Berki Judit

Egy Nógrád megyei város tapasztalata szerint az Elmű-ÉMÁSZ nem biztosít egyenlő jogokat a szegényeknek és a tehetőseknek.

A világszerte hatalmas rajongótábort magáénak tudható japán író harmadik magyarul megjelent könyve két, minden átfedésük ellenére teljesen soha össze nem érő szálból szövődik. Legalábbis ami a konkrétumokat illeti. Az egyikben, a páratlan fejezetekben az önmagát Tamura Kafkának nevező 15 éves, koraérett tokiói gimnazista megszökik apjától, és minden különösebb ok nélkül, kizárólag érzéseire hagyatkozva a távoli Takamacuba utazik, ahol egy kis könyvtárban helyezkedik el a rejtélyes Szaeki asszony pártfogása alatt.

Leo Gursky 80 éves holokauszt-túlélő a halálra készül. Gyakran eltűnődik, ki lesz az utolsó ember, aki látja, ki mosdatja le, ki mondja el érte a kaddist, és egy cédulát hord magával, instrukciókkal saját temetéséről.

Beregi Tamás könyve negatív fejlődésregény egy kezdetben normális fiúról, akit lassan felemészt a buja pesti éjszaka, ahol megszállottként keresi az ismerkedés titkát. Most viszont, úgy tűnik, megtalálta, írt egy kultuszregényt, tehát ezt a problémát már egy életre letudhatja.

E kötet megjelenésekor (1904) száz év legfőbb kritikai és esztétikai irányvonalait összegezte, lezárt egy korszakot, és új kiindulópontokat adott a következő század kutatóinak. A probléma a magyar kiadással csak annyi, hogy cudarul megkésett.