A világszerte hatalmas rajongótábort magáénak tudható japán író harmadik magyarul megjelent könyve két, minden átfedésük ellenére teljesen soha össze nem érő szálból szövődik. Legalábbis ami a konkrétumokat illeti. Az egyikben, a páratlan fejezetekben az önmagát Tamura Kafkának nevező 15 éves, koraérett tokiói gimnazista megszökik apjától, és minden különösebb ok nélkül, kizárólag érzéseire hagyatkozva a távoli Takamacuba utazik, ahol egy kis könyvtárban helyezkedik el a rejtélyes Szaeki asszony pártfogása alatt. Szaeki egyslágeres előadó, harminc évvel ezelőtt írt egy dalt "Kafka a tengerparton" címmel, amit egy azonos című festmény és egy azonos című gyermeteg versike ihletett, majd több évtizedre eltűnt, csak nemrég tért vissza szülővárosába. Kafka szépen beilleszkedik az enyhén Twin Peak-atmoszférájú kisváros életébe, szerelmes lesz, barátokat szerez, és úgy véli, rátalált anyjára és nővérére, akiket négyéves kora óta nem látott. Egy reggel aztán arra ébred, hogy a ruhája csupa vér, és hamarosan menekülnie kell, mert a rendőrség apja meggyilkolása miatt keresi.
A páros fejezetek hőse Nakata, a békés, analfabéta öregember, aki egy gyerekkori, X-aktákba illő esemény kapcsán elvesztette értelmi képességeit és fél árnyékát, viszont megtanulta a macskák nyelvét. Nakata elégedetten él, tehetségét elveszett háziállatok felkutatójaként kamatoztatja. Egy nap azonban találkozik Kafka apjával, a Johnny Walker-jelmezt viselő híres szobrásszal, aki rákényszeríti, hogy ölje meg. Bár Nakata azonnal beismerő vallomást tesz, és azt is megjósolja, hogy az égből hamarosan angolnák hullanak, a rendőrség nem hisz neki, így elmenekül a városból. Nem tudja pontosan, hova megy és miért, csak azt, hogy a nagy hídon át kell kelnie, viszont biztos abban, hogy ha meglátja, felismeri. Érzései és egy jó szándékú kamionsofőr őt is Takamacuba, azon belül a Komura könyvtárba vezetik.
A szinte naturális részletességgel megírt alaptörténet azonban csak a regény egyik, kevésbé lényeges aspektusa, mert a főszereplők valódi életüket egy szavakkal kevésbé, allegóriákkal, szimbólumokkal annál inkább megfogalmazott másik dimenzióban élik. Szaeki tizenöt éves énje éjszakánként a könyvtár falai között kísért, Kafka álmában teljesíti be apja oidipuszi jóslatát, és időnként a túlvilág kapuját rejtő erdőben teszteli bátorságát, Nakata pedig ide-oda ingázik a két világ között. Az egyre növekvő számú különös fordulat értelmezéséhez támpontot elsősorban Kafka nagyvonalakban végigelemzett olvasmányai, mindenekelőtt Platón, a görög sorstragédiák és a japán "élő kísértet" históriák nyújtanak. Segítséget kapunk még a Kentucky Fried Chicken arcaként megjelenő, polgári foglalkozását tekintve striciként dolgozó isteni gondviseléstől, és a könyvtár egy nem kevésbé különös alkalmazottjától, aki fiatal kora ellenére, Takamacu többi lakójához hasonlóan, irigylésre méltó műveltséggel rendelkezik. Bár Osima okfejtései, mint például hogy a felelősség a fantáziából ered, vagy hogy a világon minden metafora, az erdőbe pedig jobb nem bemenni, mert a rengeteg sűrű is tud lenni, meglehetősen didaktikusnak tűnnek, később, amikor az események végképp metafizikai síkra helyeződnek, nagyon hiányoznak.
A több irodalmi díjat, többek közt a World Fantasy Awardot elnyert könyv rendkívül olvasmányos történet. Szellemes, szórakoztató, feszült. Befejezése azonban a víziók és érzések helyett inkább a tényekre fogékony olvasókban esetleg hiányérzetet kelthet - annak ellenére, hogy a regény rétegeit összekötő, aprólékosan kidolgozott szimbólumrendszer valóban lenyűgöző, és értjük vagy érteni véljük, hogy a bizarr események a szereplők belső világának szürreális leképezései. Tehát a part az valójában nem part, vagy legalábbis nem olyan part, hanem másmilyen. Viszont mégis szívesebben jutnánk több információhoz, például apa és fia viszonyáról, vagy Szaeki időközben eltelt harminc évéről, és jobban örülnénk, ha a szereplők nem szinte kizárólag érzelmi úton kommunikálnának. Nakata például közel 600 oldalon keresztül utazik Szaeki felé, aki, mint kiderül, már régóta várta, hogy aztán mondanivalójuk lényegét egyetlen hosszú, néma kézszorításba sűrítsék. Kafka pedig arra a kérdésre, hogy "maga az édesanyám?", igen vagy nem helyett azt kapja, hogy "már tudod a választ". Amit Kafka tud is, szavakba azonban mégsem önti, "mert akkor a szavak elvesztik a válasz jelentését". A könyv japán kiadója külön weboldalt hozott létre a felmerülő mintegy nyolcezer kérdés megválaszolására, maga a szerző pedig azt nyilatkozta, hogy a lehetséges értelmezések száma végtelen, minden olvasó számára más és más, de talán a könyv többszöri elolvasása közelebb visz hozzá.
Fordította Erdős György, Geopen Könyvkiadó, 2006, 693 oldal, 2990 Ft
