Rektorválasztás az Iparművészeti Főiskolán: Állásháború

szerző
Somlai János
publikálva
1999/7. (02. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Bármekkora pozíciónak számít is ma egy fõiskolai rektor státusa, az azért valószínûtlennek tûnhet, hogy a betöltése körül akkora cirkusz legyen, mint az MTV vagy az MLSZ elnökéé körül. A Magyar Iparmûvészeti Fõiskolán most mégis ez a helyzet. Vizsgálóbizottságokról, névtelen levélrõl, minisztériumi vizsgálatról, ügyvédekrõl, ombudsmanról szól már a történet. Meg a mûvész örökké nyughatatlan lelkérõl.

Rektorválasztás az Iparmûvészeti Fõiskolán

Az Ipar eddigi rektorának, Schrammel Imrének az idei tanévvel lejárt kétszer hároméves mandátuma. A felsõoktatási törvény rektoroknál legfeljebb egy újraválasztást engedélyez, Schrammelnek tehát mindenképp mennie kell. A távozó elöljáró egy utolsó nagy lélegzetvétellel összehívta az új rektor megválasztására jogosult Egyetemi Tanácsot (ET). Ekkor még "azt gondolta, hogy emelt fõvel távozhat a fõiskoláról", mint azt késõbb egy rendkívüli ET-ülésen mondta, részben megválaszolva monológjának felütését: "Mi a rektor gondja?" És tényleg: mi lehet a rektor gondja?

Az új rektor megválasztása, 1998. december 4-e elõtt két nappal a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) összhallgatói ülést szervezett az öt rektorjelölt programjának ismertetésére. Az "összhallgató" ez esetben az ötszázkilenc diák bõ egytizedét jelentette, plusz a tanári kar többségét, további ötven-hatvan embert. Ekkorra minden érdekelt számára kiderült, hogy a választás igazából két jelölt között dõlhet el: Scherer József oktatási rektorhelyettes a jelenlegi vezetés, Droppa Judit pedig az "ellenzék" jelöltje.

Az összhallgatói ülés

másnapján a HÖK (egyébként kõkorszaki felszereltségû) irodájában "Egy gyáva tanár" aláírással névtelen levél landolt. "Az Egyetemi Tanács tanár tagjai felerészben független személyiségek, a másik felük szorosabban-lazábban a jelenlegi felsõ vezetés érdekkörébe tartozik, tehát az lesz a rektor, akit a hallgatók támogatnak. (...) A tanárok alig kérdeztek, vagy fontos kérdés nem merült fel, éles vita nem alakult ki (az ülésen - a szerk.). Azért, mert akiknek lenne kritikai észrevételük, vagy félnek, vagy már nem dolgoznak az iskolában (vagy maguktól mentek el, vagy elbocsátották õket, hogy ne jelentsenek konkurenciát)" - írta többek között az anonim tanár. A levél azonban ezen is túlmegy: "...a mi rektorválasztásunkba is beleavatkozik a nagypolitika. Hogy ez nem légbõl kapott gondolat, arra bizonyíték az 1991-92-es rektorválasztást dokumentáló fehér könyv, Schrammel Imre elsõ kinevezése, amikor nem kapta meg az ET támogatását." A fõiskolán közkézen forgó fehér könyv a hét évvel ezelõtti választás dokumentumait foglalja össze. Ekkor az Egyetemi Tanács Pohárnok Mihályt választotta meg rektornak, ám ezt (az azóta országos megkönnyebbülésre a látóhatáron kívül rekedt) Andrásfalvy Bertalan kultuszminiszter alaki hiányosságokra hivatkozva nem fogadta el, és Pohárnok helyett Schrammelt nevezte ki. A pályázatok és a nyilatkozatok alapján mindenesetre elég nehéz lenne pontosan tetten érni, hogy mi a tartalmi különbség a két oldal között. Stilisztikai különbségekrõl lenne tehát szó, vagy ahogy az egyik diák fogalmaz: "A hangulat számít igazán, a fõiskolán pedig most kriptahangulat van. Valami olyasmi, amit nehéz megfogalmazni, pedig ha benne vagy, teljesen világos."

Talán éppen a tanári stílus és az ebbõl következõ hangulat mélylélektani mozgatórugóit ismerhette fel

Scherer rektorjelölt

(Schrammel rektor közvetlen munkatársa, jelenlegi oktatási rektorhelyettes), amikor az Egyetemi Tanács ülésén saját pályázatának kiegészítéseként a következõket mondta: "Nemcsak oktatás, hanem nevelés is a tanárok feladata, amelynek része a nemzet szeretetére való nevelés és egyáltalán az azonosságtudat. Japán tanulmányutamon döbbenetes erõvel tudtam átélni azt, hogy magyar vagyok, óriási belsõ vizsgálatra késztetett, hogy meghatározzam önmagamat a többiekhez képest. Az erre való nevelés - az, hogy ezt mindenki el tudja végezni, és ehhez ne kelljen messzire elmennie - nyilvánvalóan minden egyes tanár kolléga óráján folyik vagy folynia kell."

