Alföldi György

Szemerey Samu, miközben cikkét írja (Promenád a grundra. A rettentő Corvin Sétányról, Magyar Narancs, 2010. január 28.), egy régi VHS-videó kimerevített, erősen pixeles képeit nézegeti. Az állóképek léptetése közben nem érzékeli a történeteket, az időt. A változást látja, de a történet nem áll össze. Pedig a körülöttünk élő város folyamatosan változik. Józsefváros élete is több egymás mellett futó történet, van, amelyik folytatódik, és van, amelyik újonnan indul.

"Évtizedek alatt rájöttem, hogy azért ez a folyamatos idővonzódás, mert miközben nézem vagy emlékezem rá, érlelem magamban azt a sejtelmet, hogy az emberi építmények (tárgyak) szépsége lényegének ugyanúgy nincs köze az emberi értelmezéshez (és talán az emberkéztől származáshoz sem), mint ahogy a természeti tárgyak szépségének sincsen. Szépséget az ember akaratlagosan nem tud előállítani. ... "