A múlt héten Vuk Draskovic, a Szerb Megújhodási Mozgalom (SPO) elnöke ismét úgy vélte: semmi értelme tisztítóba adni a köpönyegét, már az is a tisztaság benyomását kelti, ha kifordítja. Az író-vátesz-pártelnök úgy kezdett el tüntetni a hágai bíróság által körözött Slobodan Milosevic jugoszláv államfő ellen, hogy nem csatlakozott a többi, szintén tiltakozó ellenzéki párthoz.
Ló, egyedül
Draskovic korábban ellenezte, hogy az ellenzék az utcán politizáljon. Az SPO megtiltotta tagjainak, hogy egyáltalán részt vegyenek a tüntetéseken. Draskovic polgárháborútól tartott (ennek veszélye most sem hagyott alább, mondja), és megjelölte a csapásirányt: az SPO a politikai intézményrendszer keretein belül küzd Milosevic ellen. Azonban hamarosan rá kellett jönnie, hogy belülről bomlasztani képtelenség.
Draskovic kezdeti ódzkodásában talán az is közrejátszott, hogy úgy érezte, van esélye a kormányba visszatérni (Vukot azután vágták ki a hóra, hogy a bombázások idején nem volt rest békeszerződést szorgalmazni). Aztán a kormányátalakításból nem lett semmi, az SPO elnöke maradt a taccsvonalon. Draskovic az utcára szólította híveit, nem csatlakozott azonban a Szövetség a Változásokért (SP) ellenzéki tömörülés által szervezett megmozdulásokhoz.
A szerbiai ellenzék azóta tüntet, hogy a NATO beszüntette a Jugoszlávia ellen viselt légi háborúját, és Milosevic aláírta a békemegállapodást, egymás közötti rivalizálásuk azonban régebbi keletű. A szerbiai ellenzéknek rossz lehet a lelkiismerete: már a háború előtt is adós volt mind a Milosevic-rezsimnek feltett valódi kérdésekkel, mind pedig a szerbiai társadalomnak nyújtandó alternatívával. Miután Milosevic az 1996-os választásokon csalt - és ez bebizonyosodott -, a polgárok több mint három hónapig tüntettek azért, hogy városaik (többek között Belgrád) ellenzéki irányítás alá kerüljenek. Milosevic egy idő után hagyta őket örülni, és evvel egy csapásra szétzúzta egységesült ellenzékét. Zoran Djindjic, a Demokrata Párt (DS) belgrádi polgármestereként nem sokáig örülhetett. Hamarosan kibuktatta a posztból Draskovic pártja - a két politikus között azóta rossz a viszony.
A háború aztán csak még mélyebbre temette az ellenzéket, amely a konfliktusban nem találta sem helyét, sem hangját. Az ellenzék most azért is harcol, hogy egyáltalán játékban maradjon. Vidéki városokban naponta szerveznek tüntetéseket, amelyeken Milosevic lemondását követelik.
De nem ez az egyetlen kihívás, amivel a jugoszláv vezetésnek meg kell birkóznia.
Messziről jöttek
A múlt héten Podgoricából, Crna Gora fővárosából érkezett küldöttség Belgrádba. A legnagyobb Crna Gora-i kormányzó erő, a Demokratikus Szocialisták Pártja (DPS) egy javaslatot vitt magával, amely Jugoszlávia jövőjéről kínált tárgyalási alapot a szerbiai pártoknak.
A DPS küldöttségét az ellenzék és a kormányzó pártok is fogadták: az ellenzék, mondják a podgoricaiak, megértő volt. Milosevic pártja, a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) egyik képviselője szerint azonban ők ugyan készek tárgyalni, de egyszerűen nincs miről: a Crna Gora-i kormány nem tudja, mit akar. Merész állítás, annál is inkább, hogy az elmúlt hetekben egyre több részlet szivárgott ki a készülő dolgozatból.
Mit akar Crna Gora? Mi van a csomagban? Elsősorban erős jelzés Szerbiának, hogy a kisebbik tagköztársaság türelme véges, és a jelenlegi szerbiai-Crna Gora-i kapcsolatok már tarthatatlanok. A föderáció jelenleg egy 1992-es alkotmány szerint működik - rosszul. Részben a két köztársaság politikai vezetésének kibékíthetetlennek tűnő ellentéte miatt, részben mert a működés feltételeit nem teremtették meg; például nem hangolták össze a köztársasági alkotmányokat a szövetségivel.
Crna Gora most sokkal lazább kapcsolatot javasol, a szövetségi állam berendezkedését konföderációnak nevezi. Akik nem felejtenek, emlékezhetnek, hogy a szlovéniai vezetés is hasonló retorikával kezdte meg a kiválás folyamatát. Podgorica azt szeretné, ha a két köztársaság ügyei java részét (monetáris politika, adórendszer, vám, külügyek, védelem) önállóan intézné. Leépítenék a szövetségi hatalmi szerveket és - nem mellékesen - gyengítenék Milosevicet.
De mit szól ehhez Milosevic?
A hallgatag tag
Semmit. Az elnök látszólag egyszerűen nem vesz tudomást az eseményekről. A nyilvánosság előtt azért bukkan fel néha, hogy bejelentse az újjáépítést, felavasson egy lerombolt hidat, vagy tiszteletét tegye egy már nem létező autópálya-szakaszon. Milosevic egyelőre úgy véli - és ebben igaza van -, hogy a szerbiai ellenzék nem veszélyezteti hatalmát. A több hete tartó megmozdulásokat csak kisebb helyi konfliktusok kísérték. A rendőrség, a rezsim legstabilabb pillére csak arra vigyázott, hogy Belgrádban megakadályozza a tiltakozást: eddig minden aláírás-gyűjtési kísérletet meghiúsítottak - de csak a fővárosban.
Milosevic arra játszhat, hogy ha a tüntetések nem fulladnak ki időnap előtt, akkor majd a tél vet véget nekik. A lakosság szenvedni fog a hidegtől és az éhségtől: Szerbia lakói segélyekre szorulnak majd, a segélyezetteket pedig könnyű ellenőrizni, büntetni, manipulálni.
Olyan a mostani tüntetéssorozat, mint ha nyolc zalalövői éhségsztrájkkal akarná a budapesti kormány környezetvédelmi politikáját befolyásolni. Ott helyben nyilván nagyon drámai lenne az esemény, de Budapesten alig hallanának róla. Az, aki Szerbiát uralni akarja, be kell hogy vegye Belgrádot. Ezt tudja Djindjic és Draskovic is, ám avval is tisztában vannak, hogy nincs erejük a belgrádiakat az utcára vinni. És nem lenne erejük felülkerekedni a rendőrségen.
Crna Gora más tészta, ott Milosevic szép lehet, de okos nem. Milo Djukanovic ügyes csapdarendszert állított fel: ha Milosevic az egyiket észreveszi, akkor a másikba beleesik. Ha a másik elől menekül, az elsőbe pottyan. Ha Jugoszlávia konföderáció lesz, Milosevic és a belgrádi kormány még borsot sem törhet Djukanovic orra alá, hiszen minden a köztársaságokban dőlne el. Ha óberkedik és a politikai konfrontációra játszik, avval Djukanovicot erősíti. Crna Gora népe meg akar egyezni Szerbiával, de nem mindenáron. A függetlenségpártiak erősödnek, a mérsékeltek pedig úgy vélik: ha lehet, meg kell menteni Jugoszláviát. Ha meg nem, hát nem.
- j -
