Ujlaky András

A bő három évtizeddel ezelőtti gazdasági rendszerváltozás egyik fontos és színes szereplőjétől búcsúzunk – Erdély Zsigmond Gábor a napokban hunyt el rövid betegség után.

Talán a rutinos újságolvasót is meglepheti az alcímbe foglalt párosítás, pedig tagadhatatlan, hogy az elmúlt mintegy tizenöt évben a különböző szintű magyar bíróságok fontos szerepet játszottak a romák magyarországi integrációjában, emancipációjában és a progresszív közpolitikai intézkedések legitimálásában.

A kormánynak komoly fejfájást okoz a Brüsszelben a roma gyerekek iskolai szegregációja ügyében májusban indult kötelezettségszegési eljárás. A roma emancipációs mozgalom számára viszont ez a legfontosabb és egyben legígéretesebb esemény az utóbbi években.

Az elmúlt néhány évben a köztudat és a közbeszéd nagyjából konszenzusra jutott annak elfogadásában, hogy Magyarországon a roma gyerekek fele-kétharmada elkülönítetten tanul az adófizetők által fenntartott intézményekben, külön iskolákban, tagozatokon, párhuzamos osztályokban. Nincsen persze konszenzus arról, hogy ez kívánatos-e vagy sem, esetleg továbbfejlesztendő-e, vagy éppen vissza. Nem kevésbé arról, hogy ez hasznos-e vagy káros. Úgy vélem, nemkívánatos, visszafejlesztendő és rendkívül káros.