- j -

A decemberben esedékes választások előtt a horvát kormány népszerűsége a mélyponton van, a kormányzó pártot frakcióharcok gyengítik, az elnök pedig haldoklik. Hamarosan kiderül, hogy a közvetlen szomszédságunkban elterülő és formájában kétségtelenül banánra emlékeztető ország mennyire rothadt gyümölcs a banánköztársaságok kosarában.

Az U‚K meghalt, éljen az U‚K: a gerillaszervezet némi huzakodás után beszolgáltatta fegyvereit, tagjai egy részéből pedig létrehozták a Kosovói Védelmi Hadtestet. Ennek nem örülnek a szerbek, akik saját véderő létrehozását jelentették be. Közben lassan Washingtonban is szembesülnek a realitásokkal: a hét végén jelentek meg az első bátortalan prognózisok arról, hogy Kosovónak idővel függetlenné kell válnia.

A szerbiai ellenzék - a külföldi turnék mellett - a vidéki városokban lankadatlanul szervezi Milosevic-ellenes tüntetéseit. Ez, a jelek szerint, nem érdekli Milosevicet. A Crna Gora-i kormány tárgyalásokat kezdeményezett a közös állam, Jugoszlávia jövőjéről. Ez, úgy tűnik, nem érdekli Milosevicet.

Miután a NATO és az albán gerillák megegyeztek a demilitarizálás elveiben és ütemtervében, megkezdődött a fegyverek beszolgáltatása. Jelzésértékű ugyanakkor, hogy nem mindegyik albán parancsnok üdvözölte a folyamatot, amelynek célja: a küzdelmekben edződött harcosok visszaillesztése egy - jelenleg ugyancsak bizonytalan, távoli ábrándnak tűnő - civilek vezette és törvények uralta társadalomba.