Narancslista – Az év legjobb filmjei

Gyermeteg felnőttek, komolykodó gyerekek, mese és halál: ezek voltak az év legjobb filmjei a Narancs filmrovata szerint. Önnek mi tetszett a legjobban a moziban? Szavazás indul!

1. Holdfény királyság

Wes Anderson, a mai amerikai filmkészítés egyik legeredetibb figurája a Holdfény királysággal ismét a bolondság dicséretét zengte meseszép képekben. Nyolcadik filmjével újat már nem adott, de a határtalan fantázia és a lebírhatatlan mesélőkedv keveréke elegendő volt az igazi mozivarázslathoz.

2. Csak a szél

„Már az is gesztusértékű, hogy normális, átlagos magyar családként ábrázol egy cigány családot” – írtuk róla, de Fliegauf Benedek terrorfilmje nem csupán ezért jó, hanem mert feszült, hiteles és kivételesen átgondolt mozi: a magyar filmkészítés közelmúltjának egyik nagy pillanata.

3. Beszélnünk kell Kevinről

„Elég félelmetes mű: egy fiúról, aki valamiért nem szereti az anyját, és egy anyáról, aki valamiért nem szereti a fiát” – hozzátehetnénk még a kimagasló színészi teljesítményeket (Tilda Swinton, Ezra Miller, John C. Reilly) és az okos időkezelést, de ebben az elismerő kritikánkból kiragadott mondatban van voltaképp a lényeg.

4. Margaret

Kenneth Lonergan hosszú éveken át vágott filmjét csak kevesen láthatták, mielőtt a nyáron megjelent DVD-n, pedig a film sok nézőt érdemelne: a Margaret egyszerre szívszorító látlelet a zaklatott tinédzserévekről és finom portré New York városáról a 9/11-es trauma után.

5. The Artist – A némafilmes

Kritikusunk nem kedvelte, de véleményével kisebbségben maradt: Michel Hazanavicius szótlanul is édes-bravúros mozijának, mely a hangosfilm megjelenésének szomorú következményeiről mesél, mi sem tudtunk ellenállni.

6. A leleményes Hugo

Nem volt kétséges, hogy Martin Scorsese bűbájos, a filmkészítés hajnalához írt himnuszának helye lesz a listán: ezt a filmet mindenkinek látnia kell, aki szereti a mozit, és szereti a mesét. 

7. Járhatatlan út

„Elmegy az ember az orvoshoz, ahol közlik vele: a baj nagy, a tumor nem operálható, az orvostudomány ezen a ponton leteszi a fegyvert” – ilyen felütés után vagy arcpirító giccs, vagy émelyítő művészkedés szokott következni. Andreas Dresen filmrendező ellenben egy erős és hiteles filmig jutott.

8. Szerelem

Ismét egy meghalástörténet. Michael Haneke művében Jean-Louis Trintignant, „a francia film elmúlt ötven évét görnyedt kis hátán cipelő színészlegenda fantasztikusan adja az egyre fáradtabb, egyre törékenyebb, egyre türelmetlenebb, ugyanakkor szerelme mellett a végsőkig kitartó öregurat.”

9. Szesztolvajok

„Ilyen még nem volt. Ken Loach több műfajban is dolgozott hosszú és dicsőséges pályáján, de ez az első heistfilmje” – írtuk róla, és a jeles angol rendezőnek nem okozott problémát, hogy a számára új terepen izgalmas mozit csináljon a whiskylopásra vetemedő kedves lúzerekről.

10. Pszichoszingli

A felnőni képtelen harmincasok nevelődési regényeivel az utóbbi időben gyakran találkozhattunk a moziban, de Jason Reitman filmje kivételes darab: nála mindenki marad az, aki volt. De akkor meg miért nem tudjuk utálni mégsem ezt az igencsak ellenszenves némbert?!

A Narancs filmkritikusai által megszavazott legjobb tévésorozatokat soroló cikk itt található. A legjobb férfi és női színészek listája itt és itt, az év csalódásaié pedig itt olvasható.