Horvátország: Élet a halál után

szerző
- j -
publikálva
1999/46. (11. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A decemberben esedékes választások előtt a horvát kormány népszerűsége a mélyponton van, a kormányzó pártot frakcióharcok gyengítik, az elnök pedig haldoklik. Hamarosan kiderül, hogy a közvetlen szomszédságunkban elterülő és formájában kétségtelenül banánra emlékeztető ország mennyire rothadt gyümölcs a banánköztársaságok kosarában.

A decemberben esedékes választások előtt a horvát kormány népszerűsége a mélyponton van, a kormányzó pártot frakcióharcok gyengítik, az elnök pedig haldoklik. Hamarosan kiderül, hogy a közvetlen szomszédságunkban elterülő és formájában kétségtelenül banánra emlékeztető ország mennyire rothadt gyümölcs a banánköztársaságok kosarában.

Lehet, hogy mire e sorok nyomtatásban megjelennek, Horvátország elnöke halott lesz: lapértesülések szerint Franjo Tudjmant több mint egy hete már csak gépekkel tartják életben a zágrábi Dubrava kórház orvosai. Az elnöki haláltusa kiélezte a kormányzó párton belüli hatalmi harcokat, és kétségkívül hatással lesz az év végén tartandó választásokra is.

A hatalom izé

Nehéz lenne úgy emlékezni Franjo Tudjmanra, mint ízig-vérig demokratára. Valószínűleg ő is megsértődne ezen.

Munkássága révén múlhatatlan érdeme és felelőssége van abban, hogy létrejött az a politikai kulimász, ami a mai Horvát Köztársaságot jellemzi. Az elnök betegsége megmutatta, hogy Horvátország nem csak fölrajzilag van közel a Balkánhoz: az elnök két héttel ezelőtti hospitalizációja után nem a parlament (a sabor) és nem a kormány ült össze, hanem a kormányzó párt. Nem is akárhogy: a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) vezetőinek informális ülését Ljerka Mintas-Hodak miniszterelnök-helyettes hívta össze úgy, hogy erre semmilyen jogosítványa sem lenne. Vagy mit lehet gondolni arról a HDZ-s ötletről, hogy - alkotmánymódosítás után - ezentúl a sabor szavazzon a köztársasági elnök személyéről, és ne közvetlenül válasszák.

Tudjman borzalmas politikai rendszert hagy örökül. Az elnök az ország teljhatalmú ura, aki senkinek sem tartozik felelősséggel. Senki és semmi - sem a törvényhozás, sem a kormány, a polgárokról pedig szó se essék - nem vonhatja felelősségre és nem számoltathatja el. Tudjman és családja a törvények, valamint az alkotmány felett álltak, és magasról köptek a jó ízlésre is. Horvátországban előfordulhat, hogy az elnök fia, Miroslav Tudjman irányítsa a titkosszolgálatokat; igaz, az is előfordulhatott, hogy a család - a magánosításnak hála - fenemód meggazdagodjék. Az is kiderült: a first lady, Ankica Tudjman titkos bankszámláján devizát tart, a nehéz napokon jól jön az ilyen, nemdebár.

A mindent ellenőrző elnök árnyékában jutott persze hely másoknak is. Ellenkező esetben nem lenne értelme a HDZ-t felőrlő frakcióharcoknak. Ezen csatározások - megfigyelők szerint a radikálisok és a mérsékeltek harca - során derült ki, hogy a horvát állam jelenleg nagymértékben a HDZ-vel azonos. Ellenkező esetben nehezen képzelhető el, hogy valós legyen a veszély: egy, az állami-politikai döntéshozatali, végrehajtói hierarchián kívüli személy és köre magához ragadja a hatalmat. Ivic Pasalic, az elnök bizalmasa semmilyen funkcióval nem bír, és eddig avval vétette észre magát, hogy az elnökhöz paranormális kapcsolat fűzi, és nagymértékben képes befolyásolni Tudjmant és Tudjman döntéseit.

Struccpolitika

Az elnökről idestova három éve tudni lehet, hogy nagybeteg - bár ezt környezete és bizalmasai, pártja és kormánya igyekeztek bagatellizálni. 1996-ban a washingtoni Walter Reed kórházban vizsgálták, majd Franciaországban és otthon kezelték. Meggyógyítani nem tudták, csupán meghosszabbították az életét, közben pedig úgy viselkedtek - a nyilvánosság előtt legalábbis -, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és egy (már-már a halhatatlanságig) egészséges elnök vezetné az országot.

Ez a rövidlátás okolható azért, hogy most találgathat a világ: elképzelhető-e a zökkenőmentes hatalomváltás Tudjman halála után, vagy elhúzódó válsággal és alkotmányos puccsal kell számolni.

Tudjman nemcsak borzalmas rendszert, de egészségtelen társadalmat is hagy hátra. A rendőrséget - amely hetek óta razziákkal véteti észre magát a fővárosban - nem minden alap nélkül tekintik a kormánypárt öklének: miközben nem egy gyilkosság maradt felderítetlen, virágzik a korrupció, a nepotizmus és a szervezett bűnözés.

Válasszatok!

A HDZ-n belül tehát dúl a háború. Eleinte Pasalic, állítólag, nyerőre állt, de idővel, ismét csak állítólag, gyengültek pozíciói. A radikálisok vezetőjének mondott Pasalic első akcióit a mérsékeltnek tudott szárny egyelőre kivédte. Mivel semmilyen hivatalos funkciója nincs, ellenlábasai fokozatosan rájöttek, hogy az elnöki tanácsadó kiszorítható a formális hatalomgyakorlásból. Kérdés persze, állásaikat meddig tudják tartani. A mérsékeltek és a radikálisok harcának egyik kimenetele az lehet, hogy a HDZ szétszakad.

Nem kár érte, de: kinél marad a hatalom? Ez akkor sem mindegy, ha tudjuk, hogy decemberben - elvileg - választások lesznek. Itt máris mutatkozik némi késedelem: a törvényhozás még mindig nem jelentette be hivatalosan a választások időpontját.

De miért pont ez működne normálisan? Az alkotmány értelmében az elnök akadályoztatása vagy halála esetén az elnöki jogkört a parlament elnöke gyakorolja. Ennek semmi jele; igaz, az elnöki szóvivő szerint Tudjman a kórházból irányítja az országot. Jelcin pedig sose iszik egy kortyot sem.

És az ellenzék vajon ideges-e annak láttán, hogy a HDZ korifeusai a koncon marakodnak és hatalmuk meghosszabbításán fáradoznak? Az ellenzék ennek láttán nagyon ideges. Naná: az előrejelzések szerint reálisan most van először abban a helyzetben, hogy vereséget mérjen a HDZ-re. Horvátország dilemmája viszonylag egyszerűnek tűnik: vagy nyer az ellenzék (és ekkor az ország számíthat a Nyugat jóindulatára), vagy marad a HDZ - Tudjmannal vagy nélküle, majdnem mindegy -, és akkor tovább araszolnak a lejtőn. Lefelé araszolnának - egy lejtőn csúszva ez egyáltalán nem mellékes szempont.

- j -

szerző
- j -
publikálva
1999/46. (11. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...