Keresztury Tibor

Az úgy van, hogy bemegy az ember reggel a munkahelyére, istenem, gondolja, egy új nap megint, aztán sorra veszi, mik a kilátások mára, hogy elterelje azokat a gondolatait, melyek eredményeképpen arra a megállapításra jutott, hogy istenem, egy új nap megint. Aztán talál a postája közt egy szórólapot, és hirtelen minden megváltozik.

A lidérces sátorverésekre emlékszem leginkább éjnek éjjelén a végre megtalált kempingben, sosem állt jó szögben vagy elhajlott az istenverte görög földben a karó. Kezdd újra, fiam, elviszi a szél - s akkor még az árokkal nem voltam sehol. A Nyugatban a hazaérés, de addig is főképpen az volt a jó, amikor lefekhettem végre lábtól a lyukas gumimatracomra, amit arra az öt percre minden infernális estén szájjal fújtattam fel. A piacgazdaság a többféle dobozos kóla volt, az ajándék egy Tom és Jerry-s újság a kukából, ha a szégyennél nagyobb volt a mersz. Az jutott eszembe, próbáljuk meg most máshogyan.

"Kacsa lesz vagy hal, több mint valószínű, egyikben a csont, másikban a szálka lesz nekik a sok." - Ezt ajánlotta Keresztury Tibor barátunk a 20. század végén.