Valachi Anna

Furcsa műfaji dilemma elé állítja a nézőt Hanák Gábor, Ezerkilencszázötvennyolc. A chilloni fogoly - Kosáry Domokos olvasónaplója című tizenhárom részes portré-dokumentumfilmjével. Olvasónapló - filmen? Hogyan? Természetesen úgy, hogy beszélnek róla: hiszen a könyvek története - az olvasónaplóké is - elmesélhető, akár egy viszontagságos emberi életé. Csak meg kell találni a filmszerű feldolgozás lehetőségét.

Aki botránykönyvet vár, csalódik. Freud kitagadott "lieblingje" nem cibálja le trónjáról szellemi mesterét, a pszichoanalízis "atyját", de a bűnbánó tékozló fiú szerepét sem játssza el, miközben a freudizmus népszerűsítőjéből a szemünk előtt válik a bécsi orvos föltalálta tudományos irányzat megvesztegethetetlen kritikusává. Terápiás tapasztalatai alapján gondolta tovább mindazt, amit Freudtól tanult, s miután fölfedező-kutató kedve újabb és újabb határátlépésekre sarkallta, végül is önnön szellemi fejlődése tükrében magyarázta, szemléltette, védte, majd bírálta a lelki zavarok forrását a szexuális elfojtásokra visszavezető mester tanait.

"Nem lehet büntetlenül vért hányni" - írta József Attila a Siesta Szanatóriumból Flórának, a metaforikus "festett vérzéssel" szenvedései megvallásának rideg fogadtatására utalva. De a gyanútlan olvasóra sem szabad büntetlenül rázúdítani mindazt, amit valaki - eszméltető élményei, hasonló sorsa vagy lelki rokonérzése okán - kedvenc költőjétől/-ről évtizedek alatt összeolvasott, -fantaziált.