Könyv: Kis éji Verter (Beregi Tamás: egyetleneim)

szerző
Berki Judit
publikálva
2003/19. (05. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Beregi Tamás könyve negatív fejlődésregény egy kezdetben normális fiúról, akit lassan felemészt a buja pesti éjszaka, ahol megszállottként keresi az ismerkedés titkát. Most viszont, úgy tűnik, megtalálta, írt egy kultuszregényt, tehát ezt a problémát már egy életre letudhatja.

Beregi Tamás könyve negatív fejlődésregény egy kezdetben normális fiúról, akit lassan felemészt a buja pesti éjszaka, ahol megszállottként keresi az ismerkedés titkát. Most viszont, úgy tűnik, megtalálta, írt egy kultuszregényt, tehát ezt a problémát már egy életre letudhatja.Beregi azon a ponton avat be bennünket életébe, amikor utolsó, normálisnak nevezhető, nőkhöz fűződő kapcsolata lezárul. Ekkor, 1995-ben előmerészkedik a táncházak és a bölcsészkar vonzásköréből, és elindul szerencsét próbálni az alternatív szórakozóhelyek irányába. Beregi okos. Bár megvan benne a nem túl előnyös adottságokkal bíró pasik gőgje, hiszen hősének is a Beregi Tamás nevet tartotta a legmegfelelőbbnek (ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy teljesen önéletrajzi regényről van szó, legalábbis reméljük), azzal azért tisztában van, hogy szerencsétlen nőügyei önmagukban nem biztos, hogy kiadóra találnának. Ezért feljegyzi, csoportosítja, elemzi, táblázatba, kördiagramba rendezi

a Tilos az Á utáni éra

összes szórakozóhelyét és nagyobb eseményét is. Ezt pedig jól csinálja. Pontosan adja vissza a Budapest by night feelinget, amikor általában semmi sem történik, mindenhol ugyanazok az arcok várnak valamit, aztán már nem várnak semmit, de még mindig ott vannak, még akkor is, ha ez már régen egy másik generáció fiatalsága. Nincs olyan kocsma, ahogy nincs olyan 14 és 35 közötti nő sem, ahol vagy akinél Beregi ne próbálkozott volna. Emlékszik olyan rég elfelejtett helyekre is, mint a Sellők és Sirályok, a Vox, a Tölgyfa, és olyan rendezvényekre is, mint például a Törökfürdő est a levéltárban. Mindenhol ott van: az Almássy téren, az FMK-ban, a Ráckertben, az Iparon, a Zöld Pardonban, a Frankhegyen, a Zene ünnepén, Quimby-, Másfél- és Korai Öröm-koncerteken. Zsigerileg hat az olvasóra, aki belefelejtkezik saját emlékeibe, és akkor kit érdekel már, hogy ott lapult valahol a szegény Beregi is "a Kitüntetett Ismerkedési Ponton", és "lineáris, örvényszerű, cikcakkos, centrifugális vagy amőbaszerű" alakzatban próbálta a másodperc tört részére magára maradt nőt becserkészni, miközben olyan frappáns nyitómondatokon tűnődött, mint "Ismered a Quimbyt?".

Eleinte Beregi szeretnivaló. Annak ellenére, hogy a könyv első néhány fejezetében görcsösen igyekszik, hogy irodalmi szempontból is maradandót alkosson, ezért úgy gondolja, a legjobb komplex költői képekben, négy-öt tagú alliterációkban és megkérdőjelezhetetlen igazságokban kifejeznie magát: "Az ünnep: a lélek csomagolópapírja. A szilveszter: év végi zárszámadás." Viszont új életének első néhány hónapjában még megőrzi kamaszos lendületét: rajong, ábrándozik, nyomoz, ismeretlen nők levélszekrényébe virágot csempész. Szépen elfoglalja magát. Keresi az ideális nőt, a "huncut kis kelta tündér" és Betty Blue Light keverékét, akinek még a lábujjai is szépek. Mer nagyot álmodni. Az alternatív éjszakában azonban szigorú a hierarchia, és egy 15 éve egyetemre járó bölcsész öregdiák, még ha jóval intelligensebb is, mint a sok szétcsúszásnak indult, többnyire önjelölt művész, akkor is halmozottan hátrányos helyzetűnek számít. Hamar le is szokik az ilyen apró gesztusokról, és a második rész csajozásról alkotott tudományos okfejtésében meg sem említi őket. Pedig akkor lenne benne néhány eredeti elgondolás.

Beregi hőse, Beregi - metafora. Ahogy fokozatosan tűnnek el a helyek a városból, úgy épül le ő is, ami egyedül a stílusnak tesz jót, mert a könyv olvasmányosabbá válik. A történet maga viszont egyre cikibb lesz. És nem az a baj, hogy a nőknek már nincs nevük, csak "bunkósági faktoruk" meg "pasiciklusuk", meg "perspektivikusan torzulnak", meg igazából háromszögek meg egyenletek, meg még nem tudom mik, de Beregi mindezt vagy 100 oldalon át fejtegeti. Mert biztos, hogy rengeteg barom állat nő szaladgál szabadon. Talán nem kellene mindegyiket leszólítani. De Beregi már átalakult, és, mint akit buldózernek hívnak, ismerkedik, ismerkedik és ismerkedik. Egyes nőket "megcsöcsörészik" a Margitszigeten, néha több szerencséje van, előfordul, hogy a smárolásig is eljut. Mindezt harmincon túl,

kopaszodva,

több diplomával. Kezdeti öniróniája elhagyja, helyét a sértődöttség váltja fel. Mégis mit képzelnek magukról a nők? Hogy nem kell nekik ez a jó kis Beregi? Ami, mondjuk, így nem igaz, mert többen szeretik is. De őket lepattintja. Bereginek a tökéletes nő és a tökéletes kapcsolat jár. Így tényleg nem könnyű. És ámokfutása közben soha egy percre nem gondolkozik el azon, hogy talán benne is van hiba. Hogy ennyi idősen már nem biztos, hogy vagány dolog lógó pöccsel hugyozva szaladgálni a Hősök terénél vagy a kerítésen csimpaszkodva bemászni egy koncertre. De a főhős minden sutasága ellenére a könyv méltó képet fest egy múló korszakról és egy későn érő generáció fiatalságáról.

Berki Judit

Európa Könyvkiadó, 2003, 393 oldal, 2300 Ft

szerző
Berki Judit
publikálva
2003/19. (05. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...