- andróczy -

A Munkáspárt belhelyzete fokozódik: múlt szombat reggel a pártellenzék kemény magja nem jutott be az egykori Csepel Művekben tartott kongresszusra. A renitensek az üzemcsarnokot elhagyó mintegy százötven szimpatizánssal a munkásotthonba vonultak, s ott folytatták a finánctőke elleni küzdelmet.

Vajnai Attila alelnök és a pártvezetés konfliktusa (lásd: A csillagharcos, MaNcs, 2004. szeptember 30.) újabb fordulatot vett: a Munkáspárt Baranya megyei elnöksége decemberben aláírásgyûjtést indított a rendkívüli tisztújító kongresszus összehívásáért. Az akció célja nem az elnökség megbuktatása, hanem a mûködés rendjének visszaállítása és a párt jövõjének a megalapozása.

A késõ ókor változó szellemi világa címen futó nyári egyetem nyilvános elõadás-sorozatának csütörtöki darabja az elõadó méltatásával indul. Averil Cameron professzor - megtudhatjuk - nagy munkabírású, jeles tudós: tanít, kutat, könyveket ír, adminisztratív feladatokban is kiváló teljesítményt nyújt.

Az elõadó (vagy a diákság?) becsületére legyen mondva, a gyönyörû tavaszi idõ ellenére vagy huszonöten ülünk az amúgy kis létszámú esztétika szakon meghirdetett órán. A tanszékvezetõ-oktató azonban láthatóan ennél is nagyobb hallgatósághoz szokott. "Hol vannak a diákok? Mi van itt, pestis?" - kérdi az egybegyûlteket, majd mosolyogva veszi tudomásul, hogy diákjai egy része a szabadtéri kávézók örömeit választotta Heidegger mûvészetelmélete helyett.

Kedden este hatkor az átlag bölcsészhallgatóban sokféle opció felmerül a Grinzingiben való sörözéstől Frenák Pál új show-jának megtekintéséig, az viszont csak a legritkább esetben, hogy meglátogasson egy kötelezően választható egyetemi szemináriumot. Így aztán a meglepetés erejével hat, amikor úgy kell keresztülbukdácsolni a lépcsőn ücsörgő nebulókon: lelkes fiatal arcok, csillogó szemek, zsibongó várakozás. Lassan befutnak az utolsónak érkezők, már kettős sorokban állnak a padok mögött, amikor végre megérkezik Réz András.