A december 4-i ET-ülésen huszonöt (tizennyolc tanár és hét diák) tag két korábbi pályázat visszavonását követõen végül három rektorjelölt közül választhatott. Talán az iparmûvészeknél szükségszerû geometriacentrikus érdeklõdés vezethetett arra az algebrailag teljesen értelmetlen választási rendszerre, amelynek elsõ fordulójában mindenki több jelöltre is szavazhatott, de tizenhárom vokssal már ekkor meg lehet nyerni az egészet. Dr. Ernyey Gyula hat, Scherer József tizenkettõ, Droppa Judit pedig tizennégy szavazatot kapott. Utóbbi megköszönte a bizalmat, "megpróbálok mindennek eleget tenni" - ígérte. Március 1-jéig Schrammel átadja az ügyeket, utána új élet, tiszta sor - gondolták a gyõztes oldal elégedett képviselõi.

Csakhogy. A választást követõ ötödik napon újabb levél érkezett a HÖK-tagoknak, igaz, ezúttal nem a testület egészéhez, de mindenkinek személyre szólóan ugyanaz. "Az 1998. december 4-i ET-ülést megelõzõ, a rektorválasztással összefüggõ eseményekkel kapcsolatban érkezett bejelentés tárgyában 1998. december 10-én 10 órára meghallgatásra jelenjen meg a Rektori Hivatalban. A meghallgatást az RFB (Rektorválasztó Felügyelõ Bizottság) tagjai és az ET elnöke tartja. A megjelenés az ügy jelentõségére tekintettel kötelezõ. Schrammel Imre rektor, ET elnöke."

A HÖK tagjai együttesen szerettek volna megjelenni a "meghallgatáson" - amelynek jogalapját egyébként önmagában is vitatták. Schrammel azonban ragaszkodott az egyenkénti megjelenéshez, viszont "baráti beszélgetésre" módosította a mûfajt. Mint kiderült, a rektorhoz is eljutott a "gyáva tanár" levele, s ez ügyben kezdett nyomozásba.

Újabb öt nap múltán ezúttal a HÖK küldött levelet a rektornak, kifogásolva annak eljárását, egyúttal figyelmeztetve: "Az ET határozatát, a megválasztott rektor személyére vonatkozó döntést információink szerint Ön a mai napig nem terjesztette fel az Oktatási Miniszterhez... ezzel Ön mulasztáson alapuló törvénysértést valósít meg."

Ugyanezen a napon a rektorválasztó felügyelõbizottság megváltoztatta korábbi határozatait, és állásfoglalásában elutasította a rektorválasztás végeredményét. Az állásfoglalás az indokokat három pontban foglalja össze. Egyrészt az egyik HÖK-tag mandátumát vitatja (errõl egyébként már a december 4-i ülésen is vitatkoztak a résztvevõk, de akkor azt egyhangúlag elfogadták); a második pont szerint

Droppa Judit

pályázatában a nyelvtudást hitelt érdemlõen nem bizonyította. (Droppának valóban nincs Rigó utcai papírja, de teljesítette a habilitációs eljárás idegen nyelvi részét, ami a minisztérium kifejezetten erre az ügyre megkért állásfoglalása szerint megfelel a pályázati kritériumoknak.) Az indoklás harmadik pontja pedig a névtelen levélre hivatkozik: "...egyértelmûen befolyásolta a döntést, és egyben rontotta Scherer József és dr. Müller Ferenc esélyeit." (A levél a jelöltek közül tényleg csak Scherert és az egyébként visszalépett Müllert említette név szerint.)

Az Iparon már ekkor is magas fordulatszámon pörgõ állásfoglalás- és levélgyártás ezután turbósebességbe kapcsol. Schrammel felküldi az egész dossziét a minisztériumba, ahol az ellenõrzési fõosztály a rektorválasztás ügyében revíziót rendel el. A minisztériumhoz fordul a Hallgatói Önkormányzat is, továbbá minimum hárman - ugyancsak a HÖK, valamint Droppa és Scherer is - az állampolgári jogok országgyûlési biztosához. Scherer egyébként tizenkét pontban támadta meg a rektorválasztást, de nem árulja el, hogy ezek pontosan mit tartalmaznak. A döntés jelenleg a minisztérium kezében van, amely vagy jóváhagyja a december 4-i választás eredményét, vagy új választást ír ki, vagy maga se tudja, mit csináljon. A fõiskola vezetõ testületei egyetlen dologban lehetnek biztosak: ezt a rektorválasztást sem sikerült maguk közt megoldaniuk. A két oldal állásai megmerevedtek, és közeledés annak ellenére sem várható, hogy a rektorválasztás körülményeit vizsgáló, teljesen parttalan január 15-i ET-ülésen Schrammel rektor drámai beszédben rimánkodott a résztvevõknek: "Arra kérek mindenkit, szálljon magába, utána üljünk le, és mérlegeljük, hogy az egyes személyek karrierje a fontosabb, a fõiskola érdeke a fontosabb... És ha én azt tapasztalom egy tanárról, hogy nem fogta fel ennek a döntésnek a súlyát, semmiféle jogi eszközzel nem fogok ellene eljárni, ez teljesen nyilvánvaló, de emberi megvetésemet viselni fogja élete végéig. Döntsék el, hogy ez számít-e valamit, vagy nem. A mérlegelésre tíz perc szünetet rendelek el."

Somlai János

szerző
Somlai János
publikálva
1999/7. (02. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra