Variációk túlélésre - Nicole Krauss: A szerelem története (könyv)

  • Berki Judit
  • 2006. szeptember 21.

Zene

Leo Gursky 80 éves holokauszt-túlélő a halálra készül. Gyakran eltűnődik, ki lesz az utolsó ember, aki látja, ki mosdatja le, ki mondja el érte a kaddist, és egy cédulát hord magával, instrukciókkal saját temetéséről.

Leo Gursky 80 éves holokauszt-túlélő a halálra készül. Gyakran eltűnődik, ki lesz az utolsó ember, aki látja, ki mosdatja le, ki mondja el érte a kaddist, és egy cédulát hord magával, instrukciókkal saját temetéséről. Családja nincs, egyedüli társa Bruno, a fenti szomszéd és mesebeli fordulattal megkerült gyerekkori barát, akivel többek között a fűtőcsövön kommunikálnak: három kopogás azt jelenti, élsz, kettő igen, egy nem. Leónak már csak egyetlen félelme maradt, nehogy olyan napon haljon meg, amikor észre sem vették. Ezért "magányából látványosságot csinál": groteszk performanszokat rendez a környék boltjaiban, a kifutófiúnak bemutatót tart pénztárcakereséséből, és aktmodellnek jelentkezik egy festőiskolába.

Leo Lengyelországban született, ott írónak készült, írt is egy könyvet, A szerelem történetét, de a kézirat megsemmisült. Legalábbis Leo ezt hiszi. New Yorkban aztán lakatos lett, mert unokabátyja is lakatos volt. Ha suszter, suszter lett volna, ha szarlapátoló, szarlapátoló. Nem így képzelte a dolgokat, de megszerette a munkáját. Egyébként sem számít, hogy Leo mivel foglalkozik, mert egész életét egyetlen érzésnek rendelte alá: tízéves korában beleszeretett egy Alma nevű kislányba, akiből sohasem szeretett ki. Nem készakarva, hanem mert nem tudott mást tenni. Alma, aki Leótól várt gyereket, még a háború előtt kijutott New Yorkba, ott férjhez ment, és amikor Leo végre rátalált, nem őt választotta. Leo pedig, akinek egész családját kiirtották, maga három és fél évig egy erdőben bujkált, úgy érezte, még egy dologról lemondania már igazán nem lehetetlen. Beletörődött abba, hogy fia, a későbbi híres író minden lépését messziről vigyázza, miközben azzal vigasztalta magát: "Talán éppen ezt jelenti az apaság, megtanítani a gyereked, hogy nélküled éljen."

A regény másik narrátora, Alma Singer 14 éves kamaszlány. Nevét azokról a lányokról kapta, akik mindannyian szintén A szerelem története című spanyol nyelvű, chilei kiadású könyvben szerepelnek, amit valamikor apja adott anyjának. Apja hét évvel ezelőtt meghalt, halála pedig különbözőképpen hatott családtagjaira. Anyja ugyanolyan szenvedéllyel szereti, mint amikor megismerte. Napjait otthon tölti pizsamában, és halott írók könyveit fordítja, akiknek néha odaítél egy-egy posztumusz Nobel-díjat. Tizenegy éves öccse a vallásba menekül. Meggyőződése, hogy egyike a 36 igaz embernek, akin a világ sorsa múlik, de az sem kizárt, hogy ő a Messiás. Alma pedig apja halála óta elszánt természetbúvár és leendő túlélő. Felkészülten várja a pillanatot, amikor neki kell öccséről gondoskodnia az Északi-sarkon vagy a perui Andokban. Egy nap aztán anyja megbízást kap egy titokzatos illetőtől, hogy fordítsa angolra A szerelem történetét, Alma pedig nyomozni kezd a névadója után.

A sok szálon futó, térben és időben szerteágazó, ugyanakkor ismétlődő történetet, ahol az igazi és kitalált, grafomán karakterek mindegyike ír, fordít, levelez, naplót vezet, de legalább listákat gyárt, Krauss biztos kézzel tartja egyben, ahogy a várakozás sem lankad, hogyan fog mindez összeállni. A szépszámú elbeszélő mindegyikének saját stílusa van, amit Mesterházi Mónika kitűnően ad vissza. Egyedül talán az elveszett, ellopott, lefordított, kismértékben átírt, elásott, víz martalékává vált, életeket meghatározó, mágikusnak mondott kéziratból, A szerelem történetéből való fejezetek tűnnek száraznak és kevésbé meggyőzőnek. Különösen Leo és Alma humorához és ironikus távolságtartásához képest, amivel életüket szemlélik, és amivel az erős érzelmi töltetet, valamint a borzalmakat ellenpontozzák. A költőként debütáló fiatal írónő második regénye ráadásul vérbeli bölcsészcsemege, elméleti vizsgálódásokkal a valóság és a fikció határáról, erkölcsi kérdésekkel, mint például szabad-e lenyúlnunk legjobb barátunk remekművét, ha azt hisszük, már nem él, valamint önreflexív irodalmi utalásokkal. Mindenekelőtt Singer, Borges és a dedikációban említett ifjú férj és pályatárs, Jonathan Safran Foer hatása szembeötlő, vagy ahogy az egyik szereplő fogalmazza: "Jó könyv ez, attól eltekintve, amit itt-ott loptál: nagyon eredeti."

Fordította Mesterházi Mónika; Magvető, 2006, 342 oldal, 2690 Ft

Figyelmébe ajánljuk