Horror Pentelén: Hasfalmetszők

  • -boda-nyulasi -
  • 1999. február 25.

Könyv

Sokan a véletlen játékának, valami furcsa csillagkonstellációnak tudhatták be, hogy éppen Dunaújváros lett a honi horrormûfaj õskohója: a Cruel World Team (CWT) független filmes társaság immár négy éve borzolja - egyesek szerint a szó minden lehetséges értelmében - az idegeket. Két röpke dolgozat - a Fenyõ Normandiából és a Betörés - után a stáb úgy érezte, megérett a helyzet komolyabb erõpróbákra: 1996-ban elkészült a Legyen világosság!, majd egy évre rá a Kárhozat - két másfél órás, klasszikus, VHS-technikával felkarcolt munka. A harmadik film már dobozban: a Hasfalmetszõk utómunkáira még kéne egy kis pénz.

Horror Pentelén

Tévednek persze a bevezetõben említett csillagjósok és véletlenkutatók, jó nagyot. A Duna menti iparváros horrorhagyományai évtizedes (egyes források szerint évezredes) gyökerekkel kapaszkodnak a löszbe. A MaNcs fáradhatatlan archívum- és forráskutató szabadcsapata a Sztálin Vasmû Építõje címû periodika egyik 1954-es számában (augusztus 4.) bukkant az alábbi, betûhíven közölt, bizonyítékerejû munkáslevelezõi felszólamlásra.

"Kukacos füstölthús

Mi, az 82/1-es vállalat dolgozói többszöri panasz után a napokban mindenki által aláírt jegyzõkönyvet küldtünk be a vállalat vezetõségéhez, hogy Horvát konyhavezetõt azonnal váltsák le.

Elõfordult olyan eset például július 30-án, hogy akinek ebédnél fõtt hús nem jutott, kukacos füstölt húst kapott. Nem ettük meg. Horvát utasítására ezt megdarálták, és este mint fasírozottat akarták velünk megetetni. Elõfordul, hogy a meghámozott krumpli négy napig áll a vízben, míg megfõzik. Ezeket az ehetetlen dolgokat tetejébe mindig egy-másfél óra késéssel hozzák, s így mindig kiesés van a munkaidõbõl.

Meddig késik még az intézkedés?"

Nem kell hozzá különleges filmes fantázia, hogy élesen lássuk az e szinopszisban rejtezõ erõteljes képeket. Felbecsülhetetlen kár, hogy a rémmesék mûfaja akkoriban sem igazán tartozott a kiemelten támogatottak közé.

Bernáth Zsolt és Juhász Pál sem ehhez a hõsi idõszakhoz nyúlt vissza sztoriért. Nem bízták a véletlenre: miután megírtak jó néhány kilónyi forgatókönyvet és - ez idáig kiadatlan - regényt, kamerát ragadtak, és elindultak a (horror)filmkészítés rögös útján. A dolog - akár mondjuk a Monty Python esetében a Gyalog-galopp - baráti bohókázásnak indult, aztán ahogy lenni szokott, feltört a megmutatkozás vágya. Elõbb a család és a tágabb haveri kör rémüldözhetett a szörnyûséges snitteken, aztán a Legyen világosság! már dunaújvárosi díszbemutatóig és az 1996-os Független Film- és Videoszemle különdíjáig jutott. A csapat viszonylagos ismertségre tett szert: alig volt orgánum, amely ne csócsált volna egyet a "vasgyári fiúk horrorja" fedõnevû gumicsonton. Amit viszont a "zero-budget movie"-kat készítõ CWT tagjai sokkal fontosabbnak tartottak - a közös munka, a baráti társaság, a szép lassan gömbölyödõ szakmai fejlõdés -, az jószerivel senkit sem érdekelt. És persze arról is meglehetõsen kevés szó esett-esik, tételesen milyenek is ezek a filmek. (Kivétel: Magyar Narancs, 1996. december 5.)

Egy német szaklapban, a Splatting Image címû újságban megjelent ugyan egy röpke híradás a

Legyen világosság!

kapcsán - a lap az elsõ kelet-európai horrorkísérletként üdvözli a filmet. A néhány értékelõ sor mellett ("profi snitt- és komputertechnika, remek vágás és ügyes vizuális ötletek váltják egymást") azért elég komoly gondokat is megfogalmaznak a vérkedvelõ német szerkesztõk: a rendezést unalmasnak és sterilnek vélik, s a színészi játékra is ráférne némi cizella, mondják. Nem alaptalanul.

