A metafora útvesztője - Murakami Haruki: Kafka a tengerparton (könyv)

  • Berki Judit
  • 2007. április 26.

Zene

A világszerte hatalmas rajongótábort magáénak tudható japán író harmadik magyarul megjelent könyve két, minden átfedésük ellenére teljesen soha össze nem érő szálból szövődik. Legalábbis ami a konkrétumokat illeti. Az egyikben, a páratlan fejezetekben az önmagát Tamura Kafkának nevező 15 éves, koraérett tokiói gimnazista megszökik apjától, és minden különösebb ok nélkül, kizárólag érzéseire hagyatkozva a távoli Takamacuba utazik, ahol egy kis könyvtárban helyezkedik el a rejtélyes Szaeki asszony pártfogása alatt.

A világszerte hatalmas rajongótábort magáénak tudható japán író harmadik magyarul megjelent könyve két, minden átfedésük ellenére teljesen soha össze nem érő szálból szövődik. Legalábbis ami a konkrétumokat illeti. Az egyikben, a páratlan fejezetekben az önmagát Tamura Kafkának nevező 15 éves, koraérett tokiói gimnazista megszökik apjától, és minden különösebb ok nélkül, kizárólag érzéseire hagyatkozva a távoli Takamacuba utazik, ahol egy kis könyvtárban helyezkedik el a rejtélyes Szaeki asszony pártfogása alatt. Szaeki egyslágeres előadó, harminc évvel ezelőtt írt egy dalt "Kafka a tengerparton" címmel, amit egy azonos című festmény és egy azonos című gyermeteg versike ihletett, majd több évtizedre eltűnt, csak nemrég tért vissza szülővárosába. Kafka szépen beilleszkedik az enyhén Twin Peak-atmoszférájú kisváros életébe, szerelmes lesz, barátokat szerez, és úgy véli, rátalált anyjára és nővérére, akiket négyéves kora óta nem látott. Egy reggel aztán arra ébred, hogy a ruhája csupa vér, és hamarosan menekülnie kell, mert a rendőrség apja meggyilkolása miatt keresi.

A páros fejezetek hőse Nakata, a békés, analfabéta öregember, aki egy gyerekkori, X-aktákba illő esemény kapcsán elvesztette értelmi képességeit és fél árnyékát, viszont megtanulta a macskák nyelvét. Nakata elégedetten él, tehetségét elveszett háziállatok felkutatójaként kamatoztatja. Egy nap azonban találkozik Kafka apjával, a Johnny Walker-jelmezt viselő híres szobrásszal, aki rákényszeríti, hogy ölje meg. Bár Nakata azonnal beismerő vallomást tesz, és azt is megjósolja, hogy az égből hamarosan angolnák hullanak, a rendőrség nem hisz neki, így elmenekül a városból. Nem tudja pontosan, hova megy és miért, csak azt, hogy a nagy hídon át kell kelnie, viszont biztos abban, hogy ha meglátja, felismeri. Érzései és egy jó szándékú kamionsofőr őt is Takamacuba, azon belül a Komura könyvtárba vezetik.

A szinte naturális részletességgel megírt alaptörténet azonban csak a regény egyik, kevésbé lényeges aspektusa, mert a főszereplők valódi életüket egy szavakkal kevésbé, allegóriákkal, szimbólumokkal annál inkább megfogalmazott másik dimenzióban élik. Szaeki tizenöt éves énje éjszakánként a könyvtár falai között kísért, Kafka álmában teljesíti be apja oidipuszi jóslatát, és időnként a túlvilág kapuját rejtő erdőben teszteli bátorságát, Nakata pedig ide-oda ingázik a két világ között. Az egyre növekvő számú különös fordulat értelmezéséhez támpontot elsősorban Kafka nagyvonalakban végigelemzett olvasmányai, mindenekelőtt Platón, a görög sorstragédiák és a japán "élő kísértet" históriák nyújtanak. Segítséget kapunk még a Kentucky Fried Chicken arcaként megjelenő, polgári foglalkozását tekintve striciként dolgozó isteni gondviseléstől, és a könyvtár egy nem kevésbé különös alkalmazottjától, aki fiatal kora ellenére, Takamacu többi lakójához hasonlóan, irigylésre méltó műveltséggel rendelkezik. Bár Osima okfejtései, mint például hogy a felelősség a fantáziából ered, vagy hogy a világon minden metafora, az erdőbe pedig jobb nem bemenni, mert a rengeteg sűrű is tud lenni, meglehetősen didaktikusnak tűnnek, később, amikor az események végképp metafizikai síkra helyeződnek, nagyon hiányoznak.

A több irodalmi díjat, többek közt a World Fantasy Awardot elnyert könyv rendkívül olvasmányos történet. Szellemes, szórakoztató, feszült. Befejezése azonban a víziók és érzések helyett inkább a tényekre fogékony olvasókban esetleg hiányérzetet kelthet - annak ellenére, hogy a regény rétegeit összekötő, aprólékosan kidolgozott szimbólumrendszer valóban lenyűgöző, és értjük vagy érteni véljük, hogy a bizarr események a szereplők belső világának szürreális leképezései. Tehát a part az valójában nem part, vagy legalábbis nem olyan part, hanem másmilyen. Viszont mégis szívesebben jutnánk több információhoz, például apa és fia viszonyáról, vagy Szaeki időközben eltelt harminc évéről, és jobban örülnénk, ha a szereplők nem szinte kizárólag érzelmi úton kommunikálnának. Nakata például közel 600 oldalon keresztül utazik Szaeki felé, aki, mint kiderül, már régóta várta, hogy aztán mondanivalójuk lényegét egyetlen hosszú, néma kézszorításba sűrítsék. Kafka pedig arra a kérdésre, hogy "maga az édesanyám?", igen vagy nem helyett azt kapja, hogy "már tudod a választ". Amit Kafka tud is, szavakba azonban mégsem önti, "mert akkor a szavak elvesztik a válasz jelentését". A könyv japán kiadója külön weboldalt hozott létre a felmerülő mintegy nyolcezer kérdés megválaszolására, maga a szerző pedig azt nyilatkozta, hogy a lehetséges értelmezések száma végtelen, minden olvasó számára más és más, de talán a könyv többszöri elolvasása közelebb visz hozzá.

Fordította Erdős György, Geopen Könyvkiadó, 2006, 693 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.