskola élére végül Schrammel Imre került, akit több évtizedes barátság és jelenleg is jószomszédi viszony köt Fekete Györgyhöz, az akkori MDF-es, most KDNP-s kulturális főguruhoz, a korszak művelődési államtitkárához. Schrammel legitimitásán ugyanakkor kétségkívül sokat javított, hogy hároméves mandátumának lejárta után az ET újraválasztotta. Fekete György mindenesetre fizetett rektori tanácsadó lett, a korábban Pohárnokkal szemben vesztes Müller Ferenc pedig általános rektorhelyettes.

Készül a választás

A rektor hatéves működésétől az érintettek többsége legalábbis nincs elragadtatva: "Schrammel az ezredfordulón szeretett volna megvalósítani egy hetvenes évekbeli kézműves műhelyt" - nyilatkozta a MaNcsnak az egyik tanár. A főiskolán tanuló diákok közt is általános a vélemény, hogy az eddigi vezetés ellenállt mindenfajta újításnak. "A számítógéptől például kifejezetten csalánkiütést kapnak" - mondta az egyik rebellis szellemű nebuló. (Ezt a véleményt látszik alátámasztani az MIF minősíthetetlen színvonalú home page-e.)

Nyilatkozatai szerint éppen ezeken szeretne változtatni Droppa Judit, akit Schrammel megbízatásának lejártával, tavaly december 4-én választottak rektornak. Droppa nemzetközi szinten elismert textilművész, a diákok elfogadják, és korábban úgy tűnt, hogy személye körül konszenzus alakulhat ki a tanárok közt is. Ahogy a MaNcs kérdésére egyikük némi képzavarral jellemezte: "Olyan tyúkanyó, akinek mindkét irányba komoly hitele van."

A rektorválasztáson a tizennégy szavazattal megválasztott Droppa Judit ellenlábasa a tizenkét voksot begyűjtő Scherer József addigi oktatási rektorhelyettes volt. (A legfeljebb egyszeri újraválasztást engedélyező felsőoktatási törvény alapján Schrammel Imre ekkor már nem indulhatott.) Egy, a főiskolai viszonyokat közelről ismerő, neve elhallgatását kérő informátorunk szerint "Scherer József befuttatását Schrammel találta ki, aki így szerette volna biztosítani az addigi művészeti és főleg személyi politika folytatását. Nem utolsósorban ő maga is szeretett volna bent maradni mint a doktorandusképzés vezetője."

Droppa szerint a "túloldalt" külön kiborította, hogy egy nő tesz keresztbe nekik. "A nő helye az ágyban, egyébként meg seprű legyen a kezében, ne iskola" - mondta többek egybehangzó állítása szerint nagy nyilvánosság előtt Ferencz István helyi paidagogosz, a Schrammel-Scherer-tandem egyik súlyos támogatója.

Könyörgöm, jelentsük fel!

A választás körüli hercehurca annyira kimerítette a leköszönő rektort, hogy bár már pezsgős köszöntőn is gratulált a nyertesnek, az eredményt több mint két hétig nem terjesztette fel az oktatási miniszterhez. Két hét pedig éppen elegendő volt egy belső vizsgálat lezavarásához, amely a választás érvénytelenségét mutatta ki. A vizsgálatot készítő bizottság szerint egyrészt érvénytelen volt az egyik hallgatói képviselő mandátuma (ez a kérdés már a választáskor is felmerült, de akkor még érvényesnek találták az illetőt); másrészt Droppa nem igazolta megfelelően idegennyelv-tudását (Droppa igazolását a minisztérium korábban külön erre az esetre megkért állásfoglalása elfogadta); harmadrészt a diákokat befolyásolta egy nekik küldött, Müllert és Scherert támadó névtelen levél. Schrammel Imre a vizsgálatokat lezáró dokumentumokat csatolta a miniszterhez végül mégiscsak megküldött választási eredményhez.

Pokorni Zoltán miniszter ezek után vizsgálatot rendelt el a rektorválasztás körülményeinek tisztázására. Ugyancsak vizsgálatot kezdeményezett Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, akihez beadványt intézett Droppa Judit is, Scherer József is, de még a Hallgatói Önkormányzat is. Az utóbbi tagjaira Schrammelék brutális nyomást gyakoroltak (MaNcs, 1999. február 18.).

A minisztériumi szupervízió olyan hosszan elhúzódott, hogy időközben Schrammel ügyvezető megbízatása is véget ért, így a vizsgálat eredményét már Müller Ferenc (a hacsak átmenetileg is, de végre révbe ért) megbízott rektor kapta kézhez. A miniszter, bár megalapozatlannak találta a Rektorválasztást Vizsgáló Bizottság kifogásait, az alapvetően hibás választási procedúra miatt mégis utasította az Egyetemi Tanácsot, hogy a december 4-i eredményt nyilvánítsa érvénytelennek, majd módosítsa a rektorválasztás szabályzatát, és írjon ki új választást. Bár nyilván egyszerű elírás történt, mégis pontosan jellemzi a helyzetet, hogy Müller Ferenc 1999. március 24-i keltezésű levelében reagált a miniszter két nappal későbbi határozatára: az utasításoknak megfelelően azonnal intézkedik.

A választási eljárás szerint az első fordulóban mindenki több szavazatot is leadhat, és a szavazók (tehát nem a leadott voksok) számának több mint felével nyerni lehet. Ez tényleg teljesen idióta szabály. Ráadásul az adott esetben ki is jött a rendszer hiányossága: huszonhárman adtak le összesen harminckét szavazatot, Droppa ebből csak tizennégyet kapott, ami kevesebb, mint a szavazatok, de kettővel több, mint a szavazók fele. Ezt az eljárást azonban korábban mindenki (a minisztérium jelen lévő főtanácsosa is) elfogadta. Közvetlenül a választás előtt ki is mondták: az nyer, aki legalább tizenhárom szavazatot kap.

Hess, hiénák!

Az ombudsman jelentése április 12-re született meg, és súlyos megállapításokat tartalmaz a miniszteri eljárásról. Egyrészt azt kifogásolja, hogy a miniszter jócskán túllépte a felülvizsgálatra számára előírt, legfeljebb hatvannapos határidőt. Gönczöl Katalin három pont miatt (a miniszter annak ellenére nem intézkedett a törvénytelen választási szabályzatról, hogy tudomása volt róla; egy korábbi szabályzat alapján született határozatot visszamenőleg érvénytelennek tekint; egy félreérthetetlen szabálynak több értelmezési lehetőséget tulajdonít) megállapítja, hogy a miniszteri utasítás "sérti a jogállamiság alkotmányos elvéből fakadó jogbiztonság követelményét, és ezzel visszásságot okoz".

Droppa Judit az ombudsman jelentésével felvértezve már a miniszterrel szembeni munkajogi vita kezdeményezésére készült, amikor a történet váratlan fordulatot vett. Az ombudsmannal történt többszöri egyeztetés után Pokorni Zoltán megváltoztatta korábbi döntését, és a múlt héten közleményt adott ki: kinevezésre felterjeszti Droppát a köztársasági elnökhöz. "Szilárd szakmai alapon, példaértékű együttműködést tanúsított a miniszter" - nyilatkozta a MaNcsnak Gönczöl Katalin.

Ez pedig körülbelül a legnagyobb elismerés, amit ezeken az oldalakon a regnáló kormány tagjairól eddig megjelentethettünk.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.