Garaczi László

A konyhában ülve vacsoráztam kicsiny, ám annál barátságosabb, Szondi utcai lakásomban, halkan szólt a rádió, besütött a holdfény a gangra - ez az a gang, ahol hatvan éve Ruttkai Éva Bitskey Tibor karjaiba repült az Egy pikoló világos című film végén, fenn van a film a YouTube-on, néha megnézem, és elgondolkodom, hogy az ajtónk mellett az a hámlás a vakolaton hogyan élhette túl az ötvenes éveket, a konszolidációt és a rendszerváltást -, ám ekkor valami megzavart a révedezésben, szenvedélyes hang tört elő a rádióból, az egyik betelefonáló küldött szózatot az éterbe:

A regény, mint tudjuk, fiatalabb művészet, mint a líra és a dráma, e komoly bátyokhoz (nővérekhez) képest ennek megfelelően csapzott, bohókás, kiszámíthatatlan, tékozló.