-boda-nyulasi -

Hogy egy impozáns méretű képzavarral örvendeztessük meg a botanika iránt érdeklődő olvasót: rezegtek a muskátlifejek, mint a nyárfalevél. De nem ám a lágy tavaszi szellet fújdogálta őket: ötezer néző hangorkánja várta a csapatokat a Bajnokok Ligája női kézilabdadöntő első összecsapásán, a dunaújvárosi Jégcsarnokban. A rendkívüli érdeklődés miatt már az elődöntőt is ide kellett áttelepíteni, s a hely százszázalékosan bevált. A Hypo-Niederösterreich szépen szabott zakóval, menedzsere, Herr Prokop maradandó lelki - és állítása szerint jelentős testi - sérülésekkel utazott haza, Labanciába. És kikapott vasárnap este a Krim-Eleeta Ljubljana gárdája is. Mégsem dőlt el semmi.

Kezdjük néhány izgalmas kérdéssel. Tudja-e például ön, hûséges olvasónk, hogyan kettyintenek a sündisznók azzal a csupa tüskés hátukkal? Hogyan kell odúba csalogatni a pelét, ha mindössze egy fél körténk van a mutatványhoz? Lehet-e igazán komoly kapcsolatokat kiépíteni, ha az ember szolgálati rókával közlekedik, és zsebébõl folytonosan egy kíváncsian izgõ-mozgó patkányorr kandikál ki? És ha már kialakult az életre szóló kötelék egy kötélidegzetû asszonnyal, fenn lehet-e ezt tartani egy olyan lakásban, ahol a nappaliban hol egy kaméleon, hol egy leguán tartja folyamatos idegfeszültségben azt a néhány ezer botsáskát, kiknek terráriuma azon méretes tejesláda fölött trónol, amelyben a többmilliós lisztkukactenyészet törzsállománya végez permanens emésztést, és szaporodik, ügyet sem vetve arra a - levert dunsztosüvegbõl rendezett sorokban kimasírozó - hangyakolóniára, amely néhány perce nyerte el szabadságát, köszönhetõen a szobába menekült szelídített kékcsókának, akit az egyébként szintén teljesen domesztikált menyétfi ûzött a hajlékba? Kicsit közelebb hatolva dolgozatunk tulajdonképpeni ürügyéhez: vajon egyforma-e (a tollazat színétõl eltekintve persze) minden papagáj - vagy kakadu -, és végül megállapítható-e egy madár szemébõl, hogy milyen kínok gyötrik? (A megfejtés, sorrendben: mi már tudjuk; trükkösen; igen; igen; nem; lehet.)

Sokan a véletlen játékának, valami furcsa csillagkonstellációnak tudhatták be, hogy éppen Dunaújváros lett a honi horrormûfaj õskohója: a Cruel World Team (CWT) független filmes társaság immár négy éve borzolja - egyesek szerint a szó minden lehetséges értelmében - az idegeket. Két röpke dolgozat - a Fenyõ Normandiából és a Betörés - után a stáb úgy érezte, megérett a helyzet komolyabb erõpróbákra: 1996-ban elkészült a Legyen világosság!, majd egy évre rá a Kárhozat - két másfél órás, klasszikus, VHS-technikával felkarcolt munka. A harmadik film már dobozban: a Hasfalmetszõk utómunkáira még kéne egy kis pénz.