Az alkotók persze maguk sem gondolják, hogy hibátlan mozik kerülnek ki a kezük alól: tudni vélik, mit kell még elsajátítaniuk, mik azok a gondok, amik a tapasztalatlanságból fakadnak. A problémák jelentõs részét azonban - állítja Bernáth Zsolt - az örökkön átkozott pénz törvényszerû hiánya okozza. A Legyen világosság! forgatásánál, amikor lehetett, bevárták a teliholdat, a Kárhozat bevilágításához már egy zseblámpa adta a fõfényt és a gegent egyaránt. (Pedig ugye mindenki ismeri az operatõri szokásmondást: Vékony deszkakerítés / Fõfény, gegen, derítés...) Komolyabb, mintegy kétszázezres költségvetése volt a Hasfalmetszõknek (a kölcsönök visszafizetése folyamatban), ám a hatalmas vagyonból nem a rendezõi gázsit sokszorozták meg - a nullával való szorzást már elemiben is szankcionálják -, hanem a technikán foltoztak kicsit: elfelejthették a VHS-t (persze azért nem a Beta jött még), némi lámpák is kerültek. A legfõbb forgatási helyszínt végre nem a város - amerikai kulisszákkal csak szûkre húzott szemmel összetéveszthetõ - tízemeletesei adták, Miokovics Csaba maszkmester és általános gyalázatfelelõs egy kölcsönkapott vidéki házban rendezhette be komplett mészárszékét és zombiinkubátorát.

Az opust egyébiránt horrorkomédiának szánják: véres lesz, meg trágár, fogadkozik a rendezõ. A forgatási körülmények ismeretében persze mindkét attribútum vaskosan elfogadható: kinek ne kerekedne kedve egy-két cifra szólásmondáshoz, minõsített esetben a láncfûrész szakszerû beindításához akkor, amikor a kölcsönház joviális tulajdonosa dob egy hátast a Miokovics-féle polgári miliõ láttán, majd határozottan közli, hogy másnap reggelig vérrel-velõvel egyetemben mindenki húzhat haza gyilkolászni. Így történhetett meg, hogy az egyik, alapszinten sem gyanútlan külsejû fõszereplõ a fülledt augusztusi hajnalon bokáig érõ fekete bõrkabátban, tetõtõl talpig mûvértõl iszamosan jelentkezett a reggeli mûszakra. Szerencsére a környéken éppen senkit nem kerestek gyilkosság alapos gyanújával. Ám még mindig ez a két nap, két éjszakás idõszak volt a csapatmunka legszebb, legélvezetesebb része, az igazi filmcsinálás: egy-két órányi alvással harminc ember tett meg mindent az Ügy érdekében.

"Kedv, remények, Lillák":

a stáb ugyan bízott az azonnali folytatásban, tokkal és vonóval decemberi bemutatót álmodtak, ám a befejezés több, itt nem részletezendõ okból egyre csak csúszott. Az alapanyag végül a közelmúltban tépett sorszámot a vágógéphez, CWT-ék most egy tavaszi vetítésben hisznek. Ha minden jól alakul, akkor láthatja majd a közönség a két bérgyilkost, akik egy vállalkozó feleségének megölésére szerzõdnek, ám az aktus helyszínéül kijelölt házikóban (ahol a titokzatos, megzombult nagypapa "él") hullák és egyéb csúfságok fogadják õket. Minthogy vidéken vannak, szar a térerõ, nem tudnak szólni a haveroknak, úgyhogy kénytelenek a zombitanya közepén brutálni maguk is. A dunaújvárosi non-profi fõszereplõk mellett feltûnik a filmben Ganxsta Döglégy Zolee is: a Kartel klipet készít a film alapján, illetve a filmbõl (lásd Terminator-Guns- vagy Apollo-12-Aerosmith-kooperáció), mindenkinek jól jöhet még. Mint ahogy - a pénzen túl - az is jól jöhetne, ha egy vagy több szakmabeli tudna néhány ingyenes pillanatot szakítani a munkákra. A verbális vállveregetéseken túl némi alapos, kendõzetlen és non-joviális elemzés ugyanis aligha ártana: a fogadókészséggel nincs gond.

Meglehet, keveseknek fontos, hogy dolgozik valahol egy vidékista, pénzmentes, ág is húzza csapat. Meglehet, sokan - alkalmasint joggal - szednek elõ általános dramaturgiai, esztétikai, filmkészítési, kameramozgatási és színészvezetési alaptörvényeket, vezérlõ csillagokat. Meglehet, a magyar film általános recessziójának mocsarába páros lábbal ugrani nem élet- és vagyonbiztosítás. Meglehet, kevés értelme van ma bármit is csinálni itt.

Talán éppen ezért mûködik tovább a CWT: s bár most nagy a fogadkozás, hogy pénz nélkül nem lesz új rémmese, aligha kétséges, hogy az idén nyáron Csaba ismét megmutat Zsoltnak egy félbevágott mûtestet, aztán valakinek eszébe jut egy jó helyszín a sötét fenyvesben.

-boda-nyulasi -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.